Megfelelés és gyereknevelés - A fiam utál megfelelni

Egy online gyereknevelési előadás előtt kaptam ezt a levelet egy olyan 6 éves gyerek anyukájától, akinek nehezére esik a megfelelés. Mivel a teljes előadásba nem fért bele egy érdemleges válasz, ezért most pótolom, mert egy ilyen szülői kérés érdemleges válaszokat kíván. A nevelési témát ez a levél határozza meg:

„Iskola kezdés előtt állunk egy eleve nehéz szituációban. Elváltunk a nagy fiam apjával. Nekem azóta új párom van és most született egy féltesó, egy húgi is.
A fiamat nem tudjuk motiválni pl. megtanulni cipőt kötni. Mindent kerül, ami kudarccal végződhet. Utál (meg)felelni. Nem becsüli a dolgait. Nem hálás semmiért. Nagyon negatív a hozzáállása kb. mindenhez.
Annyira szeretnék neki segíteni és többet szeretgetni, dicsérni, jutalmazni, de semmit nem tesz érte, csak flegmázik, mint egy tini.
Remélem legalább irányt, vagy kapaszkodót kapunk a megoldáshoz, mert nyilván nem a gyerek hibája ez, de ő szenvedi meg. Előre is köszönöm.”

Kedves „B”!

Csodálatos szülői hozzáállást mutat, ahogyan kérdései után ír a gyerek nehézségeiről: „… mert nyilván nem a gyerek hibája ez, de ő szenvedi meg.”

Engedje meg, hogy ne arra helyezzem a hangsúlyt, amivel más szakemberek valószínűleg kezdenék a válaszukat, mert az minden szülő számára világos, hogy még a legsimább válás is hagy nyomokat a gyerekben. Ezen azonban nem szabad sokáig rágódni, ezért mindössze négy bekezdésbe foglalom tömören ezt a részt.

A válás hatásainak csökkentése

Erre törekedjen: A volt férj, a jelenlegi férj és ön között létre kell hozni a lehető legsimább válás utáni kapcsolatot, amelyben a gyerek egyáltalán nem érzi magát ütközőpontnak. A gyakorlatban pedig a három fél egyike se mondjon a gyerek előtt semmi rosszat a másik kettő egyikéről sem.

Ha a válás nagy hercehurcával, sok drámával és a gyerek számára is sok lelki fájdalommal járt, akkor érdemes őt arról kérdezgetni, hogy mi esett neki rosszul abban az időben. Ha kell, akkor ismerjen be felnőttek által elkövetett hibákat, mert a gyerekek szeretik az őszinteséget (, amíg le nem szoktatják őket róla, de ebbe most nem megyek bele).

Egy ilyen beszélgetés közben felszakadhatnak „korábbi sebek”, de a végén a gyereknek kevesebb figyelme mard a múlton, ha arról lehetősége volt nyíltan beszélni. Ne erőltesse, de a beszélgetést addig folytassák, amíg láthatóan megkönnyebbül a témával kapcsolatban.

Nem írta, hogy jelen van-e féltékenység a húg születése miatt, de ha úgy látja, hogy ez szerepet játszik a fia viselkedésében, akkor olvassa le ezt a cikket: „Segítség! Testvérem születik!
Még egy “apróság”. Milyen megfelelés létezik egy gyerekben az új nevelő szülő felé? Eleinte talán semmilyen.

Nem becsüli a dolgait

Ha nem értékeli amit kap, akkor a gyerek túl sokat kap, míg ő alig nyújt cserébe valamit. Ne kapja meg azonnal a legújabb dolgokat. Ha elrontja egy játékát, akkor múljon el valamennyi idő, amíg újra lesz neki olyan. E mellett azonban tegye számára lehetővé, hogy csináljon valamit annak érdekében, hogy hamarabb megkapja, amit szeretne, vagy egy újat ahelyett amit elrontott.

Tudom, hogy a szülői szeretet könnyen vihet bennünket arra, hogy megszánjuk, megsajnáljuk, és így anélkül kap meg a gyerek akár extra dolgokat is, hogy ő maga eleget tenne a családért, a testvéréért vagy saját magáért. Mégis:

Hosszú távon az az előnyös, ha megtanítjuk arra, hogy nem csak kapunk, hanem adunk is. Nem csak elvárunk másoktól, hanem mi is teszünk őértük is.

