Volt idő, amikor a szülők nem beszéltek a gyerek előtt nehézségeikről, és vitáikat sem úgy intézték, hogy csemetéik szemtanúi legyenek azoknak. Sok minden megváltozott azóta.
A szülők manapság sok családban nem titkolják gondjaikat a kölykök előtt. Beülnek az autóba, hátul a gyerekek, elől pedig diszkréten vagy hangosabban zajlik a vita. Amikor a gyerek előtt, de halkan morgolódnak egymással, azt gondolják, hogy a gyerekek ebből mit sem értenek. A vita tárgyát talán nem, de a számukra lényegeset nagyon is értik. Könnyen felfogják, hogy szüleik között nincs megértés és legalábbis jelenleg, szeretet sincsen.
Elmehetnénk körülbelül tizenöt ártalmas hatásig is, de hogy emészthető legyen a téma mennyisége, négyet tekintünk át azok közül, amit mint szülők egymás közötti drámáinkkal, veszekedéseinkkel okozhatunk a gyerekeinknek.
Veszekedés a gyerek előtt
Nem sok különböző típusa van a szülők közötti nézeteltéréseknek, s néha nincs is nézeteltérés, hanem valami külső, a családra nehezedő problémát nem tudnak megoldani, és ettől válik paprikássá a helyzet.
Sajnos nem ritka és nem ismeretlen dolgok ezek; hűtlenség, a családra nehezedő pénzügyi nehézségek, hosszan tartó egészségi problémák, a családba is begyűrűző munkahelyi konfliktusok. Akármi is azonban a szülők közötti nézeteltérés oka, és a gyerekek akár értik azt, akár nem, szeretnének segíteni, de nincsenek megoldásaik.
A gyerekeket ilyen esetekben általában az vezérli, hogy szeretik a szüleiket és szeretnék őket boldognak látni. Ez a szándék meglehetősen ellentétben áll a lehetőségeikkel. Akár külső súlyok alatt rogyadozik a család békéje, akár a szülők egymással kapcsolatos tettei vagy időben és kellő türelemmel át nem beszélt nézeteltérései okozzák a bajt, a gyerekek ilyenkor tehetetlennek érzik magukat, mert nincs megoldásuk a helyzetre.
Tehetetlenség és önértékelés
Felnőttnek és gyereknek sem boldogság, ha tehetetlennek érzi magát. Nem ez a legnagyobb baj azzal, ha gyerek előtt beszélgetünk számára megoldhatatlan dolgokról. Kétségtelen azonban, hogy vannak gyerekek, akiket nagyon megvisel, ha nem segíthet. Néhányan közülük úgy érzik, hogy kudarcot vallanak. A gyerekekre jellemző pozitív világlátásuk ellenére lehetőségeik szűkössége miatt úgy érezhetik: most „csődöt mondanak”.
Emiatt akár hosszú távon is úgy gondolhatják, hogy ők nem érnek sokat, mert lám, ilyen nehéz családi helyzetben nem tudtak segíteni. Néhány kudarcon persze minden gyerek keresztül megy a gyermekkortól a felnőtt korig. Ez az csak megedzi őket abban, hogy újra és újra talpra álljanak. Azok a gyerekek azonban, akik túl sokszor nem tudnak segíteni a szüleiknek abban, hogy helyere álljon a béke, könnyen veszíthetnek önértékelésükből. Ez független attól, hogy a probléma megoldása nem is az ő dolguk lenne.
Csalódás a házasságban
Európa legtöbb országában csökken a házasodási hajlandóság, a létrejött házasságok pedig nagy számban bomlanak fel. Amikor a szülők konfliktusai rendre a gyerek előtt zajlanak, akkor a gyerek számára nem lesz pozitív a házasság intézménye. A gyerek meg tudja különböztetni a jó és a rossz példamutatást. Ha azonban túl sok olyan esemény történik a házasságban, amit ő elutasít, akkor végül könnyen házasságellenessé is válhat.
Ehhez jöhetnek még azok a negatív tapasztalatai, amit más, hozzá közeli családokban megfigyelt. Így már könnyen levonhatja azt a téves következtetést, hogy jobb, ha nem él majd házasságban vagy akár tartós kapcsolatban. Úgy vélheti, ezen a módon majd, mint felnőtt, elkerülhet hasonló konfliktusokat.
A gyereknek eljövendő felnőttkora miatt is szüksége van arra, hogy lásson maga körül jó házasságot, a legjobb pedig, ha a szüleié ilyen.
Szerencsére vannak gyerekek, akik bár sok rossz tapasztalatuk volt, de amikor felnőttek lesznek, akkor annak ellenére, hogy annyi negatív példát láttak már a párkapcsolatról, úgy döntenek, hogy ők jobban csinálják majd. Az ilyen gyerekek elég határozott személyiségek ahhoz, hogy felnőttként elengedjék rossz tapasztalataikat, és ne mások példájából, hanem saját elképzeléseikből induljanak ki.
