A gyerek három éves korára több ezer alkalommal hallhatja ezt: „Nem szabad!” Az azonban, hogy mennyire lesz szabálykövető vagy éppen ellenkezőleg: öntörvényű, az nem elsősorban a mennyiségen múlik. Ez az írás egy szülő következő kérdésére válaszul készült, de szándékom szerint sok más anyuka és apuka hasznára lesz:
„3 éves a fiam és mindig kacagva csinálja azt, amit nem szabad. A legnagyobb gond az, ha sétálunk vagy vásárolni megyünk, elég sokszor elfut előlem. Ha arra kérem, hogy várjon meg, még jobban el kezd szaladni és nevet rajtam. Mit tehetnék, hogy ez változzon?”
Irányítás
Az, hogy miként reagál a gyerek a nem szabad kifejezésre sok mindenen múlhat, de általában köze van két gyakori nevelési hibához, melyek egyike a „túl sok irányítás”, a másik pedig ennek ellenkezője: „túl kevés irányítás”. Arra, hogy milyen könnyen áteshetünk az irányítás mennyiségében, erejében és módjában a ló egyik vagy másik oldalára, jól rávilágít a következő meghatározás.
Mit értünk a gyerek irányításán? Azt, hogy ismereteinek, tapasztalatainak, tudásának, képességeinek és felelősségi szintjének kezdeti hiányát kipótoljuk tájékoztatással, javaslatokkal, kérésekkel vagy utasításokkal, mozdulatokkal, mozgással vagy érzelemmel.
A helyzettől, a gyerek korától és személyiségétől és megannyi más dologtól is függ, hogy mennyi irányítás szükséges számára, de a szülő nem akkor sikeres igazán, ha eléri, hogy a gyerek tegyen vagy ne tegyen valamit, hanem akkor, ha minél kevesebb beavatkozással éri el. Az persze igaz, hogy beavatkozásunk mennyiségét az is befolyásolja, mekkora a gyerek felelősségi szintje. Amikor ez magas, akkor kevesebb irányításra van szükség.
Túl sok és túl kevés
Az előzőek tűnhetnek valaki számára elméleti ismereteknek, mégis számos gyakorlati vonatkozásuk van. Hamarosan kapsz itt egy felsorolást arról, mit tehetsz a gyerek együttműködésének javítása érdekében, de előbb nézzünk rá arra, mi az, ami túl sok vagy túl kevés lehet. Ha a gyerek a szükségesnél több irányítást kap, akkor vagy az önállósága és a felelősségi szintje csökken vagy ha erőteljes személyiség, akkor állandóan azon dolgozik, hogyan utasítsa vissza a sok kontrollt és meglehetősen szófogadatlanná válhat.
Ha a számára szükségesnél sokkal kevesebb irányítást kap, akkor ugyanez a két lehetőség áll fenn: Egyik esetben öntörvényűvé válik, tehát olyanná, akit nem érdekel, hogy mi van másokkal, mert sosem tapasztalta meg, hogy saját viselkedésével rá is visszaható fékeket hozhat működésbe. A másik esetben önállótlan és gyenge lesz, mert nem gyakorolta, hogy felelősséget kell vállalnia legalább magáért.
A túl sok és a túl kevés szülői irányítás tehát vezethet ugyanahhoz a végeredményhez a gyerek személyiségétől függően. Ezért a gyereknevelés akkor lesz sikeresebb, ha sikerül a gyerek ismeretei, tapasztalatai, tudása, képességei és felelőssége szintjéhez, személyiségéhez igazítanunk az irányítás mennyiségét.
Nem szabad!
