A közelmúltban a TV2 Mokkában volt néhány percem az iskolai agresszió okaival foglalkozni. Most pótolom annak egy részét, amire ott nem fért bele. Bár alig volt időnk, könnyítette a helyzetemet, hogy a két műsorvezetőt személyesen, őszintén érdekelte a téma.
Ha láttad az interjút, akkor abból az a következtetés vonható le, hogy a válasz egyszerűen a nevelés hiánya, hiányosságai. Ezzel néhányan, de valójában igen kevesen nem értenek majd egyet. Sokan mások azt mondhatják, ez annyira nyilvánvaló, hogy ez amolyan „Nesze semmi, fogd meg jól!”
Nézzük hát meg alaposabban azt, hogy mi a helyzet az iskolákban agresszív gyerekek mennyiségének és a tettek súlyosságának növekedésével. Az egyszerűség kedvéért most kihagyjuk a születési rendellenességgel „megalapozott” viselkedési nehézségeket. Miért jön mostanában havonta egy hír tanárok bántalmazásáról? Miért növekszik ez ilyen mértékben? Vajon ez csak magyar jelenség?
Ahol a Mokka interjú véget ért
Ha nem láttad, akkor a következő felvételen megnézheted, hogy meddig jutottunk. Utána pedig olvashatod azt, ami a téma és a műsor természeténél fogva nem férhetett bele a Mokkába.
Arra már alig jutott idő, hogy a gyerek otthoni nevelésén túl más tényezőket is felsoroljak. Így néhány szülő igazságtalannak minősítheti a válaszaimat, ha csak az interjút látta. Ha abból indulunk ki, hogy elég gyakran előfordul olyan is, hogy a gyerekkel otthon kedvesen bánnak, s ő mégis agresszív az iskolában, akkor a szülő igazságtalannak is vélheti, hogy a műsorban kiemeltem a nevelés hiányát, amit úgy említettem, hogy „nem elég ruhát adni a gyereknek és enni adni neki”.
Amikor azonban az agresszió otthoni forrásait vesszük számba, akkor sokkal több dologról van szó, mint arról, hogy a gyerek egy másik agresszív családtagtól veszi a mintát viselkedéséhez. A konkrét erőszakos mintán kívül sokféle nevelési hiányosság vezethet ahhoz, hogy a gyerek végül agresszív viselkedéssel próbáljon érvényesülni. Tekintsük át ezeket először.
Az iskolai erőszak emelkedése mögött sokkal több van, mint a családok és a nevelés állapota, ezért először vegyük számba ezeket anélkül, hogy bővebben kifejtenénk őket.
Az iskolai agresszió emelkedésének okai
Amikor egyszerű választ szeretnénk valakitől egy probléma megoldására, akkor nem szoktunk örülni egy felsorolásnak. Úgy érezhetjük, hogy a sok tétel csak szétszórja a figyelmünket. Mi egyetlen csodaszerre vágyunk, amit használva egy pillanat alatt megoldjuk a dolgot.
Az iskolai agresszió csökkentésére nincs „egy” csodaszer, de vannak válaszok, melyek közül bármelyikre adott megoldás jó sok százaléknyi enyhítést jelent.
Nem törekszem tudományos alaposságú elemzésre. Ezért ha te, kedves pedagógus vagy szülő, úgy találod, hogy bővítenéd valamivel az alábbi felsorolást, akkor valószínűleg igazad van – és írd meg nekem, hogy egy későbbi bővebb elemzésből ne felejtsem ki. Amiket viszont felsorolok, azokat elsődleges fontosságúnak tartom, mint alapvető okokat az iskolai agresszió növekedésének hátterében.
A családok állapota
Nincs család
Nincs nevelés
Nevelési hibák
Az iskolák és óvodák állapota
Összenyomott szülő-gyerek-pedagógus háromszög
A tananyag mérete
A tananyag összetétele
Túlterhelt pedagógusok
A pedagógus képzés hiányosságai
Az iskolák önállóságának hiánya
A társadalom állapota
Elszakadt generációs kulturális cérna
A felnőtt környezet agresszív mintái
Degradált emberi értékek
Család gazdasági szorításban
Családi jólét felelősség nélkül
Tényleges kommunikációs hiányosságok
Születési rendellenességek (hibás szerkezetű táplálékok)
Ezzel a fenti listával elsőre ugye nehéznek tűnik szembenézni? Ugye kicsit hosszú? Ugye még egyenként is nagy falatnak tűnik? Mégis: ha helyre akarjuk állítani a társadalomban egymás megbecsülését, akkor mindegyik tényező javulásán dolgozni kell. Ha mindegyik csak 5% javulást hozna a gyerekek viselkedésében, már akkor is óriási eredményt érnénk el.
