Szelektív mutizmus

Olvasási idő:2 perc

A szelektív mutizmus egy vagy több, bizonyos helyzetben, helyen vagy bizonyos személyekkel való beszédképtelenséget jelent a pszichológia szóhasználatában. Amikor a gyerek valahol, valamilyen helyzetben vagy valakinek a jelenlétében nem beszél, akkor az egyensúlyi pedagógiában inkább ezt az elnevezést használjuk: részleges hangtiltás.

A gyerek például csak a szüleivel beszél, de az iskolában vagy az óvodában nem szólal meg. Itt nem egy alkalomról van szó, hanem hosszan fennálló problémáról. A gyermek bizonyos helyzetekben vagy személyekhez vagy helyen nem beszél, pedig beszédfejlődése normális ütemű, hangképző- és hallásszervei épnek tekinthetők. Az elnémulás lehet hely- vagy személyfüggő, például óvodában vagy iskolában nem beszél, de otthon, családi körben igen. Az is előfordulhat, hogy a szüleivel beszél otthon, de ha a szülei az iskolában vannak, ott nem beszél velük.

A szelektív mutizmus kifejezés eredete:

szelektív: latin electivus = választott, kiválasztott
mutizmus: latin mutus = beszédképtelen, néma

Részleges hangtiltás

A „részleges hangtiltás” elnevezés sokkal pontosabban és nagyobb beleérző képességgel írja le a szelektív mutizmus valódi természetét. A jelenlegi pszichó-elnevezés ugyanis gyakran azt a téves elgondolást sugallja, hogy az érintett gyermek vagy felnőtt szándékosan választja meg, tehát szelektálja, hogy kivel beszél és kivel nem.

A gyerek, aki részleges hangtiltás alatt áll, helyek, helyzetek vagy személyek által lehengerelt állapotban van, nem pedig szándékosan megválogatja, hogy mikor és hol és kivel beszél. A „tiltás” szó egyértelművé teszi, hogy olyan blokkról van szó, amivel kapcsolatban ő tehetetlen, nem pedig dacról vagy makacsságról. A „részleges” szó jelzi, hogy a beszédkészség megvan, csak bizonyos környezetben, például az iskolában nem hozzáférhető.

A pedagógusok és a szülők jól teszik, ha nem fegyelmezéssel reagálnának, hanem a az adott helyzetben a gyerek zaklatottságának csökkentésével válaszolnak a jelenségre. A pillanatnyi válasz persze nem megoldás, de lehet tapintatos, megértő hozzáállás a helyzet enyhítésére, és a gyerek által megélhetőbbé tételére.

Szelektív mutizmus

A szelektív mutizmus problémáját éppen azért oldják meg nehezen, mert szigorúan a kifejezés meghatározásából indulnak ki, tehát felszínesen abból, hogy a gyerek kivel, hol vagy mely helyzetekben nem beszél. Mindezeknek valóban van jelentőségük és használhatjuk is, de a megoldáshoz a meghatározásban szereplő nézőponttól eltérő, akár fordított megközelítésre is szükség van, ami körülbelül ez: A gyerek nem akar beszélni, de van, akivel kivételt tesz vagy van ahol mégis, és vannak helyzetek, melyekben beszél. Ebből és a meghatározás szerinti logikából, tehát mindkettőből kiindulva tanácsos technikákat kidolgozni annak érdekében, hogy a probléma megadja magát.

A részleges hangtiltás környezete

Tehermentesíteni kell a gyereket az azoktól a tényezőktől, amelyek olyan hatással vannak rá, hogy ne beszéljen.
Mindaddig nem valószínű , hogy valamilyen módszer tartósan eredményes lesz, amíg a gyerek körül fenyegető a környezet. Ezeket a pedagógus egyszerűen csak feltérképezi a gyerekkel, hozzátartozóival, gyermektársakkal, pedagógusokkal vagy más személyekkel való beszélgetésekkel, majd megoldásokat dolgoz ki a hatásuk megszüntetésére, de legalábbis csökkentésére.
Helyek, tárgyak vagy helyzetek nemcsak valós, hanem vélt fenyegetések is lehetnek a gyerek számára. Egy személy, egy hely, egy tárgy vagy egy helyzet emlékezteti a gyereket egy másik személyre, helyre, tárgyra vagy helyzetre.
Amikor a gyerek összekever helyeket vagy összetéveszt személyeket, akkor sok minden és több mindenki jelenthet számára veszélyes környezetet, amiben úgy érezheti, hogy nem beszélnie, hanem inkább érzékelnie, megfigyelnie és elemeznie kell.
Összetevő: A zűrzavarra egy példa, amikor a gyerek nem beszél ott, ahol sokan vannak – például egy bevásárlóközpontban -, mert ez egyszerűen túl sok impulzus, túl sok információ, ami így együtt kezelhetetlennek tűnik számára és teljes mértékben lekötheti vagy szétszórhatja annyira a figyelmét, hogy emiatt nem beszél.

Hangtiltás feloldása

Kommunikáción alapuló pedagógiai módszerek alkalmasak lehetnek a részleges hangtiltás feloldására. Ezek lényege, hogy lecsökkented vagy megszünteted a gyerekre nehezedő, helyekből, személyektől vagy helyzetekből származó vélt vagy valós fenyegetéseket, melyek miatt nem beszél. Ilyen technikák található az örömteli nevelés weboldalán elérhető Kisokosban.