Számítógép-függőség megszüntetése - Segíts a gyerekednek! - Novák Ferenc a gyereknevelésről

Korábban is létezik számítógép-függőség, de sok szülő a gyerek 10-12 éves korában még inkább aggasztónak éli meg. Nem régen közzétettem egy technikát, aminek elnevezése Motiváció helyreállítása az igazság kimondásával, amit leginkább tinédzsereknél használhat valaki, semmiképpen sem előbb. A „legütősebb” pedig 14 éves korban használva. Sok szülőnek okoz azonban problémát 10, 11, 12 éves gyereke azzal, hogy a fél életét számítógép előtt tölti vagy más elektronikus kütyükkel.

Ezért ennek a cikknek a cégén – egy kis grafikai munka után – hamarosan letölthető lesz a módszer, ami 10-12 éves gyerekeknek és szüleiknek segít. Ahhoz azonban, hogy érthető legyen miért nem szabad a számítógép-függőség problémáját szőnyeg alá söpörni, és miért kell segítenünk veszélybe került gyerekeinknek, ismerkedjünk meg a veszélyek legfőbb tényezőivel. Nem javaslom, hogy valaki átugorja az ismereteknek ezt a fontos részét, mert hiányukban kevésbé lesz képes kitartó lenni, amikor pedig a gyakorlati megoldások használatánál éppen arra lesz a legnagyobb szükség.

Jogod van hozzá?

A módszer meggyőzésen és gyakorlaton alapul, de nem vitatom el egyetlen szülőtől sem azt a jogot, hogy rendkívüli intézkedést hozzon a számítógép előtt tölthető idő korlátozására. Vannak ugyanis helyzetek, amikor a szülőnek éppen a gyerek érdekében be kell vállalnia, hogy drasztikusan csökkenti annak lehetőségét, hogy interneten lógjon, ha azt látja, hogy számítógép-függőség alakult ki nála vagy éppen csak kialakulóban van.

Lehetségesek más meggyőzésen alapuló technikák is, de most egyre fókuszálunk. Drasztikus módszert használj inkább akkor, ha semmilyen barátságos módszerrel, közvetlen és jó szándékú kommunikációval nem érnél célba. A fordított sorrend ugyanis nehezítené bármilyen későbbi meggyőzéses módszer sikerét.

Mobiltelefon-függőség megszüntetése - Segíts a gyerekednek! - Novák Ferenc a gyereknevelésről
A számítógép-függőség csökkentése

A meggyőzés amúgy szinte sosem elég a gyereknevelés nehéz pillanataiban. Sokan esnek abba a hibába, hogy állandóan csak „meggyőzik” a gyereket. A meggyőzés anélkül, hogy gyakorlattá alakították volna a beszélgetés tárgyát, csak ritkán hoz eredményeket. Ezért ad hangot a szülő a gyerekkel való elégedetlenségének gyakran ezekkel a szavakkal: „Már ezerszer megmondtam!” (És még azért, mert csak „megmondta”, de a gyereknek sosem volt reális.)

Még egy-két szó arról, hogy miért félnek a szülők a számítógép- vagy az internet-használat teljes megvonásával nekilátni a számítógép-függőség megszüntetésének. Azért, mert amikor megpróbálják, hihetetlen vehemens érzelmi reakciókat kapnak a gyerektől. Ezek akár három napig is eltarthatnak, és ez alatt akár komoly düh kitöréseket is el kellene viselnie a szülőnek. Nem csoda, hiszen ez is egyfajta elvonási tünet. Kissé hasonlít ahhoz, mintha valakit a drogról túl gyorsan szoktatnának le, miközben ott még drámaibbak az elvonás kísérő jelenségei.

Az elvonási tünetekkel való szembenézés nehézségei mellett a másik gyakori ok az, hogy megsajnálják a gyereket. „Szegény gyerek! Boldogtalan, ha nem játszhat számítógéppel!” Ez a sajnálat rövid távon békésen szőnyeg alá söpri a problémát, ami ezért még inkább felnagyítva tér vissza a közeljövőben. Érdemesebb szembenézni a helyzettel a jelenben – akár olyan áron is, hogy a gyereket rövid távon szomorúbbnak látod-, mint hagyni, hogy hosszú távon boldogtalanná váljon.

Mi a baj a számítógépes játékprogramokkal?