Nem tanulmány írok, hanem csak áttekintést kínálok az iskolai agresszió mögött húzódó sok-sok tényezőről. Ezért ne várd, hogy most itt lejjebb minden egyes tételt alaposan elemezzek, de sok mindenre választ ad az is, ha csak lazán végig vesszük az okok ezen tengerét.
A családok állapota, nevelés otthon
Sok más nevelési hiba is létezik, most azonban csak azokat tekintjük át, melyek az agresszív viselkedés szempontjából „motiválóan” hatnak. A legelső, tehát a nevelés hiánya, ami egy önálló kategória. Nagy számmal vannak családok, ahol nevelésen annyit értenek, hogy kap enni a gyerek, van ruhája, és még suliba is elküldik. Igen sok családban ennek anyagi okai vannak, s ott akár ez a minimális gondoskodás sincs jelen, tehát éhesen megy a gyerek iskolába.
Novák Ferenc előadása Kiskunlacházán
A gyerek mindenképpen kap nevelést. Ha nem a szülőtől, akkor az utcától, „valamilyen” barátoktól és valamilyen „jóakaróitól”. Nagyon ritka, hogy amikor valakinek nincs családja, akkor mégis jó kezekbe kerül. Ez önmagában egy óriási téma, ezért a „nincs család” tétellel egyáltalán nem foglalkozunk tovább. Igen sok esetben van család (ide számítjuk azt is, ha a gyerek valamelyik szülőjével él), és mégis rossz rossz a helyzet otthon.
Vannak azonban családok, ahol jutna élelemre, de szülői nemtörődömség miatt nem eszik vagy nem alszik eleget a gyerek. Az a gyerek is könnyebben lesz ingerlékeny, aki túl sok cukros ételt eszik vagy energiaitalokon él. Ma már sajnos nagy számban előfordul, hogy olyan szülők nevelnek gyereket, akik már saját maguk sem kaptak gondos nevelést az ő szüleiktől. Nincs jó mintájuk arra, hogy mit jelent a szülői gondoskodás.
Agresszió otthon
A legtöbb agresszív gyerek otthoni környezetében erősen jelen van az agresszió, de az nem igaz, hogy békés felnőttek mellől egyáltalán nem kerül ki agresszív gyerek.
Lehet egy család gazdag is, és mégis jelen van benne az agresszió. Azután lehet olyan is, hogy a jómódú családban senki sem bánt senkit, de a gyerek teljes mértékben el van kényeztetve. Soha nem kell „megdolgoznia” semmiért, megkap mindent. Mindig győzni engedik a társasjátékban, nem tanul meg együtt örülni például a testvére győzelmének.
Családi körülményektől függetlenül, közös játékok hiányában a gyerek nem tanul meg tisztességesen győzni, és méltósággal veszíteni. Amikor ez a gyerek közösségbe kerül, akkor előfordulhat vele, hogy csak „erővel” tudja majd megszerezni a győzelmet. Ilyen háttér mellett következnek azok a furcsa helyzetek, amikor egy-egy gazdag ember gyereke lop. Nincs rákényszerülve, csak nem szokta meg, hogy tisztességesen is célt érhet.
Nevelési hibák
Sok más nevelési hiba létezik, de az egyik legotrombább az, ha verik a gyereket. A gyerek verése már önmagában is azt tanítja a gyereknek, hogy az győz, aki agresszív. Agresszivitással talán elérheti a szülő, hogy pillanatnyilag és gyorsan érvényesüljön az akarata, de ezzel azt is eléri, hogy a gyerek megtanulja azt, hogy érvekkel nem, de erővel lehet győzni.
A szülők agresszív viselkedésének lehet ellenkező előjelű kimenetele is, amikor a gyerek annyira „megtanulja” a félelmet, hogy ő maga már nem mer majd ellenállni és cselekedni. Az ilyen gyerekek nagyon csendessé is válhatnak, de azután egyszer-egyszer, akár csak majd felnőtt korukban, iszonyú agresszióban törhetnek ki, a környezet pedig majd nem érti és csodálkozik: „Pedig milyen békés ember volt!”
Sokszor sem szegénységnek, sem gazdagságnak nincs szerepe abban, hogy egy gyerek jellemzően agresszív lesz. Elég hozzá az is, hogy gyerekekkel és felnőttekkel alig van csak valódi kommunikációban. Ehelyett csak agresszív számítógépes és okos-telefonos játékokkal játszik, gyilkos példákat felvonultató filmeket néz. A számítógépes és filmes álomvilág pedig összefonódik nála a valósággal, s végül már nem választja szét, napi életében is az agresszió lesz a vezérfonala.
Ezért igen nagy hiba, ha a szülő digitális kütyükkel vásárolja meg saját szabadidejét a gyerektől.
