Miért agresszív a gyerek, hogyan vált azzá? Ez a kérdés nem csak szülőket foglalkoztat. A válasz fontos békés közösségek építésén szorgoskodó óvónő, tanító, tanár és más pedagógus számára is. Amikor itt a következőkben agresszív gyerekről lesz szó, akkor nem olyan valakiről beszélünk, aki néha kikel magából, hanem olyanról, aki rendszeresen agresszív.

A gyerek nem születik agresszívnek – legalábbis ilyesmit eredményező születési rendellenesség hiányában. Nyilvánvaló, hogy valami félrecsúszik neveltetése során – akár otthon, akár másutt -, ha mégis azzá válik. Nézzük meg azt a kétféle kiindulópontot, ahonnan elkezdődik egy agresszív életút.

Miért agresszív a gyerek?

A gyerek agresszív viselkedése azért válik nála jellemzővé, mert ilyen viselkedést hosszabb ideig vagy egy igen jelentős alkalommal sikeresnek tapasztal. Megfigyelheti szűkebb vagy tágabb környezetében, hogy aki agresszív, az gyakran győz, vagy lehet sajátja is az tapasztalat, hogy akkor győz, ha ő maga agresszív.

Győzelmen akár valami apróságot is érthetünk. Amikor megengedik a gyereknek, hogy rendszeresen elvegye más játékát a homokozóban, akkor ez is megalapozhatja azt a tapasztalatát, hogy ezen a módon gyorsan és gyakrabban lesz játéka, ha viszont kér, akkor ritkábban. Ebben az esetben saját agresszív viselkedésének – számára „pozitív” – eredményét figyeli meg. Azután tapasztalja még, hogy ha az ovis csoporttársai elé nyomul a sorban, akkor hamarabb lesz uzsonnája. További ilyen tapasztalatok, és mire eljön az iskolás kor, már „kész is van” egy erőszakos kisiskolás, akit a szülei és a pedagógus alig tudnak közösségi viselkedésre bírni.

Az is lehet, hogy a gyerek más gyerekeknél vagy felnőtteknél figyeli meg, hogy azok úgy győznek, hogy agresszívek. Amikor az ilyen tapasztalatokat úgy fordítja le magának, hogy „nekem is ilyennek kell lennem”, akkor már kész is a baj. Az agressziónak egy ilyen mintája lehet számára a szomszéd gyerek, de egy keményebb családban lehet Apa vagy Anya is. Az persze igaz, hogy ettől még egy agresszív szülő családjában a gyerekek nem válnak mindenképpen agresszívé.

Rögzült az agresszív viselkedési minta

Az előbbi bekezdésben röviden vázoltuk, hogy miért agresszív a gyerek, de emeljük ki, hogy nem csak rajta múlik. Mire az agresszív viselkedési minta rögzült a gyereknél, addigra már nagyon sok körülötte lévő felnőtt elfelejtette kiigazítani a viselkedését. Minél tovább engedik neki jellemtelen győzelmeit, annál jobban bevésődik nála az, hogy „agresszíven könnyű a túlélés”. Ez persze hosszú távon általában nem igaz, hiszen az ilyen gyerek, tinédzser, majd felnőtt korában rengeteg veszélyes helyzetet idéz elő a maga számára is. Egy ilyen gyerek nagyon nehézzé teszi a túlélést magának és környezetének is. Túlélésen itt természetesen nem csak azt értjük, hogy van mit enni és van hol aludni. Nem azt, mint a filmekben, hogy miként lehet életben maradni a vadonban, hanem azt, miként lehet minőségi, értékes, jó életet élni a civilizációban, ami sajnos bizonyos szempontból nincs is olyan messze a vadontól –, és érted mire gondolok.

Hirdetés

A börtönök tele vannak olyan felnőttekkel, akik korábban agresszív diákok voltak. Ez nem jelenti azt, hogy csak ők kerülnek be. Az agresszív gyerekek holdudvarát kereső szelídebb gyerekek is bajba kerülhetnek. A „balhét” általában nem a szelíd gyerek csinálja, de ő az, aki rosszkor van rossz helyen. Belőle lesz a bandák későbbi megtűrt szolgája, az örök vesztes, a „lúzer”, aki nem tud időben elmenekülni a „helyszínről”.

