A Magyarországon divatos legtöbb nevelési irányzat többségének eredete valamilyen formában az Egyesült Államokhoz köthető. A kötődő nevelés, a kapcsolódó nevelés és a válaszkész nevelés mind hasonló elveken alapulnak, de kissé eltérő irányzatok. Vannak azonban egyéb irányzatok is, a következőkben 7 irányzattal ismerkedhetsz meg tömören, a teljesség igényét meg sem kísérelve.
Kötődő nevelés (Attachment Parenting)
Ez a nevelési irányzat, amely az USA-ból indult el. A kötődő nevelés (angolul Attachment Parenting) Dr. William Sears amerikai gyermekorvoshoz köthető, aki a ’90-es években népszerűsítette ezt a módszert. Az elmélet alapja a kötődéselmélet (John Bowlby brit pszichológus munkásságából), amely azonban brit eredetű. Tehát míg a kötődő nevelés gyakorlati alkalmazása amerikai, a mögöttes pszichológiai elmélet európai.
Lényege: A gyermek igényeire való azonnali és érzékeny reagálás, a szoros fizikai és érzelmi kötődés kialakítása. Gyakran hangsúlyozza a szoptatást, a hordozást, az együtt alvást.
Kapcsolódó nevelés (Hand in Hand Parenting)
Ez a nevelési irányzat szintén az USA-ból származik, és Patty Wipfler nevéhez fűződik, aki a Hand in Hand Parenting alapítója. A kapcsolódó nevelés az érzelmi kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, és célja, hogy a szülő és a gyerek között mély és biztonságos érzelmi kötelék alakuljon ki.
Lényege: A szülők és gyermekek érzelmi kapcsolódásának mélyítése, különösen az érzelmek felismerése és kezelése révén. Fontos eleme az „érzelmi meghallgatás”, amely azt jelenti, hogy a szülők aktívan figyelnek a gyermek érzelmi szükségleteire.
Válaszkész nevelés (Responsive Parenting)
Ez a kifejezés szintén a szülők gyors és érzékeny reakcióját helyezi előtérbe, amikor a gyermek szükségleteit figyelik. Bár a kifejezés maga nem kötődik szorosan egyetlen országra, a gyökerei és népszerűsítése jelentős részben az amerikai pszichológiai és nevelési szakirodalomban található.
Lényege: A válaszkész nevelési irányzat elvei szerint a szülők gyorsan és megfelelően reagálnak a gyermek jelzéseire, az érzelmi szükségleteket állítva középpontba. Fontos a gyerekre való figyelem, a kommunikáció és a biztonságos kötődés kialakítása.
Pozitív fegyelmezés (Positive Discipline)
A Pozitív fegyelmezés (Positive Discipline) az Egyesült Államokból származik, és elsősorban Dr. Jane Nelsen nevéhez köthető. Dr. Nelsen az 1980-as években dolgozta ki ezt a nevelési irányzatot, amely azóta világszerte népszerűvé vált. A Pozitív fegyelmezés alapja Alfred Adler és Rudolf Dreikurs pszichológiai elméletein nyugszik, akik a 20. század elején a bécsi pszichoanalitikus iskolához tartoztak.
Adler és Dreikurs hangsúlyozták a gyermekek és a felnőttek közötti kölcsönös tiszteletet, valamint a közösségi és társas kapcsolatok fontosságát. Dr. Jane Nelsen ezeket az elveket továbbfejlesztve alakította ki a Pozitív fegyelmezést, amely a gyermekek fegyelmezésében a büntetés helyett az empátiára, tiszteletre és a gyermekek érzelmi szükségleteire való figyelésre helyezi a hangsúlyt.
Lényege: A szülői szerep olyan megközelítése, amely a gyermek iránti tiszteletet, empátiát és határozott határszabást hangsúlyozza. A cél a gyermek viselkedésének irányítása, de anélkül, hogy büntetést alkalmaznánk. Az utóbbi években egyre nagyobb teret nyert, és számos könyv, előadás érhető el magyar nyelven is.
