Van, aki úgy emlékszik, hogy tekintélyelvűen nevelték, nála az volt, amit a szülő megmondott, de milyen nevelés lenne kívánatos? Van, akit teljesen megengedően neveltek, mindent elnéztek neki, azt csinált, amit akart.
E kettőre nézhetünk úgy, hogy szélsőségek, de lefogadom, hogy lesznek ehhez a videóhoz olyan hozzászólók, akik e kettő valamelyikében neveltek, és most felnőttként egyáltalán nem bánják.
Miért van ez? Pontosan azért, mert a gyerekek nem egyformák.
Ettől még senkinek sem javaslom ezt a két szélsőséget, mert a gyerekek nem csak nem egyformák, hanem egyéniségek.
Különbségek
Van azonban egy harmadik veszély is! Ez pedig az, hogy e két szélsőség elutasítása miatt sok szülő nem tanul senkitől, aki ért a gyerekneveléshez, hanem azt mondja, hogy az én gyerekemnél semmilyen technika nem működik, mert ő egy egyéniség. Megjegyzem, hogy kevés ilyen szülőt ismerek.
A gyerek valójában egy szellemi lény, és mint ilyen, semmivel nem kevesebb egy felnőttnél, de ahogyan felnőttek gondolkodása, érzelmei és reakciói között, úgy a gyerekeké között is vannak hasonlóságok és különbségek. A gyereknevelésed sikerét akkor alapozod meg, ha tisztában vagy az alapvető hasonlóságokkal, és jól érzékeled gyermeked egyéniségét is.
Hasonlóságok
A hasonlóságok ismerete amiatt is kell, mert a gyereked egy társadalom tagja is lesz, ami nem túl könyörületes, még a felnőtteket is sablonok közé akarja zárni, s ennek ellenére is túl kell majd élnie – és túlélésen sokkal többet értek, mint a puszta létezést.
A különbségek pontos érzékelése pedig ahhoz kell, hogy a társadalmi nyomás ellenére megtarthassa és kibontakoztathassa énképét, létezésének minőségét és fontosságát, személyes indíttatását.
Térjünk vissza hozzánk, szülőkhöz. A szülő sokféle nevelési elv és irányzat miatt elolvas ezt, azután azt, és gyakran nem áll neki össze a kép, hogy milyen nevelés is kell a gyereknek.
Gyereknevelési irányzatok
Mindig voltak divatok a gyereknevelésben, és ezek mindig kívülről jöttek. Onnan, hogy mit szeretne a szülőtől a társadalom.
Ha divatot akarnék teremteni – amit nem fogok -, akkor azt mondanám, hogy soha nem volt fontosabb, hogy a család és a körülötte lévő kis közösségek fontosságát hangsúlyozzuk – nem a nagy külső massza ellen, de legalább annak kiegyensúlyozására, és abból a célból, hogy egyszerre szerető, támogató és elváró családi keretekben a gyerek úgy bontakozhasson ki, hogy nem eleve csak jobbra vagy balra engedik nőni, hanem tekintettel vannak egyéniségére.
Ez azonban nem mehet úgy, hogy ennek az eredménye az legyen, hogy éppen ő nem veszi majd figyelembe azt, hogy a körülötte élőket is tisztelnie kell, mert ők is egyéniségek, és őket is egy anya és apa nevelgeti vagy nevelgette. Nagyon egyszerű és gyakorlatias videókat szoktam készíteni – részben abból a célból -, hogy minél több fiatal szülő minél könnyebben oldhasson meg konfliktus helyzeteket. Nem állítom, hogy mindegyik minden helyzetben, minden gyereknél működik, de azt igen, hogy amíg vannak szülők, akiknek szükségük van megoldásokra, addig van értelme ezeknek.
Milyen szülő kell a gyereknek?
Búcsúzóul szeretnék adni neked egy kis útravalót, pár nézőpontot: Az, hogy milyen gyereknevelés jó egy gyereknek, – és itt szándékosan nem azt mondom, hogy milyen kell neki, hanem milyen jó, – az csak a második fontos kérdés, ami előtt az van, hogy milyen szülő kell a gyereknek. Ha már megszületett, onnan kezdve a gyereknek már nincs választása ebben.
Tekintheted tehát úgy, hogy a gyereknek pont arra a szülőre van szüksége, aki TE vagy, nem pedig egy elképzelt, ideális ilyen vagy olyan szülőre.
Ezzel egyben azoknak is válaszolok, akik azt mondják, hogy mivel a gyerekek nem egyformák, ezért nincsenek olyan nevelési elvek, módszerek, amiket követni érdemes. A válaszaim igazából olyan egyszerű, naiv, – támadó céllal akár primitívnek is minősíthető – kérdések, melyekre nem várok választ, elég, ha mindenki megadja azokat magának, s ezek a kérdések a következők:
Van-e olyan gyerek,
- aki optimálisabban nőne fel kevesebb szeretet nélkül?
- akinek ne lenne szüksége arra, hogy egyetértést alakíthasson ki kortársaival és másokkal, miközben fenntarthatja eltérő véleményeit, és elvárhatja azok tiszteletben tartását, miközben ő is tiszteli mások különvéleményeit?
- akinek ne lenne szüksége megfelelő minőségű és mennyiségű kommunikációra?
- akinek ne lenne szüksége megértésre, de arra is, hogy megtanuljon másokat megérteni?
- akinek ne lenne szüksége a szülő következetességére és rugalmasságára egyszerre, miközben nem minden gyereknél egyforma e kettőnek az az aránya, ami a legjobb környezetet biztosítja számára?
- akinek ne lenne szüksége szabadságra, de elvárásokra is, hogy korának és képességeinek megfelelő cserében legyen a környezetével?
- akinek ne lenne szüksége arra, hogy megtanuljon párhuzamosan szabályokat felismerni, alkotni és elfogadni, követni és követtetni, hogy ne váljon sem szülei, sem pedagógusok sem kisebb-nagyobb egyéb hatalmasságok rabszolgájává, de közben ne váljon szülei, pedagógusai és mások elnyomójává sem?
„Az én gyerekem más”
Nem vagyok híve sem a teljesen megengedő parttalan szabadosságnak, sem a szigorú tekintélyelvűségnek a gyereknevelésben. E kettő elvetése azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne számos, a szélsőségektől távol húzódó és működő gyereknevelési rendszer, ha azok egyébként magukban foglalják a gyerekek közötti különbségeket és hasonlóságokat. Ismétlem:
A gyerekednek pont arra a szülőre van szüksége, aki Te vagy, nem pedig egy elképzelt, ideális ilyen vagy olyan szülőre.
A gondos szülő néha hibázik, néha elbukik és szégyelli. A gondatlant sosem érdekelte, hogy jól csinálja-e vagy rosszul. „Ő már mindent tud!” Ő nem tanul semmiből és senkitől, inkább azt mondja, hogy „Az én gyerekem más!”, de ezen azt érti valójában, hogy ne szóljon bele senki, hogyan uralkodik a környezetén, vagy miként nemtörődöm azzal kapcsolatban, s ez a kettő nem is áll olyan messze egymástól, mint elsőre tűnik.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
Milyen nevelés kell a gyereknek – “videó”
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
