Bullying, szekálás, zaklatás vagy nevezd akárhogyan másként, komoly lelki nyomot hagyhat a gyereken. Akár olyat, amit még felnőtt korában sem tud leküzdeni.
Azok, akik szeretnék csökkenteni a bullying jelenlétét az iskolákban, jellemzően az ismeretterjesztést választják eszköznek. Valóban, ez az egyik legfontosabb; képezni a tanárokat, diákokat és szülőket a zaklatás felismerésére és csökkentésére. A másik eszköz a diákok gyakorlati képzése arra, hogy meg tudják szüntetni az őket érő heccelést. Ez a helyzethez illő megoldás begyakorlásával elérhető.
Azt a technikát, amit most írok le, inkább szülőknek szánom, de tanítóknak, tanároknak is hasznos lesz. (Nehéz lenne a szememre vetni, hogy nem törődtem volna idáig is pedagógusokkal. Iskolai agressziókezelési előadásaimon 2020-ban ötszáznál több tanár vett részt. Egy „ilyen, nehezített” évben nem is olyan rossz szám – bár elégedett azért nem vagyok ezzel.)
Technikák bullying ellen
Egy valós példán keresztül mutatom meg, mit tehetünk egy gyerekért, aki bullyingnak van kitéve. Nem elég ugyanis tanárokat és közösségeket tanítani a bullying csökkentésére. Az ismeretek, amelyeket átadhatunk a gyerekünknek vagy tanítványunknak, fontosak.
Nem lesz azonban minden gyerek mellett egy felnőtt, hogy megvédje, amikor napi szinten heccelik. Néhányan csinálják, de kevesen képzik a gyerekeket a zaklatás gyakorlatias kivédésére. Nem elméletről beszélek. Olyan technikák átadásáról és a gyerekkel való begyakorlásukról, amelyekkel ő válik hatékonnyá a terrorizálással szemben.
Egy konkrét eset
Valóban sok félék lehetnek azok a helyzetek, melyekben a gyerekünk bullying áldozatává válhat. Nem is állítom, hogy az itt leírt technika minden esetre működik, hiszen az „ugratásnak” más és más lehet a tartalma, körülménye és résztvevői is. Azt azonban érzékeltetni fogja, hogy akár igen rövid idő alatt is jelentős eredményt érhetsz el a gyerek gyakorlatias felkészítésével.
Egy anyuka azzal keresett meg, hogy a gyerekét állandóan zaklatják volt osztálytársai, amikor hazafelé tart az iskolából. Követték, durván beszóltak neki. Személyét lekicsinylő, őt és családját sértő véleményekkel illették. A kislány már rendszeresen rosszul aludt, mert nem érezte magát biztonságban.
Korábbi iskolájából azért vitte át másik iskolába az anyukája, mert már ott is szekálta az az osztálytársnője, aki iskolaváltás után is fő zaklatója maradt. Az anyuka személyesen kérte az iskolaigazgatót, hogy tegyen valamit, de ez sem vezetett eredményre.
Helyzetfelmérés
Az anyuka jelenlétében beszélgettem a kislánnyal, aki nagyon pontosan részletezte a helyzetet. Okos teremtés, ezért nem kellett vele hosszú elméletre készülöm. Működő megoldások begyakorlása értékesebb, mint elméletek túlzott sulykolása. Két órányi időnk volt, ezért az elméleti felkészítésben csak a legszükségesebbekre szorítkoztam.
Elmeséltettem vele, milyen módon éri őt zaklatás. Ezekről beszéltettem: Mi fáj neki ezek közül a legjobban? Hogyan próbált meg tenni ellene valamit? Mitől tart, hogy mi történhet még? Mivel kapcsolatban érzi úgy, hogy tehetetlen? Milyennek látja azokat, akiktől a zaklatást elszenvedi?
Tudás a heccelőkről
Nagy figyelemmel hallgattam, s ő egyre könnyebben osztotta beszélt a történtekről. Mivel szerettem volna vele megosztani néhány fontos dolgot a bullying elkövetőiről, ezért megkérdeztem a legfontosabbról. „Szerinted bátor gyerek-e az, akik a hátad mögött haladva heccel?”
Gyermeknevelés Akadémia – Újra OVIBAN / SULIBAN
Igencsak elgondolkodott, kicsit bizonytalan volt, majd felderült az arca és azt mondta, hogy „nem hiszi”, hogy az lenne. Megdicsértem, majd mivel a vele történekhez ez illett, így folytattam: „Valóban! Azok, akik távolról, mögüled, lesből lealacsonyítóan beszélnek rólad, nem bátor emberek.” Ezután megerősítettem és kibővítettem számára az igazságot:
„A téged cikizők arra törekednek, hogy csökkentsék a te önbizalmadat, a te bátorságodat. Ők maguk nem erősek, hanem a te lelkierőd csökkentésén keresztül érik el, hogy te gyengébbnek érezd magad hozzájuk képest.”
