Sok családban mindennapos probléma, hogy a gyerek húzza az időt. Ötször kell szólni neki, mire reggel el kezd öltözni. Ugyanez a helyzet, ha este fürödni indul vagy mire az asztalhoz jön vacsorázni. Mielőtt megnézünk 6 megoldást időhúzás ellen, előbb tisztázzuk, hogy a gyerek nem a bosszantásunkra húzza az időt. Mi felnőttek állandóan beosztjuk az időnket, mégis néha időzavarban vagyunk. A kisgyereknek nem probléma az idő. Bőven van neki. Ez a különbség okozhat súrlódást a családokban. Tinédzsereknél kicsit más a helyzet, amire kitérünk a végén.
Miért húzza az időt?
I. Az időhúzás egyik leggyakoribb oka az, hogy a gyerek számára nem érdekes vagy kifejezetten taszító az, ami rá vár. Másként fogalmazva: túlságosan érdekes az, amit eddig csinált, ahhoz képest, ami ezután történik majd. A helyzetet csak rontja, ha ilyenkor a szülő sokszori, esetleg erőteljes kérlelése miatt a gyerek úgy érzi, hogy erőltetik. Az erőltetés ugyanis általában ellenállást hoz létre.
II. Egy másik ok a gyereknek az a jó tulajdonsága, hogy ha belekezd valamibe, akkor szereti végigcsinálni. Ez a tulajdonság nagyon jól jön még neki tanulás vagy később, munka közben, ezért vigyázni kell, hogy ne szoktassuk le erről. Ne mondogassunk neki olyat, hogy „Nem fontos befejezni, hagyd már a csudába!” Ha már mindenképpen el szeretnénk hívni őt attól, amit éppen csinál, akkor inkább kérdezzünk rá, hogy „Mikor fogod folytatni (vagy befejezni), ha most szünetet kell tartanod?”
III. Kisebbeknél a harmadik ok az, hogy a gyerek nem rendelkezik olyan kifejlett időérzékkel, mint a felnőtt. Ha azt válaszolja neked, hogy mindjárt, akkor az lehet fél óra is. Az is meglehet, hogy csak gépiesen válaszol neked, de nincsen mögött valódi szándék a cselekvésre, és agy az meg sem történik. Ilyen felnőttekkel is megesik, de gyerekeknél különösen gyakori, hogy a játék közben elképzelt saját világuk olyan „valóságos” számukra, hogy csak felszínesen reagálnak a külvilág ingereire.
Megoldások időhúzás ellen
1. Az idő „bőségének” megteremtése
Kérj tőle mindent negyed órával hamarabb, mint amikor szeretnéd, hogy megtegye, de ő ne tudjon arról, hogy idő-felesleget hozol létre. Erre persze sokan azt mondják, hogy „Az én gyerekem akár két órán keresztül is tudná húzni az időt!” Nézzünk hát más megoldásokat is!
2. A befejezés elősegítése
Ha kérésre nem fejezi be, akkor segíthetsz neki befejezni azt, amivel még foglalkozik. Például: „Nézd csak! Itt ez a mappa, tedd ebbe azt a rajzot, amit később majd folytatsz!”
3. Érdekesebb jön
Tedd érdekesebbé számára azt, ami most jön, annál, amivel eddig foglalkozott. Ha másként nem megy, akkor ehhez használj rejtélyt.
Például: Vacsorához közeledve mondhatod ezt: „Tettem a tányérod alá egy rajzot! Ha kitalálod, hogy melyik meséről rajzoltam, akkor lefekvés előtt fejből mondok vagy együtt találunk ki egy új mesét.” vagy „Ha most jössz fürödni, akkor te nyomhatod meg a mosógép start gombját.”
4. Segítség
Kérj tőle segítséget, akár valami felnőttes dolgot!
Például: „Át tudod hozni vacsorára azt a nehéz széket a szobából az asztalhoz?” vagy „Én alig bírom el. Le tudnád vinni ezt a nagy szatyrot az autóhoz?”
5. Választási lehetőség
Hozd őt egy jobb választási helyzetbe, mit hogy az legyen a választása, hogy folytassa amit eddig csinált, vagy belekezdjen abba, amit kértél tőle.
