Maximalista gyerek - gyereknevelés, gyermeknevelés

A túlzottan maximalista gyerek toporzékol, sír vagy dühöng, esetleg teljesen maga alá kerül, ha nem sikerül valami elég jól. Az is előfordul, hogy sanyargatja vagy akár sérti is testi épségét, csak mert valami nem úgy alakult, ahogyan szerette volna. Ilyen és egyéb ijesztő megnyilvánulásokkal találkozhat a szülő, ha maximalista a gyerek. Ahogyan azonban sok minden másnak, úgy maximalistának sem születik a gyerek, hanem azzá válik.

A maximalista szónak most nem azt az értelmét használjuk, hogy „tökéletességre törekvő”, hanem azt, hogy „a tökéletes sem elég jó neki”.
A következőkben az önmagával szemben maximalista gyerekről lesz szó, miközben gyakori, hogy nem csak magával szemben az. Egy ilyen gyerek ugyanis kritikussá válhat másokkal szemben is, és a viselkedése, gyakori elégedetlensége sok borsot törhet felnőttek orra alá is.

  • Hogyan jönnek létre a gyereknél a túlzott elvárások magával szemben?
  • Hogyan kerülhetjük el személyiségének ilyen irányvételét?
  • Mit tehetünk a gyermekért, hogy csökkenjen vagy megszűnjön maximalista hozzáállása?

Ezekről lesz szó egy Gyereknevelési Leveleket olvasó anyuka kérésére, de mielőtt nekilátunk a válaszoknak, idézzünk a levélből anélkül, hogy bárki konkrétan felismerhető lenne.

Az anyuka levele

„Rendszeresen olvasom a leveleit, és többször segítenek is. Ami az én jelenlegi problémám, erről még nem láttam írást, illetve hanganyagot sem hallottam. …
Én egy 11 éves lány gyermeket nevelek, akit leginkább úgy tudnék jellemezni, hogy maximalista. Sajnos egyre nehezebb a tanulás vele. Most 4. osztályos és egyébként kitűnő tanuló volt mindig, most félévkor is az lesz. Nagyon szorgalmas, szeret is tanulni, minden plusz feladatot megcsinál, aminek persze én nagyon örülök. A problémám az, hogy mivel ő maximalista, úgy gondolja, hogy mindent egyből tud, ha valamit nem sikerül tökéletesen megoldania, akkor az ő elmondása szerint ő buta és ilyenkor sír, sajnos tör-zúz, a fejét az asztalba veri és csak nagyon nehezen tudom megnyugtatni hosszú-hosszú beszélgetésekkel, ölelésekkel. Ilyenkor azt mondom neki, hogy a hibáiból tanul, a hiba a barátunk, ne úgy tekintsen a hibáira mintha ellenségei lennének. …
Egyébként leginkább a ….. nyelv tanulásakor jön elő ez a probléma. … Lányom elmondása szerint a tanár nem magyarázza el nekik a nyelvtani részt, gondolom el vannak maradva az anyaggal, nem jut rá ideje. Szóval nagyon nehéz egyszerre mindenre odafigyelni, de muszáj, mert különben hát nem lesz 5-ös az a fránya dolgozat. Megjegyzem az 5-ös érdemjegyeket saját magától várja el, nem mi szülők kényszerítjük rá.”

Sikerül – nem sikerül

Szinte minden gyereknél megfigyelhető több-kevesebb türelmetlenség magával szemben a gyermekkor korai szakaszaiban. Ezek olyan időszakok, amikor valami olyasmivel kezd megismerkedni vagy próbálkozni, ami még meghaladja felfogóképességének, testi fejlettségének, mozgáskoordinációjának, gyakorlottságának vagy ismereteinek szintjét.

Ismered az ilyesmit. Próbál megfogni egy műanyag kockát, ami még nem fér el a kezében. Rátenyerel, sodorja ide-oda, egy darabig türelmesen babrál vele, de sehogyan sem jön össze. Azután rácsap vagy lendületesen elsodorja az útból, ami már türelmének csökkenését mutatja. Nincs ebben semmi meglepő.

Ez még nem maximalizmus, hanem csak a sikertelenséggel gyakran együtt járó érzelmi szint-csökkenés. Felnőtteknél is előfordul a „sikerül-nem sikerül” ciklus. Egy darabig próbálkozik befűzni egy cérnát a tűbe, végül odavágja az asztalhoz. Lehetne nyugodtabb, de abban sincs meglepő, ha ezt teszi. Az lenne inkább a furcsa, ha az ember akkor lenne boldog, amikor nem sikerül valami.