Ez csak egy töredéke annak, amit a bullying elkövetőiről tudni kell, de a legfontosabbak között van. A „bátran agresszív” gyerekek ritkábban cikizik a másikat. Odamennek hozzá, és képen törlik. A heccelők, a mások kárára viccelődők, vagy például azok, akik azzal tesznek bánatossá másokat, hogy „Az én apukám gazdagabb”, ők általában nem olyan bátrak.
Mivel csak 2 órányi időnk volt, megkérdeztem még arról, hogy ő maga korábban heccelt-e másokat, de azután rátértünk a megoldás gyakorlására.
Képesség bullying ellen
Ugyanúgy, ahogyan az írást nem elméletben, hanem annak alapos gyakorlásával sajátítjuk el, a bullying megszüntetésére sem elég beszélgetni. Be kell gyakorolni az adott esethez illő technikát. A gyakorlás során egy valamit kell szem előtt tartani: könnyűtől a nehezebb felé tartva, lépésről lépésre úgy haladjunk, hogy azt a gyerek meg tudja csinálni, és folyamatosan nőjön a képessége.
Megkértem, hogy írja fel, hogy melyek azok a gyakori mondatok, amiket oda-oda kiabálva mondanak neki. 8 kicsi karton lapra írt egy-egy mondatot. Ezek egy része a kinézetéről, másik része pedig a képességeiről állított hazugság volt, a maradék pedig fenyegetés. Megkaptam a lapokat és leültünk két egymással szemben lévő székre. Anyuka a nappali másik részén tett-vett. Még jót is tett a helyzetnek, hogy amolyan hétköznapi körülmények vették körül a gyereket, leszámítva a jelenlétemet.
A cél egy képesség megteremtése vagy erősítése volt. Ahhoz, hogy abbahagyja a zaklató az ő heccelését, ahhoz oda kell eljutni, hogy ő ne mutasson többé olyan reakciót, amilyenre a heccelő vár.
Mit vár a bullying elkövetője az áldozattól? Félelmet, lesütött szemeket, zavartságot, könnyeket, menekülést vagy ezekhez hasonlót.
Ezért olyan gyakorlatokat érdemes végezni a gyerekkel, amelyek megerősítik őt annyira, hogy bízzon magában, felbátorodjon és egészen másként „reagáljon”. Kétféle kommunikációs eszköz gyorsan begyakorolható erre a célra. Az egyik az oda nem illő mimika, a másik a „döbbenetes válasz”.
Heccelés megsemmisítése mimikával
A legegyszerűbb, s egyben a bullying igen hatásos megsemmisítője az oda nem illő mimika. Az oda nem illő azt jelenti, hogy a cikiző személy mást vár, mint amit kap. Ennek lényege az, hogy a zaklató személy nem éri el a célját.
Elmondtam a kislánynak, hogy most én játszom a volt osztálytársai szerepét, s hogy az általa megírt lapok segítségével mondok majd neki heccelő mondatokat. Azt gyakoroljuk, hogyan tud ő (először egyetlen szó nélkül) pusztán az arca mimikájával olyan hangulattal reagálni, ami elveszi a zaklató kedvét a folytatástól.
Sorba tettem a 8 lapot, elől a kevésbé sértők, a végén a durvábbak voltak, hogy ne a legnehezebbekkel kezdjük. Megkértem, hogy amikor mondok neki egy heccelő mondatot, akkor ő vágjon unott, egykedvű képet. Ránéztem az első lapra és mondtam neki, amit már olyan sokszor hallott, majd vártam a mimikát. Kis késéssel már vágta is az unott képet. Megdicsértem.
További érzelmek bullying ellen
Ezután azt kértem tőle, hogy az én mondandómra most vágjon meglepett arcot. Olyat, mintha a szemeivel azt mondaná: „Nahát!”
Elmondtam neki a cikiző mondatot, amire hamarosan kaptam is a meglepett arcot. Utána elnevette magát, mert vicces volt neki, hogy egy ilyen otromba mondatra képes volt meglepődött képet vágni. Megdicsértem.
Az előző kettő után már csak egy oda nem illő érzelmet gyakoroltunk mimikával kifejezni. Azt kértem, hogy következő mondatomra nevető arccal reagáljon. Egy derűs, szinte kacagó tekintet alaposan meglepi a szekálót. A kislány simán megoldotta ezt is.
Ahogyan haladtunk a gyakorlással, egyre gyorsabban tudott ezzel a három érzelemmel reagálni: unott, meglepődött, derűs. Mindhármat mind a 8 mondattal begyakoroltuk. A következő menetben már nem mondtam neki, hogy milyen érzelemmel reagáljon, hanem rábíztam. Ez tovább erősítette az önbizalmát.