A „sors” fintora, hogy végül még több ideje sem lesz, mert állandóan a gyerek agresszív megoldásait kell kezelnie óvodában, iskolában. Azt is megéli majd, hogy a gyerek vele is agresszív lesz. Ilyenkor pedig nem kellene azt mondania, hogy „nem érti, miért nem nevelik meg ezt a gyereket az iskolában”.
Iskolák és óvodák állapota
Sok szülőnek van olyan elképzelése az iskoláról, hogy az iskola arra van, hogy „megnevelje” a gyerekét. A tananyag túlzó mennyisége miatt a pedagógusnak az órán szinte csak arra jut ideje, hogy megpróbálja átadni a konkrét tantárgyi ismereteket. Viselkedési kérdésekkel leginkább azért foglalkozik, hogy legalább a gyerekek többségéhez eljuttathassa a tudás egy szeletét. Ha kicsit utánaszámolunk, akkor kiderül, hogy tanórán kívül egy tanárnak még harminc másodperce sem jut egy gyerekre. Akkor mit várunk tőle? Azt, hogy 25 másodperc alatt megoldja azt, amire a szülőnek otthon órái lennének? (Itt persze kérjünk is gyorsan elnézést azoktól a szülőktől, akik az élet gazdasági szorongatása következtében több állást is vállalni kényszerülnek, és ők maguk sem találkoznak túl sokat a gyerekkel.)
Máshol már beszéltem róla, hogyan érte el társadalmunk azt, hogy a csekély 30 év alatt ma már sok iskola környékén szinte semmilyen megbecsültség sem övezi a pedagógusokat. Ezt most nem ismétlem meg. Meg nem becsült (és nem pénzről beszélünk), túlterhelt pedagógusoktól várjuk el, hogy könnyedén és feszültség nélkül, türelemmel kezeljék a hússzorosára emelkedett konfliktus helyzeteket?
Bármilyen jóindulatúak, eszközeik nincsenek hozzá és talán képezve sincsenek erre! Ennek ellenére a pedagógusok többsége humánumból, intuitíve és mégis egészen jól megoldja feladatait, már amennyire jelen keretek között ez lehetséges. Azután jön néhány szülő, akik láttak már EGY tanárt, aki rossz passzban volt, és létrehoznak ebből a tapasztalatból egy általánosítást, amit ráragasztanak általában a tanárokra.
Amit a szülő sérelmez
Ennek ellentétes oldala pedig az, ami sok szülőnek fáj, hogy néhány pedagógus őket nem veszi komolyan. Akár olyan indokkal, hogy nekik nincsen felsőfokú végzettségük. A kölcsönös tisztelet hiánya azonban nem csak a pedagógus-szülő kapcsolatban figyelhető meg.
Érdekes, hogy a felsőoktatásban a neveléstörténet már ötven év óta minden könyvben pontosan ott ér véget, ahol kezdene érdekessé válni, éppen a jelen idő előtt! Na persze! A jelen idő nem törtételem.
A családtagok, ismerősök ingerült viselkedése, a gyerek által nézett gyilkos műsorok, rajzfilmnek álcázott tömény agresszió csak egyik szelete az óvodások hátterének. Ott van még a társasjátékokat „felváltó” tablet, amihez nem kell alkalmazkodni. Azzal szemben mindig lehet győzni, mert legfeljebb újraindítjuk a játékot.
Tudják a gyerekek, hogy a szabályok arra valók, hogy egy játszma jól játszható legyen, a benne szereplők közel hasonló esélyei mellett, és arra, hogy jól érezzük magát a játék során? Nem tudják. Ők a szabály szóra a büntetés szóval asszociálnak.
Társasjátékok játszása lenne az a terep, ahol a gyerek megtanulná, hogy mi egy játszma, és azt, hogy mire valók a szabályok. Itt tanulnának meg a gyerekek tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni is. Sajnos igen sok családban máig az „elektronika győzött”, a gyerek, a szülők, a pedagógusok és a társadalom veszít.
A társadalom állapota
A család és az iskola nyilvánvalóan része a társadalomnak, de a társadalom egyéb oldalainak állapota vitathatatlanul kihat az iskolai agresszió mértékére. Ez a hatás néha közvetlen, míg máskor a családokon vagy az iskolán keresztül hat a gyerekre.
Szociológusok a megmondhatói, hogy már több, mint ötven éve tart a generációk szétesése. Ennek az a következménye, hogy ma már sokkal kevesebb az a család, ahol nagyszülő, szülők és gyerekek is együtt élnek. Ez az elszakadás törés a hagyományok, a kulturális szokások és az értékek továbbadásában. Ezek közé az értékek közé tartozott korábban az idősebbek, és általában mások megértése, megbecsülése is. A családok generációinak elszakadása komoly akadály a pozitív kulturális minták továbbadásában. Csökkent egymás elfogadásának mértéke, és ez is növeli a diákok közötti agresszió esélyét.