Trükkök és gyereknevelési tippek segíthetnek ideig-óráig azon, hogy a gyerek ne tegyen olyasmit, amit nem szabad. Ezzel az írásommal azonban inkább abban segítelek, hogy tartós javulást érjetek el az együttműködésben. Nincs tehát egy varászszó, hanem pár heti hozzáállás-változás és egyszerű gyakorlás segít. Ezek egy része olyan, amit tenni kell, más részük olyan, amit kerülni. Íme, ezekről van szó:
Egy hiány megszüntetése
Sok mindent tilt a szülő, de olyasmire, ami megengedett, csak ritkán mondja, hogy azt szabad. Amikor a gyerek csak azt hallja, hogy „nem szabad”, akkor elfelejtettük elég nagy mennyiségben használni ezt a szót: „szabad”. Ahhoz, hogy a tiltó kifejezés megtartsa erejét, komolyságát, negatív jelentését, gyakrabban kellene használni a másik szót: szabad. Nagy képessége nemcsak felnőtteknek, hanem gyerekeknek is az, ha különbséget tudnak tenni két dolog között. Segítsük őket ebben!
Amikor a gyerek körülbelül a járással egy időben megkezdi a környezete felfedezését és megkaparint egy távkapcsolót, amit te féltesz, akkor azt mondod neki, hogy „azt nem szabad”. Utána a keze ügyébe kerül egy kulcscsomó, ami nem tűnik veszélyesnek a kezében. Mondjuk-e ilyenkor, hogy „azt szabad” vagy „azt nyugodtan megnézheted”? Ugye elég ritkán! Pedig különösen 1 és 2 éves kor között jól tennénk. Miért pont ekkor? Azért mert életének ebben a szakaszában még nem tud kérdezni, így aztán nem kap olyan válaszokat sem, melyek tartalma ez: „szabad”.
Ezen módod van változtatni később is. Mindössze 2-3 hét is jótékony hatással lehet egy három éves gyereknél. Mondd neki minél több veszélytelen dologra, hogy „azt szabad”! Akkor is mondd neki, ha a gyerek nem néz rád! Különösen fontos ez, amikor számára eddig ismeretlen tárgyakhoz ér hozzá. Persze, hogy nem néz rád vagy nem olyan huncutul, mint amikor pontosan tisztában van azzal, hogy valami nem megengedett.
Változatosság
Amikor a gyerek túl sokat hallja a „nem szabad” kifejezést, akkor kialakulhat egy olyan elképzelése, hogy mindenben akadályozzák. Ez szembemegy már a kezdeti önállósodási törekvéseivel is, ezért elkezdi figyelmen kívül hagyni a tiltásokat.
Ezt úgy orvosolhatjuk, hogy változatosan sok kifejezést használunk a nem szabad helyett. Példák: „Azt sajnos nem lehet.”, „Az veszélyes.”, „Á-ááá! Tudod, hogy az anyáé.” Te is kitalálhatsz további olyan tiltó kifejezéseket, melyekkel növelheted a változatosságot!
A környezet átalakítása
Közismert szülők között, hogy amikor a gyerek elér egy bizonyos mozgásszabadságot, akkor a veszélyes dolgokat elteszik előle vagy megoldják, hogy ne férhessen azokhoz. Ilyenkor magasra tesznek törékeny tárgyakat, van aki ledugaszolja a konnektorokat és egyebek. Arról azonban az egész interneten nem találsz feljegyzést – pontosabban majd lemásolják mindezt –, hogy azért is kell eltenni tiltott dolgokat, hogy kevesebb tiltást kelljen használni!
Lehetőleg ne tartsatok olyan dolgokat elől, melyek miatt tiltásokkal kell bombázni a gyereket. Igen, van amit nem lehet eltenni. Van fiók a konyhában, amiben vannak napi használatú edények, melyeket nem rakhatunk úgy el, hogy ez azután kifejezetten nehézségeket okozzon a hétköznapokban. Nem minden ilyen azonban. Gondoljátok végig, hogy milyen tárgyak miatt mondjátok leggyakrabban, hogy nem szabad és melyek pakolhatót úgy el, hogy ne férjen hozzá a gyerek! A konyhában is megoldható azonban, hogy legyen a gyereknek is egy fiókja. Így amikor egy másik fiókot szeretne kihúzni, akkor rámutathatsz előbb erre a fiókra, hogy „ezt szabad” és csak utána a másikra, hogy „azt nem”.
