Mit tud a baba ennyi és annyi hónapos korban? „Mikor kezd már járni a gyerek”?, „Mikor lesz már szobatiszta?”, „Miért nem beszél még?”
Ilyen és hasonló kérdések garmadáját fogalmazzák meg szülők, különösen a gyerek első három évében. Senki sem szeretné, ha lemaradna a gyermeke. Külön-külön is sok válasz létezik ezekre a kérdésre, de van egy közös, ami mindegyikre érvényes, és talán a legfontosabb.
Pórul jár a szülő, még inkább a gyerek, ha a Anya vagy Apa komolyan vesz minden életkori sajátosságot. Mit tud a babba? A legtöbb dajka, óvónő és sok sikeres szülő mind ismeri annak a lényegét, amiről szó lesz. Ez még akkor is így van, ha esetleg sosem fogalmaztak volna meg ilyen alapelvet, hanem ösztönösen jól csinálták. Amúgy a magyar óvónők világviszonylatban is az élvonalhoz tartoznak, érdemes konkrét technikai ötleket elfogadni tőlük.
A gyermeknevelési könyvek és magazinok tele vannak azokkal a lexikális információkkal, hogy mennyi idős korában mit tud a baba, vagy milyen képességeket sajátít el a gyermek. Akad szülő, aki annyira komolyan veszi ezeket a hónapokra lebontott változásokat, hogy kis időeltérés miatt is komolyan kétségbe esik. Jó lenne ha a szülők a közösségi médiában vagy lent a homokozó mellett nem stresszelnék egymást azzal, hogy összemérik gyerekeiket. „Az enyém már ezt tudja, a tiéd azt még nem.”
Alapelv
Mit veszít a gyerek mondjuk azzal, ha akár egy évvel később kezd el beszélni, mint az átlag? Ismert, hogy a kétnyelvű családokban akár még ennél is nagyobb eltérés mutatkozhat. Ha ez náluk nem okoz problémát, akkor miért zavarna bárkit ott, ahol Anya és Apa is magyar? Sokkal nagyobb hátrányt szenved a gyerek akkor, ha a szülőket hallja aggodalmaskodni emiatt. Ráadásul sokszor éppen a gyerek előtt beszélik ezt meg.
A gyereknek nem feltűnő ha valamit előbb vagy később kezd el csinálni. Csak akkor válik számára forrásává a stressznek, ha mások aggódnak miatta. Például amikor az anyuka a apával beszélget erről. Ezért inkább használd ezt az életkori sajátosságokra vonatkozó alapelvet:
“Ha sikerül elkerülnöd azt, hogy ingerült legyél vele, hibáztasd őt, siettesd vagy szomorú legyél azért, mert valami még nem sikerül neki, akkor majdnem mindent a korának megfelelő időben csinál majd.”
Ez szinte minden esetben igaz, ha a gyerek nem született valamilyen testi rendellenességgel. Életkori sajátosságok? „Vedd őket halálosan komolyan” a gyermekkorban, ha azt akarod, hogy sok mindenben lemaradjon és kevesebbnek érezze magát majd még felnőttként is.
Mit tud a baba?
Annyi minden kedves, ügyes és mókás dolgot csinál a gyermek, hogy igazán nem arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy mit csinál „időben”. Három hónappal később áll lábra, mint mások? Egy évvel később hagyja el a pelenkát, mint mások? Ezek miatt igazán nem érdemes aggódni.
Ha Anya vagy Apa mégis úgy érzi, hogy a szokásoshoz képest már túlzás az időeltolódás, akkor két dolgot tehetnek. Egy gyermekorvos megnyugtathatja őket például arról, hogy semmi baj a gyerek hangképző szerveivel, csak kell még némi türelem, mire beszélni fog. Sajnos a gyerek ilyen vizsgálatai szintén terhet jelenthetnek számára, és esetleg pontosan azt hátráltathatják még jobban, amiért azokra sort kerítettünk. Ha kell az a vizsgálat, akkor igyekezni kell azt minél természetesebben végbevinni, a gyerekre nehezedő stressz elkerülésére.