A legtöbb szülőt nem is zavarná, ha a gyereke napi egy-két órát számítógéppel játszana. Amikor azonban a gyerek már szinte csak a számítógép előtt ül vagy a mobiltelefonját nyomkodja, és amikor alig foglalkozik mással, valamint amikor rossz irányú jellemváltozásokat észlelünk, akkor eljön a szülő aggódásának ideje.

Megszoktam, hogy bármit írok erről a témáról, két tűz közé kerülök. A konzervatív szülő azt mondhatja, hogy túlságosan kesztyűs kézzel bánok a problémával, egy másik pedig nem érti, hogy egyáltalán miért probléma ez, s azt mondja: „Mi is felnőttünk valahogy, pedig mennyit kérleltek minket a szüleink, hogy ne tévézzünk már annyit!”

A veszélyek nem teljes felsorolása

Annak érdekében, hogy valaki kellően komolyan vegye gyermeke túlzott mértékű számítógépes játékprogram használatát, röviden kiragadok néhányat a számítógép-függőség okozta károk közül. A gyerekek nem egyformák, ezért mindaz, amiről ebben a pár bekezdésben a teljesség igénye nélkül említést teszek, nem egyforma mértékben rombolja személyiségüket, képességeiket, emberi viszonyaikat és összességében jelenüket és jövőjüket sem.

Ahogyan igen kevesen, de még saját maguk is ki tudnak lábalni alkohol-függőségükből, úgy lesznek gyerekek, akik akár diák, akár felnőttkorukban maguk is képesek lesznek ránézni arra, hogy rossz irányban haladnak, mert a túlzott számítógép használattal nagyrészt kivonultak a valós életből, az igazi élet élő szereplőivel folytatott tartalmas és értékes kommunikációból. Ők azonban kevesebben vannak, a többség vesztes marad ebben a csatában, mert még csak fel sem fogják, hogy bajban vannak, ha mi, felnőttek, szülők és tanárok nem segítünk nekik.

Digitális csapdák

Következzen hát az előbb ígért (nem teljes) felsorolás arról, mit okoz a túl sok digitális játékprogram. Általában számítógépes játékprogramokról beszélünk, de bátran sorold ide a mobiltelefonon és tableten futó alkalmazások túlzott használatát is.

Képkonzerv

Már a tévé és az mozi is rombolta az ember képzelőerejét azzal, hogy készre gyártott képekkel látott el minket, míg korábban, amikor még eleget olvastunk, magunknak kellett felépíteni képzeletünkben a képi világot az írottak alapján. Mi lenne az izmainkkal, ha mindig egy gép mozgatná helyettünk a végtagjainkat? Elsorvadnának. Nincs ez másképp a fantáziával sem.

Ha valakinek állandóan előregyártott mozgóképeket adnak, akkor annak csökken saját képzelete.

Képzelegni és rémeket látni persze képes lesz, de leginkább a korábban látott képi elemek zavaros összeillesztésével. Ehhez nem kell képzelőerő. Nincs azonban millió között sem két ember, aki ugyanannak a könyvnek az olvasása során ugyanazt a képsorozatot alkotná. A történet nagyrészt ugyanaz, de a megalkotott képi világ mindenkinek sajátja és a másikétól eltérő.

Miért erősebb az a ragasztószer, ami a gyereket a számítógéphez ragasztja, mint az, ami egy korábbi generációt a tévéhez? A válasz már a mozi világából is következtethető. Miért van az, hogy egy negyven évvel ezelőtti film unalmasabb, mint egy mai, még akkor is, ha a téma ugyanaz? Azért mert ma pár másodperc alatt is több kameraállásból látunk több képet, a képek gyorsan változnak, minden gyorsabb, vibrálóbb. A gyorsan változó képek kevésbé unalmasak, jobban odaragasztják a személőt. Talán nincs egy mai fiatal sem, aki végig tudná nézni a Solaris című filmet, és már nekünk is nehéz volt. Már a regények világa is lassú a mai kor „civilizált” emberének. Nem? Hány ember képes elolvasni a Háború és béke első negyven oldalát?

Hipnózis

Ezzel a címszóval most húzom a gyufát néhány „szaktekintélynél”, akik üzletet csinálnak abból, hogy másokat hipnotizálnak, de inkább vállalom, mert a játékprogramok egyik legnagyobb veszélye pontosan ezzel kapcsolatos.

A készen kapott képek problémája nem kicsi, mégis eltörpül a digitális játékprogramok másik hatása mellett. A sebességnek ebben a vonatkozásban is szerepe van, de egy kicsit más oldalról, mert a játékprogramok hipnotikus hatása nem annyira a sebességből, mint inkább a monotonitásból ered.

