Ne szidd a tanárt - gyereknevelés, gyermeknevelés

Érzékeny téma az, hogy “Ne szidd a tanárt!” Ha írok erről egy bejegyzést a közösségi médiában, akkor hatalmas hozzászólás-áradat indul. Az emberek egy része szeret általánosítani. A többség ilyenkor nem válogatja meg a kifejezéseket. Véleményük hevességéből ítélve azt hihetnénk – az ő szavaikkal mondva -, hogy „Minden tanár hülye”.
Nagy divat manapság szidni a tanárt, óvónőt vagy más pedagógust. Mégis: ha nem lennék tanár, akkor sem állnék be azok sorába, akik így tesznek. Nem azért, mert félnék, hogy a gyereken csattan az ostor.

Miért ne szidd a tanárt?

Több más ok mellett, ezek miatt ne szidd a tanárt, ne állj be azon szülők sorába, akik semmibe veszik vagy állandóan kritizálják a tanárt:

• Az általánosítás nyilvánvalóan nem igaz minden pedagógusra.
• Ha a gyerek azt hallja a szülőtől, hogy „hülye a tanár”, akkor nem vállal majd magáért felelősséget, hanem legtöbb saját ballépését is a tanárra keni.
• A diák nem tanulja majd szívesen annak a tanárnak a tantárgyát, vagy – alsós tanítók esetén – esetleg semmit sem tanul majd.
• Ha a gyerek megszokja, hogy helyette mások a felelősek valamiért, akkor végül te, mint szülő eléred nála, hogy „Te vagy a hibás.” Ez abban mutatkozik majd meg, hogy gyakran kritizál téged.
• Az a gyerek, aki emiatt és másért leszokik a felelősségről, boldogtalan lesz, mert a boldogságához szükséges, hogy úgy érezze, legalább részben, de van módja saját sorsának alakítására. Akinek sorsa teljesen másoktól függ, az könnyebben válik boldogtalanná.
• A tanár is érzi, ha ellenségnek tekintik. Bár jó lennem de támadások alatt nem mindenki képes akkora emberi nagyságot gyakorolni, hogy ennek ne legyenek következményei mások számára.

Lennének még más érvek? Természeresen, de ennyi is épp elég.

A szülő is volt diák

Minden szülőnek lehetett az életében néhány rossz tanára. Rossz szándékú azonban valószínűleg csak igen kevés! Az, hogy volt néhány tanár, aki nem becsült meg minket, nem tartotta értékesnek az órai részvételünket, nem lehet elegendő ok arra, hogy azt feltételezzük: a mi gyerekünk körül csupa érdemtelen tanár tevékenykedik.

A ma pedagógusainak legalább 300%-kal nehezebb a dolga, mint 30 évvel ezelőtt volt. Ez alatt a 30 év alatt sok mindentől fosztották meg őket szabályozásokkal. Kész csoda, ha valaki még a pályán van. Ma az óraszámuk is akkora, hogy nincs elegendő idejük készülni a következő órára. Mi a legfájóbb, amire nincs idejük? A gyerekkel való személyes, órák utáni törődésre, nevelési és oktatási problémák okos és hatékony megoldására.

Ne szidd a tanárt – nincsenek oldalak

Talán most azt hiszi valaki, hogy egyoldalúan a tanárok pártjára álltam! Ezzel szemben az a helyzet, hogy nincsenek „oldalak”. Az oktatás és nevelés témájában együtt veszít diák, pedagógus és szülő. Tanároknak tartott előadásokon őket is megkérem arra, hogy ne általánosítsanak a szülőkkel kapcsolatban. Másra is megkérem őket. Erről is olvashatsz „A tanár szövetségese a szülő” című írásban.

Az előzőekben ki sem tértem arra a nyilvánvaló dologra, hogy pusztán emberségből is tisztelhetnénk a tanárt. Ebbe sem férne bele az ő kritizálása és barátságtalan szavakkal való minősítése.

Novák Ferenc
társ a gyereknevelésben

Megosztom a Facebook-on

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint

A szerző