A büntetés, mint gyereknevelési eszköz viták hatalmas kereszttűzében áll. Sok családban nem tudják elképzelni, hogyan lehetne enélkül élni azért, mert a szülők az ő szüleiktől „örökölték”, vagy azért mert nem ismernek jobb eszközt arra az esetre, ha a gyerek „rosszat tenne”.
Aki másokat büntet, azt valószínűleg büntették és nincs jobb megoldása.
Érdemes áttekinteni, hogy mit okoz a büntetés, de arra is szükség van, hogy a szülőnek legyenek helyette alkalmazható megoldásai. Mielőtt a dolog gyakorlatára térünk, alapozzunk azonban a büntetés szó jelentésével:
„Elszenvedett hátrány, amit egy vétkes személy kénytelen eltűrni, megtapasztalni. Egy személynek okozott testi vagy lelki szenvedés, veszteség, amit máskor úgy kellene kerülnie, hogy nem teszi meg újra a kifogásolt tettet vagy nem viselkedik tovább a kifogásolt módon.”
A bűn szó pedig nagy mértékben ártó szándékú cselekedetet vagy mulasztást jelent. Kárt és bajt okozó tettet, az erkölcsi szabályok, törvények megszegését.
A bűn lehet ritka
Nem árt azonban a bűn szó mellett megismerkedni másik kettővel is, mert ezek mutatják, hogy legalább kétféle – elég gyakori – esetben indokolatlan a büntetés, és még akkor is van jobb megoldás, ha létezik olyan, hogy a gyerek tényleg súlyos vétket követ el.
- Hiba: tudatlanságból vagy gyakorlatlanságból ered
- Vétek: olyan hiba, amit szándék erősít meg
- Bűn: súlyos vétek
Miért büntetnénk azonban a gyereket, ha másképpen is betarthatjuk vele együtt a szabályokat?
Mielőtt rátérünk arra, hogy van megoldás büntetés helyett, nézzük meg annak néhány fontos következményét, ha valaki sokat bünteti a gyereket!
A büntetés fontos következményei
- Tettek eltitkolása
- Általános őszintétlenség vagy hazugságok
- Önértékelési problémák: nem vagyok elég jó, elég ügyes, elég okos
- Még súlyosabb tettek elkövetése, „Hiszen már amúgy is rossz vagyok!”
Szabályok a családban
Ahhoz, hogy minél kevesebbszer érezd úgy, hogy büntetésre van szükség, először is léteznie kellene a családban szabályoknak, amelyeket minden családtag ismer, és amelyet a gyerekek nem csak ismernek és értenek, hanem azt is tudják róluk, hogy miért van értelmük, hogy növelik a családban az együttműködés, a jobb minőségű élet esélyét.
Ezeket a szabályokat olyan kis számban érdemes létrehozni és olyan egyszerű megfogalmazásban használni, hogy az adott korú gyerekeknek ne okozzon nehézséget. Nem elég, hogy a gyerekekre vonatkoznak szabályok! A szülőkre is vonatkoznak sőt! Mivel a nevelés legfontosabb eszköze a példamutatás, ezért nem lehet nagyobb szabálykövetést elvárni, mint amennyire a szülő követi a szabályokat.
A szabályok és a szülői következetesség – itt most nem részletezett módon – összefüggésben vannak egymással, de ez sem lehet elég indok arra, hogy egy családban a szabályok szigorúan merevek legyenek, mert ez annak a rovására menne, hogy a család egyik fő összetartó ereje a szeretet, amihez nagyon is illik valamennyi rugalmasság, belátás, megbocsátás, nagyság vagy nevezd úgy, ahogyan gondolod.
„Rossz vagy!”
Ez alapvető, s ha eddig ezt elhibáztad, változtass! Ne mondd neki, hogy rossz! Sose a gyereket minősítsd, mindig a tettről beszélj, és jobb, ha arról is inkább kérdezed, amint arról hamarosan szó lesz.