Láttál már gyereket, aki maga éppen nem is játszik, de szinte mozdulatlanul ül a másik gyerek mellett, aki szoftverrel játszik? Szinte hipnotikus ürességben lebeg, alig van jelen a valós életben, teljesen beszippantotta őt az, ami a monitoron történik. Ha gyengéden hozzáérnél, talán észre sem venné. Ha szólsz hozzá, ugyanez a helyzet vagy néha ennek a fordítottja: hirtelen ingerlékenység, harag.

Ki szeretné, ha a gyerekét hipnotizálnák?

A monoton vibráló digitális játékprogramok különösen veszélyesek autisták számára, de az, hogy ez így van, nem jelenti azt, hogy e szoftverek túlzott használata ne okozna hasonló problémákat nem autisták számára. Tudom, hogy a hipnózist „egyetemi” szinten oktatják, például arra abból a célból, hogy valaki ne érezzen fájdalmat fogászati kezelés alatt.

Számítógép-függőség csökkentése - Segíts a gyerekednek! - Novák Ferenc a gyereknevelésről
Számítógép-függőség csökkentése – Segíts a gyerekednek!

Ettől még a hipnózis ilyen és olyan használatának is ugyanaz az alapja. Az előbbi felhasználásról szólva elmondhatjuk, hogy a hipnotizőr kitaszítja a pácienst a jelenből, hogy ne érezze a jelen idejű fájdalmat. Te mit szeretnél? Legyen a gyereked tudatában a jelen időnek, vagy inkább ne? Legyen tudatos, vagy legyen inkább öntudatlan. A hipnotizált személy nincs teljesen magánál! Olyan nincs, hogy tudatos, de hipnotizált! Amikor hipnotizált, akkor kevésbé vagy egyáltalán nem tudatos! Ebben a helyzetben kiszolgáltatott.

Felnőttekre is veszélyes

A hipnotikus állapot persze lehet részleges is. Ilyen az, amikor a diszkóban a stroboszkóp monoton és gyors vibrációja növeli a táncos önkívületét, extázisát. Teljesen a jelenben van ez a „táncos”? Persze, hogy nem, hiszen valamilyen mértékben önkívületben. Mit szeretne egy szülő? Ha a gyerek a számítógép előtt önkívületben lenne? Pedig részben ez a helyzet vele. Ennek az az oka, hogy a digitális játékprogramok figurái és környezete, szemben a valós élet képeinek folyamatosnak tűnő mozgásával, sok-sok apró, de hasonló mozgáselemből vannak összeillesztve. A játszó személy folyamatosnak fogadja el a mozgást, de valójában hasonló mozzanatokat lát újra és újra igen gyorsan.

Miért hirdetik veszélytelennek a hipnózist azok, akik használják? Azért mert azt állítják, hogy a páciensek nem emlékeznek fájdalomra a hipnotikus állapot idejéről. Azt azonban figyelmen kívül hagyják, hogy az hipnózis alatt lévő egyénnek közben is volt elméje, s ha önkívületben is volt, rögzítette a információkat. A különbség csak annyi, hogy nem emlékszik mindenre, így a fájdalomra sem, pedig az jelen volt, csak nem érzékelte úgy, hogy hat rá. Költői kérdés a végére. Vajon hogyan hat az egyén jövőjére, ha hipnózis alatt ezt kotyogja neki egy „szakértő”: „Kezdheted, ez már nem érez semmit!”

Kommunikáció vagy alkalmazkodás?

Hány tinédzser anyukájától vagy apukájától hallottam már, hogy amikor a gyerek felkel a számítógéptől, rá sem lehet ismerni. Néha még egy olyan egyszerű kérdésre is, hogy „Jössz vacsorázni?”, annyira ingerülten válaszol, ahogyan máskor nem szokott.

A számítógépes program tűnhet kíméletlennek, amikor újra és újra kell kezdeni a játék egy szintjét, de a játékosok ezt megszokták, és alkalmazkodnak hozzá. A számítógép azonban nem felesel, legfeljebb elvárja, hogy megfelelj neki. Ez nem igazi élő kommunikáció.

A mozivásznat sem érdekelte, hogy mit mondtál a főhős ellenségének aljasságáról. Ugyanúgy gazember volt minden egyes vetítéskor. A játékprogram azonban azt az érzést kelti a használójában, hogy valós kommunikáció zajlik, miközben ez nem igaz, illetve legfeljebb olyan mértékig, amilyen mértékben a program készítőinek szándéka szerint lehetséges, de mindenképpen korlátozott.

