Amikor a szülő azt fogalmazza meg, hogy „Már ezerszer elmondtam a gyereknek”, és még akkor sem feltétlenül történnek úgy a dolgok, mint ahogy megbeszélték, akkor arra létezik egy rövid és egy hosszabb válasz.
Egy hosszabb és tartós megoldás magában foglalná a szabálytisztelet egyszerű, de alapos helyreállítását is, ami a benne foglalt gyakorlással együtt eltarthat egy darabig, a következők viszont már egy-két hét alatt javítanak a helyzeten. Rövid távon tehát megtehetsz pár dolgot, ami csökkenteni fogja a bosszúságodat, s ami talán még fontosabb, a gyereknek nem kell állandóan azt tapasztalnia, hogy valamiben „nem felel meg” a számodra.
Amikor egy szülő úgy érzi, hogy „Már ezerszer elmondtam!”, akkor amiről szó van valószínűleg egy hétköznapi szabály (vagy tennivaló), amit azután a gyerek nem tart be, vagy amit tennie kellene, azt nem úgy csinálja, ahogyan kérték vagy helyes. Annak, hogy a gyerek követi-e vagy sem azt, amit kértünk tőle, többféle oka lehet, de a legfontosabb az, hogy az a dolog érthető és reális-e számára vagy sem.
Például ha azt kérted tőle „ezerszer”, hogy evés után vigye el a tányért az asztalról, de ő ezt nem tartja be, akkor meglehet, hogy nem látja ennek az értelmét. Attól még, hogy igen sokszor mondjuk el, ritkán változnak az ilyen dolgok, három jellemző hibából adódóan.
Érti és reális is?
(1) Az egyik az, hogy a szülő tudja, hogy valami hogyan helyes, miként van rendben, és azt feltételezi, hogy a gyerek ezt ugyanúgy látja és érti. A gyereknek azonban nem feltétlenül reális az, amit a szülő kér. Sokkal alaposabb és nagyon érthető, logikus magyarázatra van szüksége ahhoz, hogy egyetértsen Anyával vagy Apával, mint amit szülőként általában feltételeznek. Mondjuk el úgy, hogy a gyerek szemszögéből is értelme legyen annak, amit szeretnénk.
Találd meg azt a nézőpontot, amit a gyerek is magáénak tudhat!
Ezután kérdezzük meg tőle, hogy ő is helyesnek tartja-e, hogy úgy teszünk, ahogyan megbeszéltük, és azt is ellenőrizd, hogy érti és tudja is. Bizonyosodj meg arról, hogy a gyerek indoklása is helyes, nem pedig csak azért mondja, hogy egyetért, mert „úgy illik”.
Ha az első lépés nem sikerült, akkor az leginkább azért lehet, mert használtunk valamilyen szót (vagy akár többet is), amit a gyerek nem értett. Így azután az egész mondandónkat sem értette meg. Amikor ilyen helyzetbe kerülsz, akkor tekintsd át, hogy mely szó lehet ismeretlen, és mond el annak az értelmét a gyereknek. Még jobb, ha minden olyan alapvető fontosságú szót, amit használni fogsz, előre megtanítasz a gyereknek.
A gyakorlás hiánya
(2) A második hibát a gyakorlás hiánya jelenti. Egy óvodás pár nap alatt megszokja, hogy elvigye a tányért az asztalról. Nem elég az oviban, hanem otthon, ebben a másik térben is meg kell szoknia. Ha elmulasztottuk ezt vele begyakorolni gyermekkorában, akkor tízéves korban egy kicsit tovább kell párhuzamosan azt csinálni vele, amit szeretnénk, hogy megszokjon. Először ne csináltassuk vele egyedül! Legyen közös az együttműködés élménye, akkor könnyebben megszokja a hétköznapi, elvárható dolgokat.
Hibáztatás negatív érzelmekkel
(3) A harmadik hiba az, hogy amikor a gyerek már párszor nem tartott be valamit, akkor neheztelő, vagy egyéb erőteljes érzelmek kíséretében hánytorgatja ezt fel a szülő. Gyakori hibáztatás hatására a gyerek újra és újra bebizonyítja majd, hogy „rászolgált” a dorgálásra. Kifejezhetjük néha összevont szemöldökkel nemtetszésünket, de még ebben az esetben is jobban tesszük, ha a végén elmosolyogjuk magunkat. Negatív érzelmeink ugyanis falat hoznak létre a gyereknél, hogy védje magát. Ezen a „falon” keresztül pedig alig enged át információt. Ezen nem jut át az a nézőpont, amit át szeretnénk adni.
Bármelyik szülő megtapasztalhatja, hogy a gyerek mulasztásáról szeretetünk megvonása nélkül, tehát szeretetünk fenntartása mellett is beszélgethetünk, máshogy pedig nem is érdemes.
Ez sokkal hatásosabb, és a gyerek jobban igyekszik megfelelni valakinek, akinek a szemében ő fontos, szeretett személy, mint olyasvalakinek, akiről úgy gondolja, hogy kevésbé kedveli őt és kissé már lemondott róla.
Már ezerszer elmondtam, de!
Mindez, amiről szó volt, nem is igényel olyan sok időt, mint gondolnánk. Ha nem így teszünk, akkor később sokkal több időnk megy el az állandó emlékeztetésre, hibáztatásra. Ráadásul egyre gyakrabban eredménytelenül. Tudod miért fontos még, hogy minél hamarabb sikeresnek érezze magát a gyerek a legalapvetőbb szabályok betartásában? Mert akkor minden kevésbé fontos, vagy alkalmi szabály magyarázatakor már sokkal kevesebb magyarázat is elég lesz számára, mivel megszokja, hogy nem kérünk feleslegesen, s amit kérünk, az számára könnyű.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Százszor kell elmondani? – rövid videó
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
