Kiabál veled a kiskamasz? Hozhatja iskolából, edzésről, játszótérről, és sajnos eltanulhatja a példát otthon is. Ha nálatok nincsen kiabálás, akkor elég zavaró lehet, és talán azt kérdezed, hol tanulta ezt a gyerek? A válaszoknak van jelentőségük, de még inkább a megoldásoknak.
Két tanácsra is szükséges lehet. Az egyik az, hogyan csökkentsd a gyerek ilyen indíttatásait, a másik pedig, hogyan viselkedj te, amikor mégis kiabál. Ha a gyerek nem születési rendellenesség, nem testi hiányok, például éhség, fáradtság vagy kialvatlanság miatt kiabál rendszeresen, akkor jöhet a szülő által alkalmazott pedagógia.
Ne hibáztasd!
Bizonyára megpróbáltad már lebeszélni arról, hogy kiabáljon veled, vagy másokkal a családban. Meglehet, hogy végül úgy érzeted, hogy hiába kérted ezerszer. Akár így volt, akár nem, most próbáld meg újra, de más körülmények között, és másképpen! Egy olyan pillanatot válassz, amikor a gyerek nem éhes, nem álmos, nem fáradt és nem zaklatott. Ezt az egyensúlyi pedagógiában egyensúlyi állapotnak nevezzük. Ha a kamasz nemrégen kiabált veled, akkor várj legalább egy órát, és ha úgy látod, hogy az egyensúlyi állapotban van, akkor kezdhetitek.
Amikor azért hívod, hogy váltsatok néhány szót, akkor fontos, hogy már te is higgadt legyél, mert különben nem értetek majd szót egymással. Egy nyugodt helyen beszélgessetek, ahol nem zavarhatnak meg mások! Mondd el neki higgadtan, hogy szeretnél segíteni neki, hogy kiabálás nélkül szót érthessen veled vagy másokkal, és sejted, hogy nem kellemes számára sem, amikor ezt teszi! Fontos, hogy ne hibáztasd! Érezze azt, hogy érte is beszélsz vele!
Az empátia növelése
Ha edzésről hozza, akkor átbeszélheted vele, hogy ahol sok gyerek hangoskodik, ott nincs abban semmi meglepő, amikor hangosan adja ki az utasítást az edző vagy a tornatanár. Akár edzésről, akár máshonnan származik is a minta, jót tesz, ha átbeszéled vele ezeknek a szavaknak a jelentését: kiált, kiabál, majd a kettő közötti különbséget. Ez önmagában nem elég. Azt is értesd meg vele, hogy a kiáltás lehet például egy rövid akció egy veszélyhelyzet elkerüléséhez, ez egy tudatos dolog. A kiabálás azonban tényleges indulatokkal jár, és ráadásul nem is rövid ideig.
A kiabálás célja a másik ember lehengerlése, hogy az ne tudjon válaszolni, tenni vagy megmozdulni. A pszichológia régi tévedése, hogy a dühöt le kell vezetni máson vagy másvalamin, de ebbe most nem megyünk bele. Ennél fontosabb, hogy növeld a gyerek beleérző képességét azzal kapcsolatban, hogy mit érez az, akivel kiabálnak. Kérj tőle példát arra, amikor rosszul érezte magát amiatt, hogy kiabált vele valaki! Jó, ha beszél arról, hogy ki kiabált vele, és mit gondolt, mit érzett ő akkor, amikor az a másik kiabált. Ha befejezte a mondandóját, jelezd neki, hogy ez nem volt szép attól az embertől. Akkor is így tegyél, ha olyan történetet mondott el, amikor te kiabáltál vele.
Kérj tőle még legalább két olyan történést, amikor kiabáltak vele, és kérdezd meg, mit érzett, mit gondolt akkor! Csak ezután fordíts meg a beszélgetés irányát. Kérj tőle egymás után három kitalált példát, amelyben ő kiabálna valakivel. Az egyes példák végén kérdezd meg tőle, mit érezne, mit gondolna, milyen következtetésekre vagy döntésekre juthatna az a másik!
Lesz változás
A három tapasztalat és a három kigondolt példa után létrejöhet egy értékes felismerés a gyereknél, és talán mond neked ilyet. Ha megoszt veled ilyet, akkor örülj vele. Ha nem, akkor ne kezdj bele további magyarázásba, oktatásba. Ebben az esetben csak köszönd meg a beszélgetést és hagyd magára a gondolataival. Amiről beszélgettetek, az dolgozik majd benne.
Amikor kiabál veled
Akár sikerrel jártál vele, akár nem, ha ezek után még előfordul, hogy kiabál veled, akkor nézd végig higgadtan, majd miután hangoskodva kiadta a dühét és kissé lecsillapodott, kérdez tőle a szokatlanul halkan, de érthetően a következők közül egyet:
„Van valami, amit kiabálva megértenék, de kiabálás nélkül nem?”
”Mondj valamit, amit csak kiabálva értenék meg!”
„Ha akár suttogva mondtad volna, de elég közel hozzám, szerinted megértettem volna?”
Ne várj ettől azonnali hatást! Ha azonban így teszel akkor kiskamasz esetében 6 és 10 nap közötti idő alatt változást tapasztalsz majd, de csak akkor, ha te sem kiabálsz vele általában és senki más sem a családból. Ekkor persze még mindig ott lehet a gyerek előtt kiabálásra a rossz példa az iskolából vagy máshonnan. Annak hatása azonban könnyen kiküszöbölhető.
Csak annyit tegyél ennek érdekében, hogy ahányszor a gyerek kiabál, valamivel később, amikor már lehiggadt, kérdezd meg tőle ezt: „A suliban ki szokott kiabálni?” Ha válaszolt, akkor köszönd meg a válaszát, majd kérdezd ezt: „És neked mi a neved?” Erre már ne várj feltétlenül választ, csak hagyd a gyereket magára azzal a gondolattal, ami egy logikus következtetés e két kérdés után! Ne mondd tehát neki, hogy ő nem az a gyerek, hanem hagyd, hogy ezt maga fogalmazza meg magának, akkor is, ha nem mondja ki. A gyerekek is szeretik, ha egyéniségnek tekintik őket. Rá fog jönni.
Ha további segítséget szeretnél erre a problémára, akkor ott van még a kiabáló gyerekről szóló fejezet a Szülői GPS című könyvben. Ráadásul van benne olyan fejezet is, amelynek a címe: Kiabálsz a gyerekkel – arra az esetre, ha ezen is segíteni kellene. A másik könyv, ami a gyerek túl sok zaklatott viselkedése esetén segítségedre lehet az Érzelmi nevelés.
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on
Egy könyv, ami segít neked!
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Összefoglalás
- A kiskamaszok kiabálása zavaró lehet, de fontos a megértés és a megfelelő válaszadás.
- Beszélgess vele nyugodt környezetben, és érezze, hogy nem akarod hibáztatni a kiabálás miatt.
- Növeld az empátiáját azzal, hogy beszélgettek a kiabálás és kiáltás jelentése közötti különbségről és érzésekről.
- Ha továbbra is kiabál veled, maradj higgadt, és kérdezd meg, hogy szerinte mit nem értenél meg, ha nem kiabálna!
- Nem sok idő ráfordításával és türelemmel változást érhetsz el a kiskamasz viselkedésében.