A gyerek nagyon felszabadult
A végén megkérdeztem, hogy szerinte meg tudna-e oldani egy olyan helyzetet, amikor valami újabb otrombaságot mondanának neki, nem pedig ebből a nyolcból egyet. Látszott az arcán a magabiztosság, hiszen alaposan begyakoroltuk. Ez a gyerek képes volt korábban is arra, hogy megforduljon a heccelő felé, amikor az hátulról majdnem utolérte. Ha erre nem lett volna képes, akkor ezt is begyakoroltuk volna.
A végén még anyukát is leültettem, hogy most ő játssza helyettem a heccelő szerepét. Könnyen és hatékonyan működtek együtt. Ez azért volt fontos, hogy anyára is rábízhassak legközelebb gyakorlási feladatot, mert akkor távolról, e-mailben vagy telefonon keresztül is tudok nekik segíteni. Gondoltam, hogy a gyerek „élőben” is sikeres lesz, de ha nem így lett volna, akkor anyukának tudtam volna újabb gyakorlási feladatot adni („válaszmondatok”).
Hátra volt még a gyerek igazi próbája, amikor másnap nem vagyunk ott vele. Délután öt óra volt, amikor megkérdeztem a gyereket, hogy érzi, holnap hazafelé az iskolából egyedül is meg tudja-e oldani, hogy a három mimika közül használja valamelyiket. Nem volt kétsége, és őt látva nekem sem.
Eredmény
Pár nap múlva kaptam információt arról, hogy a gyerek az élet valós körülményei között is simán megoldotta a feladatot. Zaklatottság nélkül ért haza, pedig a következő két napon is követte őt egy gyerek, és „be is szólt”. Ő pedig csak megfordult, mimikával válaszolt, majd továbbment. A zaklató meglepődött és abbahagyta.
A kislány már jól alszik, pedig korábban vagy rémálmai voltak vagy nem tudott aludni. Ma már nem kell félnie a holnaptól. Nem minden helyzet oldódik meg ilyen rövid időn belül. Ez a történet azonban érzékelteti, hogy tehetünk valamit a gyerekünk védelmére az ő lelki és tudásbeli megerősítésével.
Ami megoldás és ami nem
Sok szülő, és mivel a főiskolán és egyetemen ilyet nem tanítanak, néhány pedagógus is azt tanácsolja a cikizésnek kitett gyereknek, hogy ne figyeljen arra, amit mondanak. Ez egy jóindulatú tanács, de nem vezet eredményre. Ebben a strucc megoldásban a gyerek csak nyel és nyel, miközben nincs módja hatékony kommunikációval megszüntetni az ellene irányuló agresszív kommunikációt.
A megoldás tehát nem az, hogy a gyereket visszahúzódásra biztatjuk, hanem az, hogy tudással és a gyakorlatban használható technikával látjuk el. Kommunikációs képességeit erősítjük, mindezekkel együtt pedig elérjük, hogy bízhasson saját helyzetmegoldásaiban, legalábbis ami a bullying helyzeteknek erre a részére vonatkozik.
Bullying és a határa
Nem éles, de bármely szülő által könnyen felismerhető határa van annak, ameddig valamit a gyerekre bízhatunk. Attól a határtól kezdve már a szülőnek kell közbelépnie. Van olyan lelki terror, ami alatt összeroppanhatna a gyerek, és a fizikai bántalmazás is a része a határvonalnak.
Ez a határ esetenként más és más. Az azonban közös, hogy a szülőnek nagyon felelősségteljesen kell látnia azt a pontot, ahonnan kezdve a gyerek már nem bírna el a helyzettel. Persze, hogy nem avatkozunk be csak azért, mert egy másik gyerek a vita hevében lehülyézte a miénket. Talán a miénk is megtette már más gyerekével – bár ez nem ment fel senkit.
Kommunikáció
A „határt” másrészt azért is említettem, mert néhány szülő nehezen vállalja a konfrontálódást a másik szülővel, a pedagógussal vagy az iskolaigazgatóval. Emiatt nem lép időben, s ez nagy kárára lehet a gyereknek.
Nem szabad a szőnyeg alá söpörni a problémát, ha jót akarunk a gyereknek. A legtöbb pedagógus, iskolaigazgató és „másik szülő” kész a kommunikációra, ha nem ingerülten keresik fel. A zaklató gyereknek és a szüleinek is jó szolgálatot tehetünk, ha időben jelezzük, hogy mi történik.
A zaklató gyerekek ugyanis maguk is nagy bajba kerülhetnek egy idő múlva. Ha akadályok nélkül folytatják a zaklatást, akkor végül olyan ostobaságba keveredhetnek, ami már a bűnözés kategóriája. Barátságos, de nyílt kommunikációval utat találhatunk olyan emberek szívéhez is, akiknek gyereke ellenségesnek mutatkozik a miénkkel szemben. Érdemes megtenni.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Előadás az iskolád tanárainak – Kattints a képre!
Megosztom a Facebook-on