Maximalista gyerek

A tökéletességre törekvő gyerekkel nincsen semmi gond. A baj akkor kezdődik, amikor bármi, ami nem lett tökéletes, erős negatív érzelmeket vált ki a gyerekből, amelyek akadályozzák őt az újratervezéshez és a cselekvéshez való tudatos hozzáállásban.

A maximalista gyerek rendszeresen drámát csinál a sikerül-nem sikerül ciklusból.

Milyen sok szülő örülne, ha gyermeke – például az iskolában – igényesebb lenne saját teljesítményére. A maximalista gyerek azonban ennek éppen a fordítottja. Komoly elvárásai vannak, és ha bármi nem úgy sikerül, ahogyan eltervezte, akkor egy világ omlik össze a számára. Akár még olyan apróságokból is drámát csinál, mint amikor színezés közben kicsúszik a ceruzája a vonal túloldalára.

A maximalizmus háttere

A gyerek önmagával szembeni ilyen maximalizmusa a saját magával szembeni túlzott elvárásaiból következik. Ennek többféle forrása lehet, de gyakran kisgyermekkorban alakul ki. A gyerekek nem egyformák, ezért tapasztalataik – saját értelmi szintjüknek megfelelő – feldolgozása során eltérő következtetésekre juthatnak. Van olyan gyerek, aki maximalistává válik attól, hogy túl sokat követelnek tőle. Más gyerekekre ez nem így hat, hanem akár ellenkezőleg: korlátozni kezdi saját cselekvésének mennyiségét és irányát.

Elterjedt, de téves az az elképzelés, miszerint a maximalizmus mögött minden esetben a gyerek önbizalomhiánya áll. Bizonyos esetekben valóban önbizalomhiány áll a háttérben, de bárki megfigyelhet olyan gyerekeket, akiknél ez nem így van. Ők azok például, akik azért utasítják vissza a vigasztalást, mert nagyon is tisztában vannak képességeikkel, tudásukkal, s éppen emiatt érzik úgy, hogy nem lenne szabad kudarcot vallaniuk.

Megelőzés

A különbözőségek ellenére van néhány szülői hozzáállás és viselkedés, amivel a maximalizmus kialakulása – különösen 1 és 4 éves kor között – megelőzhető:

a) Ne kérd olyasmire, ami meghaladja képességei vagy tudása jelenlegi szintjét!
b) Ne vágj csalódott képet, amikor nem sikerül neki valami, és hangszínedben se légy csalódott, lemondó vagy lehangolt.
c) Soha ne hibáztasd, ha nem sikerül neki valami!
d) Biztasd őt enyhén, de ne vidd túlzásba, mert abban az esetben az ő természetes célja a te elvárásoddá alakul számára. Amikor ez bekövetkezik, akkor már csak neked akar megfelelni.
e) Társasjátékozz és sportolj a gyerekkel úgy, hogy ezzel közben megtanítod őt tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni.
f) Ne versenyeztesd a gyereket másvalakivel, ha neki nincs hozzá kedve vagy ha eleve kudarcra van ítélve. (Ez nem jelenti azt, hogy kerülni kell a kudarcokat.)
g) Bármit tanítasz neki, az egyszerűtől haladj az összetettebb felé, és ne menj tovább vele, amíg egy szint stabilan jól nem megy neki.
h) Dicsérd őt arányosan! Ne dicsérd olyan túlzó mértékben, hogy emiatt úgy érezze, erre ő nem szolgált rá.

E javaslatok többsége azon alapszik, hogy ha nem avatkozunk be erőteljes nézőpontokkal és érzelmekkel a gyerek „sikerül-nem sikerül” helyzeteibe, akkor saját maga könnyebben átéli ezeket, hiszen bőven elég feladatot jelen számára saját gondolatainak és érzelmeinek feldolgozása. A szülő szeretetteljes jelenléte természetesen jól jön a gyereknek a kudarcok feldolgozásakor, azt pedig különösen jól teszi, ha beszélteti a gyereket a történtekről, az érzéseiről, csak ne felejtsen el nyugtázni minden egyes összefüggő gondolatot, amit a gyerek megfogalmaz.

A maximalizmus enyhítése

A már kialakult maximalizmus is megszüntethető vagy enyhíthető a szülők vagy egy pedagógus segítségével. A letöltés menüben elérhető ehhez egy technika. A gyakorlatias útmutatóban egy gyors (I-III.), és egy hosszabb (I-V.) útvonal lépései találhatók. Néhány gyerek akár a gyors útvonallal is képes feladni maximalizmusát, míg másoknál szükség lehet a hosszabbra. A rövidebb mindössze 2-4 órát vesz igénybe, míg a hosszabb 16-20 órába is telhet – több napra szétosztva. Megtalálod a Letöltés menüben.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Megosztom a Facebook-on

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint

One thought on “Maximalista gyerek”

Comments are closed.