Amikor a kisgyerek ledobja az ételt, természetesen nem azért teszi, mert bosszantani szeretné a szülőt. Amikor tapicskol az ételben, megfogja, szétnyomja, ledobja vagy más módon játszik vele, akkor legtöbbször egyszerűen tapasztalatokat gyűjt. A kezével ismerkedik, és azzal a tárgyi világgal, ami körülveszi. Ennek hatására közben egyre ügyesebbé válik, még ha pár napon belül nem is látszik a különbség.
Korábban is tapasztalt és tanult a kezével, de az első önállósodási korszakban ez különösen látványossá válik. A gyerek egyre több mindent akar saját maga csinálni, megfogni, kipróbálni és megtapasztalni. Az étel pedig erre kiváló lehetőség, hiszen egészen más érzés megfogni egy puha banánt, egy darab kenyeret vagy egy falat tésztát, mint egy játékot.
Ledobja az ételt?
Úgy érzi, meg kell fognia az ételt, hogy érezze, milyen a tapintása, a hőmérséklete és az állaga. Kíváncsi arra is, mi történik, ha összenyomja a banánt, szétnyom egy falatot, vagy kiborítja a levest. A maga szintjén a kicsi is levonja a tapasztalatait. Például azt, hogy ha leejti az ételt, az nem ugrik vissza az asztalra. Ha ledobja a kanalat, az leesik. Ha összenyomja a banánt, az megváltozik. A gyerek számára ezek nem felesleges dolgok, hanem érdekes tapasztalatok.
A világ működését teszteli ilyen módokon a gyerek. Közben pedig az ilyen tevékenységeivel is egyre ügyesebb lesz. Minden egyes maszatolós mozdulattal gyakorolja a fogást, fejlődik a kézügyessége, és egyre jobban megtanulja használni a kezét. Ez később az önálló evésnél is jól jön. Nem kell tehát azonnal arra gondolni, hogy a gyerek rosszalkodik. Lehet, hogy egyszerűen csak érdekes számára az, amit a tányérján talál. Néha persze nemcsak az étellel játszik, hanem megtanítja repülni a tányért vagy a poharat.
Fáradt és nem éhes
A gyerek nagy mértékben kezébe veszi az irányítást az első önállósodási korszakban. Egyre többször szeretne egyedül dönteni és irányítani. Például a saját tempójában szeretne enni vagy sétálni, akár megállni, ha úgy van kedve. Az ételben tapicskolás persze jelezhet mást is. Meglehet, hogy már jól lakott, esetleg egyáltalán nem volt éhes. Fáradt kisgyerek számára is játékká válhat az étel, mert ekkor már nincs türelme az evéshez.
Gondolj csak bele! Amikor egy felnőtt nagyon fáradt, ő sem feltétlenül akar enni. A kisgyerek pedig még kevésbé tudja megfogalmazni, hogy „Elfáradtam, már nincs kedvem tovább enni!” Ehelyett elkezdhet játszani az étellel. A gyerek az ilyen pillanatokban nem elég tudatos ahhoz, hogy az étel megőrizze számára az ennivaló funkcióját. Ilyenkor az étel már csak egy játékszer, akárcsak a többi tárgy. Ha pedig már nem eszik, hanem inkább az ételt gyömöszöli, dobálja vagy keni szét, akkor felismerheted, hogy valószínűleg elérkezett az evés vége.
Olvasd el a család örömére!
A tiltás nem vezet célra
Ne tiltsd meg neki teljesen a maszatolást! Ha hagyod egy kicsit ismerkedni a falatokkal, később sokkal nyitottabb lehet az új ízekre. A gyerek számára fontos, hogy ne csak az ízét ismerje meg annak, amit megeszik, hanem a tapintását, az állagát és a hőmérsékletét is. Persze nem kell hagyni, hogy az egész konyha egyetlen nagy csatatérré változzon. Inkább tegyél egyszerre csak kevés ételt a tányérjára, így kisebb lesz a felfordulás, ha mégis tapicskolni kezd.
A kevés étel a tányéron sok gyereknél hívogatóbb az evésre, mintha tele lenne. Kevésbé jól evő gyereknél akár még azt is elérheted, hogy többet egyen azon a módon, hogy inkább többször szedsz a tányérjára kevesebb ételt. Ha pedig látod, hogy már egyáltalán nem eszik, hanem például csak dobálja a falatokat, akkor nagy nyugalommal és lassú mozdulattal vedd el előle a tányért. Nem kell mérgesnek lenni, nem kell hosszasan magyarázni, és nem kell büntetésként kezelni a helyzetet. Egyszerűen úgy néz ki, hogy számára az evés véget ért.
Célszerűbb is ezt tenni, mert így elkerülhető, hogy nagy felfedezővágyában a gyerek még akár a saját fejére is tapicskoljon az ételből. Az sem szükséges, hogy minden egyes falatot megmentsünk a földről, vagy minden maszatolásnál rászóljunk. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy nyugodtan ismerkedhet az étellel, közben pedig a szülő következetesen megmutatja, mikor van vége az étkezésnek, akkor lassan megtanulja ennek a rendjét. Amikor anya vagy apa indulatossá válik a ledobott étel miatt, akkor a gyerek számára meghívó arra, hogy újra megtegye.
Így működik
A kisgyereket nagyon sok tettében az vezérli, hogy megismerjen dolgokat, azok anyagát és működését. Bármely önmagát indulatosnak gondoló szülő már akár azzal is türelmesebbé válhat, ha megérti a gyereknek ezt az indíttatását, mert akkor nyilvánvalóvá válik számára, hogy nem az ő bosszantására teszi.
Amikor ledobja az ételt, nem feltétlenül azt akarja közölni, hogy „nem érdekel, amit mondasz”. Lehet, hogy egyszerűen azt szeretné megtudni, mi történik, ha leesik. Amikor megfogja a banánt, nem feltétlenül az a célja, hogy összekenje az asztalt. Lehet, hogy csak érdekli, milyen érzés a kezében. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent rá kell hagyni. A gyereknek is szüksége van korlátokra. Meg lehet mutatni neki, hogy az étellel lehet ismerkedni, de az étkezésnek van eleje és vége, és az étel nem arra való, hogy az egész asztalt beborítsuk vele.
Az első önállósodási korszak számos más próbatételt is jelenthet egy rendszerető szülőnek, de rengeteg mókás helyzet forrása is lehet, ha hajlandóak vagyunk kicsit lelassulni és kitekinteni saját felnőttes kereteink közül. Ezért ha a következő étkezésnél azt látod, hogy a gyerek megint megfogja, nyomkodja vagy ledobja az ételt, talán már nem ugyanazt látod majd benne. Nem egy gyereket, aki bosszantani akar, hanem egy még fel nem nőtt emberkét, aki éppen tanulja, hogyan működik a világ.
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on
Egy könyv, ami segít neked!
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Nem eszik egyedül – rövid videó