Például: „Válaszd ki légy szíves, hogy milyen szalvéta kerüljön az asztalra! Ha akarod, mindenkinek adhatsz másfélét.” vagy „Gyere! Ma te döntöd el, hogy ki, hol ül az asztalnál!”
6. A fantázia erejével
Változtasd át a helyzetet úgy, hogy közelebb legyen a gyerek fantáziájához!
Ha például vacsorához hívod, akkor mondhatod neki azt, hogy „Elkészült a királyi teríték az asztalon, de lehet, hogy oda férne még valami dísz.”
7. Óra
Nem a legjobb módszer, de néhány gyereknél bejön, hogy odatesznek egy órát, ami jelzi neki, hogy mikor jön ki a szobájából vagy mikor hagyja abba a játékot és kezd el felöltözni. Ha már ilyesmit használunk otthon, akkor jobb, ha a gyerekkel állíttatjuk be, nem pedig mi tekerjük oda. Kicsiknél pedig nem órát, hanem 10 vagy 15 perces homokórát érdemes használni, aminek sajnos van olyan hátránya, hogy nem csörög, a gyerektől pedig nehéz elvárni, hogy oda-oda pillantson.
Az időhúzás alapja
Az előző példák nem tinédzserekről szóltak, de náluk igen jól látszik, hogyan válik rendszeres időhúzóvá a gyerek. Sok fiatal azért késik el az iskolából, mert szülei gondosan ügyelnek arra, hogy reggel felkeltsék és indulásig noszogassák a gyereket. Nem is sejtik, hogy ezzel elveszik tőle a felelősséget. Azután csodálkoznak, hogy még hosszas reggeli ébresztgetés ellenére is elkésik végül a suliból.
Tinédzsereknél a rendszeres időhúzás alapja az elvett vagy ki sem alakult felelősség.
Az rendszeres időhúzásnak néhány családban az a vége, hogy rossz játszmává alakulnak a reggelek, ami igen fárasztó minden családtagnak.
Éppen ezért még egy tinédzsernél is helyrehozható a rendszeres időhúzás legfeljebb két-három hónap alatt azzal, hogy (1) abbahagyjuk azt, hogy amiben húzza az időt, azzal kapcsolatban állandóan erőltetjük, és (2) emeljük nála a felelősségének szintjét saját rendszeres feladatairól való megállapodással, (3) azok megfelelő időpontokhoz való rendelésével, (4) valamint e feladatok barátságos ellenőrzésével és (5) elvégzésük dicséretével.
Felelősségérzet
Kicsiktől nyilván nem várható el nagy felelősségérzet, hiszen a felelősség nem más, mint tudni és vállalni, hogy a dolgok rajtunk múlnak. A felelősség kisgyermekkortól kezdve fokozatosan épül fel – jó esetben. A szülőnek ezzel kapcsolatban két dolga van: A gyereknek – egészen kiskorától fogva – legyenek rendszeres feladatai, és tapintatosan de következetesen várják el tőle, hogy azokat elvégezze. Időnként pedig el kell ismerni, hogy szépen végzi a dolgát.
Rajtunk, szülőkön is múlik, mikor kezdünk készülődni valahová. Anya és Apa jól teszi, ha ráhagy egy kis plusz időt indulás előtt. Ha mi jóval hamarabb elkészülünk, akkor könnyebb megőrizni a nyugalmat, hiszen van időnk még egy olyan gyerek enyhe irányítására is, aki sok kontrollt igényel.
Talán néha megteszi, de nem várható el egy háromévestől, hogy mindig figyelembe tudja venni azt, hogy Anya vagy Apa időzavarba kerülhet, ha nem indulunk azonnal. Még olyan szakember is van, aki öt éves korra teszi az empátia kialakulásának kezdetét. Ez persze túlzás, tehát jóval hamarabb elkezdődik, de egy biztos, nem lehet mindig arra hivatkozni, hogy késésben vagyunk. A végső megoldás természetesen a gyerek önállóságának és felelősségérzetének felépítése, ami nem ennek az írásnak a tartalma.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Húzza az időt? – Rövid gyereknevelési videó