Megelőzés

Annak érdekében, hogy később ne legyen okunk feltenni ezt a kérdést; „Miért agresszív a gyerek?”, érdemes a gyerek kis korától kezdve helyesbíteni a viselkedését, amikor erőszakkal akar megszerezni valamit. Ez nem mond ellen annak, hogy bizonyos sportokban szükséges az erő használata. A különbség a szabályok betartásában és nem betartásában van. Ha a birkózó sportban erővel kell lent tartani a másikat, akkor az szabályos. Ha az amúgy birkózó gyerek a játszótéren úgy szerez meg egy játékot a másiktól, hogy legyűri őt, akkor az szabálytalan.

A megelőzés lényege az, hogy megtanítjuk a gyereket erre: „Tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni!”

Annak érdekében, hogy ne jöjjön létre egy jellemzően agresszív diák, már gyermekkortól kezdve erősíteni kell nála a szabályok tiszteletét. Igen, hallani olyan szülői vélekedést, hogy hadd legyen csak erőszakos, mert az olyanok szereznek meg mindent majd akkor is, amikor már felnőttek lesznek. Talán egy darabig megszereznek dolgokat, de milyen áron? Milyen lesz a gondolkodásmódjuk? Szeretik majd őket vagy csak félnek tőlük? Lesznek igazi barátaik vagy csak bandatagokban bízhatnak –, már ha azt egyáltalán bizalomnak lehetne nevezni.

Mit tehet a pedagógus?

Az iskolai agresszió sajnos egyre terjed. Tudom, hogy néhány szülő be sem megy az iskolába, amikor a tanító vagy a tanár behívja gyermeke viselkedése miatt. Szülői értekezletre is a felelősségteljesebb szülők mennek el. Pontosan azok nem mennek, akiknek a gyerekével sok a baj. Mégis azt javaslom kollégáimnak, hogy hívják be a szülőt, aki talán azért nem jön el, mert olyan sokat hibáztatták már – akár jogosan –, hogy nem szeretne újra ilyesmit hallani. Nem tud szembenézni a helyzettel, talán csak azért, mert ő sem tudja mit tegyen.

Hívd be mégis barátságos szavakkal! Érezze, hogy segíteni akarsz neki. Ha bejött hozzád az iskolába, mondd el neki azt, amit itt feljebb olvastál. Arról is beszélj vele, hogy a gyerek végül nagy bajba sodorhatja még magát akkor is, amikor már felnőtt lesz. Most kell segíteni a gyereknek abban, hogy megtanuljon fizikai erő és ordibálás nélkül győzni, és méltósággal veszíteni, amikor úgy adódik.

Kérd meg a szülőt, hogy mától egyetlen alkalommal se hagyja szabálytalanul nyerni otthon a gyermekét! Ha sok gyerek van a családban, akkor társasjátékozzanak vagy sportoljanak úgy, hogy használnak egy fő szabályt: Amikor valaki győz, akkor mindenki méltányolja pár szóval annak a győzelmét („ügyes vagy”, „most te nyertél”) vagy legalább tapsolják meg. Ha ugyanis megtanítjuk a gyereket örülni mások sikerének, akkor ő nem lesz agresszív, ráadásul sokkal több öröme lesz az életben, hiszen mások sikere is szaporítja majd az övéit.

Ennyi az egész?

Talán most azt mondod: „Azért ez nem megy ilyen könnyen!” Nem is állítom, de ennyi az, ami egy cikk terejedelmében elfér. Lehet másért is agresszív, például a tananyag meg nem értése miatt? Igen még ez is előfordulhat. Vannak további technikák is, és másként foglalkozunk egy 8 évessel, mint a tinédzserrel; akinál például megoldás lehet az odaillő kifejezések alapos tisztázása (, ami nem „lekérebeszélés”) vagy a célok felélesztése, és ott van még az „őszinte behatás” …, de ezekről majd később.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

A szerző

Novák Ferenc

Tanár, pedagógiai viselkedéskutató, szülők és pedagógusok gyereknevelési trénere, aki gyakorlatias tanácsaival készít fel gyermeknevelési nehézségek megoldására. Videóival, írásaival és konzultációival, iskolai és konferenciákon tartott előadásaival egyszerre az értékrend alapú és egyben humánus gyereknevelés elkötelezettje.