Rossz vagyok! – Mondja egy-egy gyerek. Találkozhattál már olyannal, hogy azzal hívja fel magára a figyelmet, ami sérti a szabályokat, és amikor elmagyarázzák neki, hogy mi volt helytelen, akkor ő sértődötten reagált?! Ehhez a gyerek néha ilyen megjegyzést fűz: „Akkor én rossz vagyok és kész!”
Van ennek egy másik oldala is, amikor a szülő mondogatja a gyereknek, hogy „Rossz vagy!„, ami elég káros beskatulyázás. Most azonban maradjunk annál, amikor a gyerek minősíti így magát és ezt nem a szülőtől tanulta!
Ebben az esetben a „Rossz vagyok!” egy olyan kijelentés a részéről, amivel valójában menekül az elől, hogy változnia kelljen.
Milyen egyszerű; kijelenti, hogy ő rossz, és akkor úgy érzi, hogy már nem is kell felelősséget vállalnia magáért. Az, hogy ő „rossz”, amúgy éles ellentétben áll az igazsággal, ami pedig az, hogy nem születtünk rossznak. Amúgy is helyesebb lenne rá az megfogalmazás, hogy nem etikus. Ezen könnyen lehet változtatni, de következetes szülői magatartás kell hozzá.
Etika
Az etika nem csak egy tantárgy neve, hanem személyiségünk egy része, ami nagyban meghatározza a gyerek viselkedését is. Nemcsak gyermekekkel kapcsolatban nagy divat mostanában az „érzelmi intelligencia” boncolgatása. Ha már azonban ezt olyan élesen elválasztották a személyiség más jellemzőitől, például az IQ hagyományos fogalmától, akkor végezhettek volna alaposabb munkát is. Amikor mélyebbre ásunk, akkor találkozhatunk a személyiség egy olyan összetevőjével, amiről alig beszélnek vagy meghagyják azt a filozófusok szakterületének.
A gyerek értelmi képességei és érzelmi színvonala mellett rendelkezik egy rá jellemző etikai nívóval is.
Ahogyan a gyermek születése után folyamatosan terjeszti ki értelmi és érzelmi képességeit, etikus hozzáállása is fejlődésben van. Ahogyan az első kettő sem statikus, hanem mindkét irányban változhat, úgy a gyerek etikai szintje is fejlődhet vagy romolhat.
A személyiség oldalai
A személyiség e három oldala nem független egymástól. Az érzelemgazdagság vagy érzelemszegénység megnyilvánulásai függenek az értelmi képességektől. Az etikai szint fejlődéséhez is szükség van az értelmi képességek által lehetővé tett ismeretszerzésre és logikára. Az etikai szintet motiválhatja az érzelmek által lehetővé tett kötődés vagy empátia is.
Ha nem fejlesztjük a gyerek etikai szintjét, akkor többféle szerencsétlen helyzet jöhet létre, például olyan is, hogy szorgalmának köszönhetően nagyon okos lesz, de még az empátiát is arra használja, hogy visszaéljen mások gyengéivel. Érdemes tehát az etikát a gyerek személyiségének külön tényezőjeként nyilvántartani és fejleszteni. Sok felnőtt megteszi ezt magától is, például amikor elmagyarázza gyermekének, hogy nem szép dolog hazudni.
Ne hagyd szó nélkül az olyan rokonok vagy más felnőttek megnyilvánulását, akik nem csak aranyosnak találják a gyerek csibészségeit, hanem még biztatják is ilyesmire! Már kisgyermekkorban is arra kellene törekedni, hogy megtanulja elkülöníteni egymástól azt, ami jó, és azt ami nem. A családi és az iskolai közösségeknek is olyan szabályokkal kellene rendelkezniük, melyekről a gyerekek tudják, hogy azok miért jók saját maguk számára is. Azokat könnyebb lenne betartaniuk.
Rossz vagyok
Bizonyára találkozol más családokkal, ahol konkrétan az ellenkezőjére nevelik a gyereket: „Szerezd meg magadnak, ahogy akarod!” Ők úgy vélik, hogy egymáson való kíméletlen taposással lehet érvényesülni. Bár vannak, akik így válnak „sikeressé”, de hosszú távon megmutatkozik a becsület ereje. Arról például ritkábban írnak újságok, hogyan intézték el magukat – akár csak negyven évesen -, korábban egyébkén sikeres, de züllött celebek, „műsztárok”.
Ahhoz, hogy a gyerek etikai szintje magasan legyen:
- léteznie kell szabályoknak,
- azoknak ismerteknek és érthetőnek kell lenniük,
- a gyereknek értenie kell, hogy azok az ő számára is hasznosak, neki is jelentenek előnyöket,
- ha vét ellenük, akkor büntetés helyett lehetőleg jóvátételi lehetőséget kell biztosítani számára,
- nekünk (szülőknek) jó példával kell követhetőnek lennünk,
- amikor mi hibázunk, magunknak is be kell látnunk (és ez nem csökkenti, hanem növeli a tiszteletet),
- lehetővé kell tenni a gyereknek, hogy időnként elmondjon nekünk olyan dolgokat, amelyekről úgy gondolja, hogy jobb, ha nem tudunk róluk (, tapasztalnia kell, hogy ilyen esetekben is méltányosságot, megértést kap tőlünk),
- sport, játék, társasjáték alkalmával, valamint az oktatás (irodalom, történelem, erkölcstan, hittan, stb.) területén zajló aktivitás során beszélgetni kell olyan helyzetekről, melyek kiemelik a tisztesség értékét.
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on
One thought on “Rossz vagyok!”
Comments are closed.