Ki alkalmazkodik kihez?

A program kikapcsolható, újraindítható, félretehető, szidható, a gép vagy a billentyűzet, az egér a játékos „kedve szerint” földhöz vágható. A gyerek megszokja ezt. Azután jön a szülő és azt kérdezi, hogy „Mit kérsz vacsorára?” A gyerek azonban „nincs a jelenben”, fejben még mindig a számítógéppel van „kommunikációban”, ezért aztán nincs abban semmi meglepő, ha így válaszol: „Hagyj már békén, nem érdekel a vacsora!”

Azt mondod, egy jól nevelt gyerek nem reagál így. Persze hogy nem. Beszélhetünk azonban jól nevelt gyerekről, ha ő az ideje túlnyomó részét digitális kötöttségek között éli, messze kikerülve az emberi kapcsolatokból? Amikor emberek között vagyunk, akkor normálisan figyelünk a többiekre. Igyekszünk megérteni amit mondanak, megfogalmazzuk a választ és válaszolunk nekik.

Valamilyen szintű alkalmazkodás nélkül nincsenek közösségek, és az egyén, aki nincs közösségben magányos lesz. Nézz meg egy gyereket, aki a sok játékprogram miatt már alig veszi észre, hogy mások a figyelmét kérik, amikor beszélnének vele. A gyerek már magányos. Persze ez alig látható. Sokkal jobban feltűnik, amikor már olyan, mint egy zombi, vagy kifejezetten agresszív.

Legyünk igazságosak

Az igazság kedvéért azért említést teszek itt valamiről, ami sok szülő figyelmét elkerüli. Amíg egy-két generációval korábban a szülők azt nehezményezték, hogy miért csinálunk olyan nagy telefonszámlát a barátunkkal vagy szerelmünkkel való beszélgetéssel, és miért nem megyünk át hozzá beszélgetni, addig ma a kortársak közötti kommunikáció fő színtere az internet.

Jó lenne, ha gyermekeink többet találkoznának személyesen, de sajnos a kommunikáció manapság olyan mennyiségű és sebességű, hogy nagy része „cset” programok, közösségi média szoftverek közbeiktatásával történik. Ha szét tudod választani, hogy a gyerek most éppen játszik, vagy a barátaival kommunikál, akkor jól teszed, ha ez utóbbi elé nem gördítesz akadályt. A legjobb persze az, ha a valós térben, nem pedig a virtuálisban találkoznak egymással, s azt érdemes szorgalmazni.

Az élet örömei

Ha egy gyerek sportol vagy zenél, akkor az ő célja a valós térben és időben létezik. Amikor valakinek már semmilyen igazi céljai nincsenek, csak valamilyen számítógépes játékprogram következő szintjét szeretné elérni, akkor neki már csak virtuális céljai vannak. A valós élet céljai valós akadályokkal járnak és valós akadályok leküzdésével. Ezért van az, hogy a sportban, a kultúrában és a munkában létrejött siker nagy és emlékezetes, és emlékezetes boldogságot eredményez. A virtuális „sikerek” aprók és gyorsan múlók, akárcsak a drogos erősen megkérdőjelezhető értékű „lebegése”.

A számítógép-függőség csökkentése 10-12 éves korban - Novák Ferenc a gyereknevelésről
A számítógép-függőség csökkentése 10-12 éves korban

Megfigyelhető, hogy a számítógép-függő gyerekek alig végeznek érdemi cselekvést a valós térben. Ímmel-ámmal megcsinálják amit kérsz tőlük, de inkább csak összecsapják, mert rohannak, várja őket a számítógép. Eljutnak akár oda is, hogy már nem tudnak örülni valós tárgyaknak, játékoknak, sporteszközöknek. Ezek valóságos mivolta nem hatja meg őket szemben a virtuálisan „megszerezhetővel”. Túlzásnak vélheted, de egy ilyen gyerek kevésbé élő, mint az, aki még hajlandó összekarcolni magát fára mászással, vagy szánkózás közben lehorzsolni a térdét.