Ha már jó ideje nem becsüli a dolgokat, akkor kezdje el ezt: Amikor a gyerek legközelebb szeretne valamit, akkor kérjen tőle cserét, valami apróságot. Például: „Megkapod az új rollert, ha mostantól három napig te rakod ki vacsorához az evőeszközöket.”, vagy bármi hasonló, ami önöknél ennél életszerűbb.

Ha ezt két-három hétig folytatja a gyerekkel, akkor tapasztalni a dolgok megbecsülésének növekedését. A leggyakoribb hiba, amit szülők eközben elkövethetnek az az, hogy amikor a gyerek sírással vagy dühöngéssel reagál arra, hogy nem kap meg azonnal valamit, akkor nem bírják ezt lelkileg, és inkább odaadják neki gyorsan.

Kudarc élmény csökkentése

A megfelelés kényszeres érzése összefügg az elszenvedett kudarcokkal. Ha a gyerek erősen kerüli a kudarcokat, akkor a következők a legvalószínűbb tényezők, amelyek ezt okozták:

  • siettetés
  • hibáztatás
  • szidás
  • a dicséret hiánya vagy a nem megfelelő, nem odaillő dicséret

A megoldás ezeknek a tényezőknek az ismeretében, és hat éves fiúcska estében körülbelül 4-6 hét alatt mutat majd eredményeket. Mit tegyenek? A 4. és az 5. pont lesz a legfontosabb, de az 1. és a 3. sem kihagyható.

1. Tegyen így, és kérje meg a férjét is arra, hogy a következő négy hétben különösen ügyeljen arra, hogy ne mondjon semmi negatívat arra, ha a gyereknek nem sikerül valami, elront valamit, stb. Ez alatt az idő alatt tilos: siettetni a gyereket, hibáztatni azért mert valamit nem csinál vagy rosszul csinál, különösen pedig leszidni, lehordani valamiért. Az elején a szülőknek nehéz ezeket betartani, de két-három nap és belejönnek majd.

2. Üljenek le vele társasjátékozni többször is egy héten vagy legalább hétvégén két alkalommal, de olyan játékot játszanak, amiben senki sincs egyedül, hanem párok vagy csapatok vannak. Ő tehát valaki mással együtt van, így a saját teljesítménye nincs előtérben.

3. Amikor a gyerek magától jól csinál valamit, akkor dicsérjék meg, de ne lelkesedjék túl a dolgot, mert korábban láttuk, hogy ő nincsen cserében a környezetével. Ez megmutatkozik abban sincs, hogy ő sem tudja igazán elismerni, amik mások tetteiben elismerésre méltók. Így jelenleg ahelyett, hogy úgy dicsérnék, hogy „Jaj de nagyszerű, milyen szép repülőt rajzoltál!”, csak annyit mondjanak, hogy „Ügyes!”.

4. Rendszeresen, minimum minden nap, de egy napon belül ne látványos gyakorisággal kérjék meg valamire egy otthoni tennivalóval kapcsolatban, de tartsák be az 5. pontot.

5. Ez alatt az idő alatt ha megkérik a gyereket valamire, amire ő flegma hozzáállással reagál, akkor hagyják figyelmen kívül, ne akarják rávenni semmire, hogy csinálja. Például megkéri őt, hogy hozza be az előszobából az ott maradt bevásárló szatyrot, ő pedig csak a vállát vonogatja, akkor mindenféle szülői szidás, morgás nélkül csak hagyja figyelmen kívül, hogy a gyerek nem segít, és ön hozza be a szatyrot.

Megfelelés helyett

Két héten belül már lesz változás, ha ön és a férje kibírja, hogy a gyerek nemleges válaszaira ne reagáljon erősen negatív érzelmekkel, hanem ilyenkor csak közömbösséget mutat. Segíti a haladást, ha javítják a gyerekkel a kommunikáció minőségét és mennyiségét, például esti meseolvasással, ami még jobb, közös mese történetének kialakításával.