Szabad játékon alapuló nevelés (Play-based Parenting)
A Szabad játékon alapuló nevelési irányzat a 20. század közepén kezdett formálódni, és alapjai a fejlődéslélektani kutatásokra és a pedagógia különböző irányzataira vezethetők vissza. Bár nincs konkrétan egyetlen ország vagy személy, akihez köthető lenne, ez az irányzat több pedagógiai és pszichológiai iskola közös hatására jött létre, a következő forrásokból ollózták össze: Maria Montessori, Jean Piaget, Lev Vygotsky, Friedrich Fröbel, Reggio Emilia pedagógia.
Lényege: A gyermekek tanulásának és fejlődésének alapja a játék. A szülők szerepe, hogy támogassák a szabad, strukturálatlan játékot, amely lehetővé teszi a gyerekek számára a felfedezést és önálló tanulást.
Montessori pedagógia
A Montessori pedagógia Olaszországból származik. Alapítója Maria Montessori (1870-1952), olasz orvos és pedagógus volt, aki a 20. század elején dolgozta ki ezt az oktatási módszert. Montessori elsőként a mentális sérüléssel élő gyermekekkel kezdett foglalkozni, majd tapasztalatait később az általános oktatásba is átültette. Első iskoláját, a Casa dei Bambini-t (Gyermekek Háza) 1907-ben nyitotta meg Rómában.
A Montessori módszer hangsúlyozza a gyermekek természetes tanulási folyamatát, ahol ők önállóan, saját tempójukban fedezhetik fel a világot. Montessori úgy vélte, hogy a gyerekek képesek önállóan tanulni, ha megfelelő környezetet és eszközöket kapnak ehhez.
Lényege: A gyermek természetes fejlődési ütemének támogatása, autonómiájának elősegítése speciális Montessori eszközök segítségével.
Lassú nevelési irányzat (Slow Parenting)
A Lassú nevelés mozgalma a 21. század elején indult, és az olaszországi Lassú mozgalomhoz (Slow Movement) kapcsolódik, amely a rohanó életmód ellensúlyozására jött létre. Az eredeti Lassú mozgalom, amely az étkezéssel kezdődött (Slow Food), Olaszországból indult az 1980-as években, majd kiterjedt más területekre is, beleértve az életmódot és a gyermeknevelést.
A Lassú nevelési irányzat koncepciója főként arra épül, hogy a gyerekeknek időt és teret adjanak a szabad játékra, a világ felfedezésére, és a saját tempójukban való tanulásra, anélkül hogy túlzottan siettetnék vagy irányítanák őket. A mozgalom arra bátorítja a szülőket, hogy ne terheljék túl gyermekeiket túl sok programmal, és ne próbálják a gyerekek minden idejét előre megtervezni, hanem hagyják őket szabadon fejlődni.
Lényege: A gyerekekre való figyelés, a rohanás elkerülése, és a minőségi időtöltés központba állítása. Ez a szemlélet a modern élet felgyorsult tempójának ellensúlyozására szolgál. Bár még nem tömegesen elterjedt, egyre többen érdeklődnek a „lassabb” családi életmód és nevelés iránt.
Összességében ezen irányzatok többségének elméleti alapjai részben európaiak (különösen a kötődéselmélet esetében), de gyakorlati formájuk és népszerűsítésük – leszámítva a Montessori és a Lassú nevelést – inkább Amerikához kötődik.
Javasolt irányzat?
Bármely nevelési irányzat működőképességét befolyásolja egyebek mellett a gyermek személyisége, a szülők célja és korábbi neveltetése, a társadalom állapota és „vezetőinek” célja. Ilyen szempontból nem mondható egy irányzatra, hogy ideális. Novák Ferenc még nem tette közzé pedagógiai rendszerét, de sokat megvilágít belőle az Örömteli Nevelés könyv.
Megosztom a Facebook-on
Novák Ferenc előadása TATABÁNYÁN
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