Mi tehetnek a szülők ezen felül? Sajnos sok családban éri siettetés a gyereket abban a dologban, amiben lemaradt! Legelőbb a siettetést kell abbahagyni, mert az ilyen külső elvárásoknak való megfelelés igénye nem segíti, hanem hátráltatja a gyereket. Még a hadarás is abbamaradhat a siettetés megszüntetésével.
Ha bevezetitek magatoknál a „nulla türelmetlenséget”, akkor pár hónap alatt láttok majd fejlődést mondjuk a szobatisztaságban.
Fejlődés és szakaszosság
Bár az előző mondat a fejlődést említette, annak elvárása is sok tekintetben felesleges. Néhány gyerek hamarosan meginduló beszédére például semmilyen jel nem utal előtte. Más gyerekek viszont egyre jobban próbálják formálni a hangokat, amiből következtethetsz a beszéd közeledtére.
Ugyanígy vannak gyerekek, akik egyre többször időben jelzik, hogy bilire kell ültetni őket, és időben, mert még üres a pelenkájuk. Mások akár napok alatt elhagyják a pelenkát is, és előtte kihagyják azt a szakaszt, amelyre az a jellemző, hogy néha időben szól, néha azonban tele pellussal megy hozzád.
Néhány dolog egy-egy gyereknél tehát folyamatosan megy végbe, akár megfigyelhető fejlődés mellett. Ugyanezek más gyerekeknél ugrásszerűen történnek, akár minden előjel nélkül. Ez az, amiért felesleges más szülők gyerekeihez vagy akár idősebb gyermekünk korábbi fejlődéséhez méregetni mostani csemeténk fejlődését. Felesleges túl gyakran méregetni, mit tud a baba, és még mit nem.
Érzelmi biztonság
Érzelmeink legalább annyira követhetők tekintetünkből, mint szavainkból. Anya nem mond semmit, de a gyerek „veszi az adást” az arcáról. Apa akár nem szól egy szót sem, de gyors vagy kapkodó mozgása üzeni: „Sietni kell!” A gyermek hamar felfogja ezt is. Nem elég tehát azt megállni, hogy nem beszélünk a gyerek előtt az ő fejlődésével kapcsolatos aggodalmainkról.
Ne becsüljük hát alá mindazt, amit szavak nélkül is megérthet a gyerek. Nem csak a szavainkkal, de egész viselkedésünkkel hozzuk létre a gyerek környezetét. Ez a családi környezet az, ami vagy ad számára érzelmi biztonságot vagy nem. Amikor egy gyerek valamit messze az életkorának megfelelő átlagon túl tanul meg, s annak nincs testi, fiziológiai oka, akkor igen gyakran megtalálod mögötte a kissé vagy jobban sérült érzelmi biztonságot.
Néha az is előfordul, hogy valamiben a gyerek visszaesik a fejlődés egy korábbi pontjára. Ez könnyen bekövetkezhet olyankor, amikor új óvodába kerül, vagy ha a családban perpatvar vagy tragédia történik. A helyzet megoldásával, a dráma elültével, az új intézménybe való beszokás után ezek a visszaesések általában kezelődnek.
Már elrontottunk valamit?
Mi van, ha már elrontottunk valamit? A gyerekek csodálatos „javító” képességekkel rendelkeznek. Ha a szülő képes szembenézni azzal, amit eddig rosszul csinált, s innen kezdve már jó irányba vált, a gyerek hamar visszakerül a normális kerékvágásba – már ami ezt a témát illeti.
Az alapelv betartása mellett azonban nagyon is felelősségteljes dolog a szülőtől, hogy figyelemmel kíséri, mit tud a baba. Ez ugyanis lehetőséget biztosít számunkra időben felismerni azt, amivel már tényleg szakemberhez kell fordulnunk. Hol a határa a szükséges figyelemnek és hol kezdődik a felesleges aggodalom? Ezt a szülők általában a második gyerek felnevelése után ismerik fel, amikor összehasonlítják, mennyire másként reagáltak az egyik és másik gyermekkorában történtekre.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