Nemcsak tárgyakat lehet tiltani, hanem cselekvést is. Cselekvésnél is felkínálhatunk valami helyettesítő tennivalót ahelyett, mint az a tiltott dolog, amivel a gyerek foglalkozni akart. Ez természetesen nem arra a helyzetre vonatkozik, amikor a gyerek elfut a szülő elől a boltban. Az ilyen eseteket leginkább az együttműködés szorgalmas begyakorlásával kerülhetjük el, de jól jön az is, ha a gyerekkel olyankor megyünk vásárolni, amikor ő nem éhes és nem fáradt. Jó energia és idegállapotban könnyebb az együttműködés. Ugyancsak ide tartozik, hogy amikor egyetlen szülő meg vásárolni a gyerekkel, akkor inkább csak gyors bevásárlásról lehet szó, mert egy három éves figyelme és így türelme nem éri el a tíz percet. Ez hosszabbítható valamelyest, ha egy nálunk lévő „varázs-táskából” néhány percenként előkapunk egy ideje már nem használt apró játékot és a gyerek kezébe adjuk.
Következetesség és érzelem
Amikor a gyerek valami tiltott dolgot csinál vagy ilyesmire készül, akkor sok szülő negatív hangszínt kölcsönöz a mondandójának vagy akár kifejezetten erélyesen mondja, hogy „nem szabad”. Az világos, hogy nem mondhatjuk ezt örömködve, de egy higgadt kijelentésre váltásnál nem érdemes lejjebb menni. Mindenféle különösebb érzelem használata nélkül, egyfajta semlegességgel is kimondható az, hogy nem szabad.
Hogyan jön képbe a következetesség? Úgy, hogy a megfelelő érzelem megválasztása akkor javít a gyerek együttműködési hajlandóságán, ha huzamosabb ideig azt tapasztalja, hogy képesek vagyunk igen sokszor kimondani, hogy „nem”, „sajnos nem” vagy „sajnos azt nem lehet” anélkül, hogy drámát vinnénk abba amit és ahogyan mondunk. Amikor a gyerek valamilyen cselekvésére túl gyakran reagál anya vagy apa idegesen, akkor arra mutat példát, hogyan nem működik együtt a gyerekkel. Ezt azután vissza is kapja.
Csak próbáld meg, hogy akár ötször vagy tízszer is ki tudsz-e mondani egy nemleges választ higgadtan. Azt tapasztalod majd, hogy eleinte nehéznek tűnik, mert talán megszoktad, hogy két-három válasz után felmegy a pumpa, de tudatosan ismételve és figyelve saját érzelmeidet, előbb-utóbb egész jól megy majd. Amikor ezen a módon sokkal kevesebb erővel hatunk a gyerekre, idővel ő sem használ majd annyi energiát akkor, amikor higgadtan tiltasz valamit.
Tetszett nekünk a csibészség
Van aki már túl van ezen a lehetőségen, de azok kedvéért, akiknek még csak éppen egy éves a gyermeke, érdemes megemlíteni, hogy az együttműködést rontja a gyermek olyan tapasztalata, amikor apának (vagy anyának) kifejezetten teszik a gyerek „csibészsége”. Persze, hogy kedves dolog lehet a gyerekről valami új képességének használata, de ha azt veszi észre, hogy még tetszik is nekünk, amikor áthág szabályokat, akkor így gyengítjük a „nem szabad” jelentését és nem építünk fel szabálykövető magatartást. Valóban lehetséges olyan cuki rendbontás, amikor a nevetésen kívül alig tudunk mást tenni. Nem árt azonban, ha inkább a pároddal kettesben nevettek nagyot a történeten, mert a gyerek általában megismétli azt, amivel sikeres, ami miatt jelentős figyelmet kap. Valami talán mulatságos a gyerek egyéves korában, ami azután nem lesz mókás kétévesen, amikor elszalad előled a boltban.