A közélet kommunikációs színvonala finoman szólva is lesújtó. Sajnos néha olyan személyek is teljesen egymásnak feszülve vitatkoznak egymással, akiknek elvileg köztiszteletben álló pozíciójuk van. A média és az újságok egy részéből is degradált viselkedési minták áradnak gyerekeinkre. A közösségi médiából szinte kontrollálatlan méretű és minőségű aberráció árad a diákokra, képek, ocsmány üzenetek és videók formájában. Ezek között nem kevés az agresszív tartalmú üzenet. Sok szülő nem tudja kontrollálni, és legyünk igazságosak, nem is könnyű kontrollálniuk, hogy milyen 18 vagy 16 „karikás” médiatartalmak kerülnek gyerekeik elé.
Satuban a családok
A családok és maguk a szülők a gazdasági élet szorításában nagy hangsúlyt fektetnek bevételi forrásuk biztosítására, munkahelyi helytállásukra. Ilyen szempontból a szegénység és az erőltetett jómód, gazdagság is oda vezethet, hogy a gyerekekre kevesebb figyelem jut. Amíg pár évtizeddel ezelőtt a szülők többsége távol tartotta gyerekétől párkapcsolatuk vagy munkahelyük konfliktusait. Ma már igen gyakoriak a gyerekek előtti veszekedések, valamint más felnőttproblémák indulatos megvitatása.
A környezetből érkező impulzusok, mások által mutatott (gyakran negatív) viselkedési és kulturális minták által a gyerek folyamatos „nevelésben részesül”, akkor is, amikor a szülő esetleg kevesebb időt tölt vele.
Az iskolai agresszió nem önmagában létezik, hanem teljes mértékben tükrözi egy társadalom állapotát. Ráadásul nem csak egy ország, hanem egy kultúrkör – a neve lehet akár Európa vagy „fejlett nyugat” – helyzetét is. Az iskolai agresszió nem magyar dolog, még ha nekünk leginkább a magyarországi vonatkozásai is a legfájóbbak. Ennél azonban most nem mennék tovább, mert a jelenség társadalmi összefüggéseinek teljes leírása is kitenne vagy négyszáz oldalt.
Van több, a nevelési okoktól független forrása is az agressziónak, de említsünk itt csak egyet, amiről inkább táplálkozással foglalkozóknak és orvosoknak kellene értekezniük. Ez pedig az, hogy az élelmiszerekből és más környezeti forrásokból mennyi méreg jut a gyerekek testébe úgy, hogy azok akár az idegrendszerüket is károsítják. Azután úgy tekintenek rájuk, mint akik eleve valamilyen viselkedési zavarral jöttek világra. Ők persze nem mind lesznek agresszívek. Közülük sokan inkább mások zaklatásának lesznek kitéve különbözőségük miatt.
Fel kellene adnunk?
Minden, amit fentebb olvastál, egy áttekintő összefoglaló az iskolai agresszió mögötti okokról, de ugyanezek megtalálhatók más emberi, társadalmi nehézségek mögött is. Nem törekedtem teljességre. Nem vagyok tévedhetetlen, hiányozhat belőle pár dolog.
Az viszont látványos, hogy mindez csak a „mínuszok” felsorolása, és csak pár ponton említettem némi szükséges változtatást. Nyilvánvalóan hiányzik innen a téma második része. Ez arról szól, hogy mihez kezdjünk a fenti felsorolás tételeivel annak érdekében, hogy visszafordítsuk a hanyatlást, csökkentsük az iskolai agresszivitás aggasztó méreteit.
Nem állhatunk fenntartott kézzel, mert akkor végül egy élhetetlen társadalomhoz jutunk. Ha az iskolai agresszió minden egyes okát csak néhány százalékkal csökkentenénk, akkor már az is jelentős előrelépés lenne. Nem adhatjuk fel csak azért, mert túl sok az „ok”, és mert semmi sem kecsegtet gyors javulással.
A fentiek között sok tétel van, amelyekre akár mint szülő, akár mint pedagógus, lehet személyes ráhatásunk. Más lépések megtételét viszont másoktól kell elvárnunk, amihez minimum kommunikációban kell lennünk velük. Ha pedagógusként olvasod e sorokat, akkor javaslom, hogy élj a lehetőséggel! Iskolád tanári karának díjmentesen tartom az Iskolai Agresszió Kezelési Előadást. < BŐVEBBEN >
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on
Előadás az iskolád tanárainak – Kattints a képre!
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
#iskolaiagresszió #pedagógia #novákferenc #gyereknevelés