Ha hibás szóhasználattal vagy túl sok hibáztatással eléred a gyereknél, hogy rossznak képzelje magát, akkor többé már egyáltalán nem lesz felelős a tetteiért, mert szerinte már nem ő, hanem az a ráragasztott állapot lesz felelős, hogy „ő rossz”.
Büntetés helyett
(1) Amikor gyermeked elkövet valamit, ami nem fér bele családod szabályaiba, akkor először is vedd figyelembe, hogy ez mennyire apróság vagy mennyire nem. Először a legenyhébb jelzést érdemes alkalmazni, ami esetleg csak annyi, hogy „Nana!” – és közben enyhén mosolygunk vagy nem első esetben morcolhatod a szemöldöködet, hogy úgy is jelezd nemtetszésedet.
(2) Azután – többszöri előfordulás vagy nagyobb szabályszegések esetén – megkérdezheted: „Rendben van az hogy ….. ?” vagy „Szerinted hogyan van az rendben, hogy … ?”
Ha látsz megbánást a gyereken, akkor működik a lelkiismerete a történtekkel kapcsolatban, és felesleges arról győzködni, hogy mit csinált. Ha nem vagy biztos benne, hogy érti, hogy mi a gond a tettével, akkor megkérdezheted, hogy milyen szabályt nem tartott be azzal, ami történt, és beszélgethettek arról a szabályról a nagyobb megértés kedvéért.
Jóvátenni?
(3) Ha a közelmúltat tekintve először fordult elő és nem valami nagy dologról van szó, akkor csak kérdd meg, hogy ne csinálja ezt többször, és kérdezd meg, hogy „Menni fog?”
Ha azonban nagyobb dolog vagy túl sokszor előfordul, akkor kérdezd meg, hogy „Mivel szeretnéd jóvátenni?”
A jóvátétel segít a gyereknek, hogy helyreállíthassa saját jóságába vetett bizalmát!
Ha nincs ötlete, akkor segíts a gyereknek, hogy találjatok számára valami – a korának megfelelő egyszerűségű – tevékenységet, amit elvégezve úgy érezheti, „Jóvátettem!”
(4) Amikor a gyerek ilyen módon kiegyenlítette „tartozását”, sose felejtsd el jelezni számára, hogy azt a dolgot ő már jóvá tette, már rendben vagytok.
A bocsánat szó egy fontos jelentése
A jó viszony helyreállítása. Szándékosan vagy szándék ellenére elkövetett hibáért, sértésért, megbántásért vagy zaklatásért, háborgatásért kért elnézés; a tett fel nem rovása az érintett elkövetőnek, felelősnek. Hajlandóság arra, hogy nincs többé neheztelés az elkövetett hiba, vétek vagy bűn miatt. (Wikiszótár)
Megbocsátás és érzelmeink
Sokszor használhatsz megbocsátást míg eljuttok esetleg oda, hogy tegye jóvá, de lehetnek visszatérő vagy súlyos tettek, amelyek egyedül csak megbocsátással már nem kezelhetők, s ilyenkor előtte szükség van a jóvátétel lehetőségére. Ezt azonban csak akkor kérhetsz, ha a gyerek belátta, hogy mi a gond.
Jobb szóhasználat ez: Szeretnéd jóvátenni?
Egy lelkiismeretes gyereknek éppen elég az a tudat, hogy valami rosszat tett. Nem érdemes a szülőnek saját erőteljesen negatív érzelmi megnyilvánulással tetézni azt. Elég az, ha látja rajtad, hogy nem vagy boldog. Ráadásul egy zaklatott szülő nehezen hoz létre egyetértés a gyerek és maga között, tehát éppen akkor kell a leginkább higgadtnak maradni, amikor a gyerek rossz fát tett a tűzre.
Ezt a szálat a terjedelme miatt nem bontom most ki, de jelzem, hogy hiányzik innen: Az, hogy nem büntetésre törekszünk, nem jelenti azt, hogy a gyereknek abban az esetben is mindent meg kellene kapnia, amikor nem szolgált rá. A szeretetteljes kényeztetés és az érdemtelen elkényeztetés között óriási a távolság, csak a szavak, kifejezések tűnhetnek közelinek.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on