Kijelentés helyett
A kérdés és rávezetés tanító technikáját sokan ismerik. Egy odaillő kérdés növeli az együttműködést, míg a túl gyors, röviden megfogalmazott tiltás inkább szembenállást hoz létre. Minél hosszabb ideig tapasztalja ezt a gyerek, annál stabilabb lesz az ellenállása. A végén már akkor is ideges lesz, ha csak felmerül annak a lehetősége, hogy valami nem úgy történik, ahogyan szeretné vagy valami nem lehet az övé.
Tiltó kijelentések helyett sok esetben használható egy odaillő kérdés: „Tudod miért nem lenne az jó?”, „Tudod mi azzal a baj?”, „Tudod miért nem szeretném?” és hasonló kérdések. Ezek nem állítják meg olyan hirtelen és számára néha drámaian a gyereket, hanem elgondolkodtatják, segítenek belátásra bírni.
Az együttműködés gyakorlása
A gyerek olyan sok kontrollt kap első két évében, hogy természetes, ha másfél és három éves kora között, tehát az első önállósodási korszakában megpróbál minél több irányítást a saját kezébe venni. Az első önállósodási korszakot nevezi a pszichológia tévesen dackorszaknak. A gyerek azonban nem makacs ellenszegülő, hanem természetesen kíván magához vonni döntési, cselekvési szabadságot. Igen, ehhez gyakran nincs elegendő ismerete, tapasztalata, tudása, képessége és felelősségi szintje, amit mi pótolhatunk számára. Az irányításnak ez a vágya azonban jól használható az együttműködés javítására.
Gyakoroljátok otthon felváltva azt, hogy ő irányít téged, azután te irányítod őt! Erről korábban egy videót készítettem, mert egy szülőnek az volt a problémája, hogy a gyerek veszélyes utcai helyzetekben sem akarja fogni a kezét. A videó címe: Foghatná a kezedet. Egy három éves gyerekkel játszatok minél többször például ilyesmit: „Játsszuk azt, hogy te vagy az anyukám és megfogod a kezemet, hogy átkísérj az utca másik oldalára.” Utána fordítsatok a helyzeten: „Most én vagyok az anyukád és én kísérlek át.” Közben ne felejts el megdicsérni, amit gyakorlás során megtesz a gyerek!
Egy biciklivel megállíthatatlan gyerekkel játsszátok egy udvaron vagy játszótéren ezt: „Játsszuk azt, hogy te vagy az apukám, én elindulok, te pedig szólj, mikor álljak meg és várjalak meg!” Amikor a gyerek szólt, akkor megállsz és felé fordulsz. Játsszátok ezt párszor, majd kérd meg, hogy üljön fel a biciklijére és induljon el, majd amikor azt mondod, hogy várjon meg, akkor álljon meg és nézzen rád!”
Játszatok ilyesmit felváltva, de úgy, hogy eleinte te legalább két-három utasítást végrehajtasz, míg tőle csak egyet kérsz. Később lehet arányos mennyiségben utasítást elfogadni és utasítást adni. Az utasítást szót ne használd a gyerekkel való beszélgetésben és bármilyen mondatot is olvastál az előzőekben, igazítsd a gyerek korához. Csak annyit gyakoroljatok egy nap, amíg a gyerek szívesen csinálja. Az együttműködés javulását akár 3-4 nap alatt érezheted, de lehet olyan gyerek, akinél csak egy-két hét hoz igazi változást.
Anyukák és apukák gyakran mondanak ilyesmit: „Miért kell ezerszer kell elmondanom?” E probléma megoldása a több realitást, tudást adni a gyereknek egy szabályról, majd a szabály begyakorlása. Bővebben olvashatsz erről az Örömteli Nevelés könyv „Lyukat beszélsz a hasába” című fejezetében.
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Nem szabad – Rövid gyereknevelési videó