A fenti tapintatos módon vagy másképpen, érdemes eloszlatni a gyereknek azt az elképzelését, hogy a megfelelés a lényeg. Pontosabban nem nekünk kell megfelelnie, hanem saját magának. (Légy jó mindhalálig) Ahhoz, hogy a gyerek ne érezzen megfelelési kényszert, a külvilágnak kell abbahagynia a gyerekre nehezedő ilyen jellegű nyomást.

Cipőfűző

Ha a kudarcok elkerülésének helyrehozatalát sikeresen végigcsinálták, akkor a cipőfűzés már könnyű lesz. Természetesen, ha a sosem volt különösebb probléma a cipőfűzéssel, akkor nem kell bonyolítani, hanem egyszerűen csak mozdulatonként haladva előre úgy, ahogyan az óvónők mutatják.

Bár ez a cikk nem a cipőfűző megkötés konkrét technikájáról szól, mert az fellelhető ezer helyen az interneten, azért csak álljon itt egy rövid videó egy lehetséges technikáról:

Cipőfűző kudarcok után

Ha viszont már sok kudarcot felhalmozott, akkor is többféle technika létezhet ennek helyrehozására, itt van egy:
Előkészítő lépés: Játszanak utánzási játékokat. Kérjék meg a gyereket, hogy mutasson valami egyszerű mozdulatot, és mondja meg, ha önnek vagy a férjének sikerült azt hasonlóan bemutatni.

Erre ő mondjuk köröz két kezével előrefelé kétszer. Akkor ön vagy a párja utánozza ezt a mozdulatot, majd kérdezzék meg a gyereket, hogy jó volt-e. Amikor jó volt, akkor az egyik szülő jön, és mutat valamit, például a két könyökét összeérinti maga előtt. Most a gyerek jön, bemutatja, sikerült, és a szülő valami olyat mond hogy, „igen, ezt csináltam”. Nagy egyszerű dolgoktól haladjanak és csak tényleg lemásolható mozdulatokkal, semmi kudarc ezen a ponton. Ha a gyerek téved, akkor valami olyasmi a válasz, hogy „közel volt” vagy „majdnem”, megmutatom újra.

E játékok sok nevetéssel járhatnak, de eleinte inkább csak azon nevessenek, ha a szülő utánoz valamit mulatságosan. A végén nagyon jó kommunikációban lesznek a gyerekkel. Két-három ilyen játék után a cipőfűzést is próbálják meg hasonló módon, csak több lépésben.

Előbb kérjék meg a gyereket, hogy csináljon egy mozdulatot, a cipőfűzőjével, amit önnek kell utánoznia a saját cipőfűzőjével. Utána a gyerek csináljon egy másik mozdulatot, amit ismét önnek kell utánoznia. Öt mozdulat után mondja neki, hogy most ön mutat mozdulatokat a cipőfűzővel, és így megfordítják a szerepeket, a gyerek fog utánozni.
A szülő a saját cipőjén mutatja, a gyerek is a sajátján utánozza. Egyszerű kis lépésekben. Minden lépés után, amit jól hajtott végre, nyugtázzák őt így: „Igen, ez jó mozdulat volt.”

Fontos: Sose siettessék a gyereket a cipőfűzés megtanulásának idején. Inkább keljenek fel minden nap negyedórával hamarabb, hogy beleférjen akármennyi bajlódás a cipőfűzővel.

Ha a gyerek nem a megfelelés kedvéért gyakorolja a cipőfűzést, akkor sokkal hamarabb megtanulja.

Motiváció

A gyerekek nagy motivációval jönnek a világra, tele vannak motivációval. Ha sok mindenben megakadályozzuk őket, ha sok céljukat nem vesszük komolyan gyermekkorukban, akkor – és nem csak ezekkel, de – csökken a motivációjuk. A motiváció helyrehozására több megoldáscsoportot is ismerek, de abból, amit írt, nem gondolom, hogy a kisfia motiváció hiányos lenne.

Ha azonban szeretne több információt a motivációról, akkor bár ez tinédzserekről szól, javaslom a „Tinédzserek motivációs válságban” című írást. Összegzésül még ennyit: akit külső elvárás és megfelelés vezérel, annak idővel könnyen megszűnik saját motivációja.

Barátsággal:

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Facebook Comments