Nem szeretnek engem
Hiába nyugtatgatja két veszekedő szülő a gyereket azzal, hogy szereti őt. Amikor veszekednek, ő nem úgy látja, hogy a szülei „csak” egymást nem szeretik. Úgy éli meg, hogy nem szeretik őt. Ebben az a logika, hogy „ha szeretnék őt, akkor biztos nem veszekednének, hiszen ez számára lelki fájdalom”.
A szülők bármelyike gondolhatja, hogy neki igaza van, és csak emiatt folyik a konfliktus. A gyerek számára azonban kevésbé fontos az, hogy „kinek van igaza” – s a legtöbbször nem is értelmes ez a kérdés, hiszen a saját nézőpontjából bárkinek lehet „igaza”. A gyerek számára az a fontos, hogy béke van vagy sem. Ő leegyszerűsíti a dolgot: Tudnak a szülei békében lenni egymással és szeretni egymást vagy sem?
Ne a gyerek előtt!
Így tehát kézenfekvő és közismert dolog, hogy az a gyerek, aki körül állandóan szülői veszekedések vannak, az lelkileg megsínyli a dolgot és többnyire úgy érzi majd, hogy kevésbé szeretik őt. Saját maga pedig akár úgy is „védekezhet”, hogy csökkenti saját érzelmeinek fontosságát azáltal a félrevezető gondolat által hajtva, hogy „Jobb, ha nem hozok létre pozitív érzelmeket, mert akkor talán kevésbé csalódhatok!”
Ez utóbbi gondolat, mint téves védekezés jövőbeli érzelmi veszteségek ellen, megtalálható szerelmi csalódásokat követően is, de az egy másik téma.
Egy biztonságos környezet
Sok mindent elmondhatunk arról, hogy milyen környezetben érzi magát jól egy gyerek, de az biztos, hogy ennek része az, hogy biztonságot ad számára. Nyilvánvaló, hogy egy olyan család, amelyben gyakori a veszekedés, az nem ilyen. A gyerek ugyanis egy ilyen környezetben sosem tudhatja, hogy mit hoz számára a következő perc, vagy ami még rosszabb, biztos lehet benne, hogy nem sok jót.
Boldogabb a gyerek, ha ismertek és kiszámíthatók a szabályok, ha ugyanazért a dologért nem jár kétféle teljesen különböző reakció. Ha egyszer megdicsérik, máskor leszidják hasonló dologért, akkor ez nem egy kiszámítható környezet, és ahelyett hogy arra figyelhetne, amivel foglalkozik, azt kell lesnie, hogy nem éri-e szóbeli vagy fizikai támadás anya vagy apa részéről.
Persze az említett kiszámíthatóság sem egy túl magas szint, amikor annak része a következetes, de állandósult ledorongolás. Sajnos néhány szülő nem ismert még fel egy a nevelésben alapvető dolgot, ami ez:
Bármi, amit kiabálva sem ér el a gyereknél, az megértéssel és érveléssel, valamint szeretetteljes oktatással általában elérhető.
Ez megy a szomszédodban?
Tudom, hogy senki sem szeretne rosszban lenni a szomszédaival, de ha azt tapasztalod, hogy a szomszédod vagy ismerősöd a gyerek elé viszi párjával, munkahelyével vagy akármi mással kapcsolatos olyan problémáját, ami nem gyerekeknek való, akkor próbáld lebeszélni erről. Ha úgy beszélsz vele, hogy megértő vagy az ő problémáit illetően, de megemlíted neki, hogy a gyerek úgysem tud ebben segíteni, hanem csak összezavarodik a tehetetlenségtől, akkor talán felébred ez az ismerősöd.
Joggal mondod, hogy gyakran nem ilyen egyszerű. Tényleg nem. Itt sem tudjuk végigvenni azt a sokféle esetet, ami előfordulhat.
Talán az egyetlen közös az ilyen helyzetek lehetséges megoldásaiban az, hogy úgy közeledsz az olyan emberhez, aki nem kíméli meg a gyerekét a saját problémáitól, hogy érdeklődsz a gondja iránt, és biztosítod őt, hogy megérted a problémáját. Nem arról van szó, hogy megoldod a problémáit, hanem arról, hogy van empátiád a másik helyzetét illetően. Ha így közeledsz, talán elfogadja tőled, hogy „beleszólsz” egy kicsit az életükbe. Barátságosan mondhatjuk valakinek, hogy „Ne a gyerek előtt.”
A legfontosabb azonban az, hogy mi mutassunk ebben jó példát a gyerekeinknek és ismerőseinknek.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