Célok hiánya

Az igazi élet megélt örömeinek egy részét valós kihívásokon, nehézségeken keresztül érjük el. Megélhetjük a boldogságot szép dolgok, erények, emberi vagy szellemi teljesítmények szemlélésével megcsodálásával is, és létezik másoktól elfogadott boldogság is. Igencsak értékes az a boldogság, amit másoknak nyújtott segítségünk hoz létre másokban és bennünk. Vannak, akik szerint csak az út maga a boldogság. Nekem akár ez is rendben van, bár azt azért megkérdezném, hogy nem indultak-e valahová (cél), amikor az útra léptek.

Sokaknak vallásos hitükből származik boldogságuk egy része. Mindezt azonban nem folyatom tovább, mert nem szeretnék túlságosan a filozófia területére átevezni. Maradjunk inkább a gyereknevelés gyakorlati megoldásainál.

Lezárva ezt a rövidke fejezetet megemlítek azért valamit. Részt vettem egyszer egy nemzetközi emberi jogi konferencián New Yorkban az ENSZ palotában. Tanulságos volt hallani, hogy bár nem beszéltek össze, mégis, a világ eltérő tájairól érkező felszólalók szinte mindegyike fő problémának jelölte meg, hogy napjaink fiataljai alig rendelkeznek értékes célokkal. Talán sarkos kissé így kikerekíteni, de közel ez a helyzet.

A számítógépes játékok ezt képviselik: virtuális célok, virtuális akadályok, virtuális cselekvés, virtuális győzelmek, virtuális boldogság, csökkenő motiváció, nincs valós cselekvés.

A valós életben ez a sorozat így néz ki: valós célok, valós akadályok, valós cselekvés, valós győzelmek, valós boldogság, növekvő motiváció, újabb cselekvés.

Az igazság ereje

A Motiváció helyreállítása az igazság kimondásával nevű technikánál használunk egy alapelvet, aminek most is szerepe lesz, csak éppen más gyakorlati tartalom mellett. Bár egy szülőnek alapvetően gyakorlatias technikákra van szüksége, mégis fontos tudnod, hogy amire alapozunk, az a következő:

Minél teljesebb egy igazság, annál alkalmasabb valakit jó útra téríteni.

Hazugságokkal küldtek már tragikus háborúkba politikusok embereket, de igazán nagy és sok embert érintő sikereket inkább olyan államférfiak (vagy nők) értek el, akik az igazságot mondták el. Olyanok, akik nem színezték a helyzetet, hanem pontosították annak valódiságát. Ilyen volt Gandhi vagy akár Dobó kapitány is.

Szerencsére a gyereknevelés távol áll az előzőekben említett történelmi alakok tragikus elemekben bővelkedő életétől. Őket csak azért említettem, hogy érzékeltessem, az alapelv még nagyban is működik.

A gyereknevelésben annyira lehetünk vesztesek, amennyire elfelejtjük, hogy a gyerek oldalán a helyünk. Mégis, megfelelő és működő megoldások hiánya miatt, s ezek következményeként a sok nevelési kudarc könnyen sodorhatja a szülőt olyan helyzetbe, amikor is egy másik térfélen találja magát, és úgy érzi, hogy a gyerek, még ha nem is szánt szándékkal, de ő ellene és saját maga ellen tesz. Ezért a számítógép-függőség csökkentésére szolgáló „Antigép Technika 10-12” első részében nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a szülő jó kommunikációba kerüljön a gyerekkel, mielőtt bármi lényegesbe is belefogna.

A számítógép-függőség csökkentésének fő elemei

A legjobb az lenne, ha nem kerülnének kisgyermekek kezébe mobiltelefonok és más digitális kütyük, mert ezek elég korán elvonják a figyelmüket a valós tértől és az abban létező tárgyaktól, eseményektől és valós személyekkel való közvetlen kommunikációtól. A megelőzés mindig könnyebb, mint az utólagos kezelés, leszoktatás. Különböző korú és képességű gyerekekkel a realitás más és más szintje érhető el.

Ugyanazok a technikák, amik működnek hat éves korban, nem biztos, hogy használhatók nyolc éveseknél. Az a technika, amiről most beszélünk, 10 és 12 éves kor között működik a legjobban, tehát olyan gyerekeknél, akik elérik a szellemi érettségnek ezt a szintjét.

A következő felsorolás előzetesen gyors áttekintést nyújt arról, hogy milyen lépések várnak rád, mint szülőre, ha eldöntötted, hogy ilyen módon csökkented a gyerek számítógép-függőségét.

A számítógép-függőség csökkentése – lépések

1. Alkalmas hely és időpont megválasztása.
2. A gyerek tájékoztatása
3. Mi a probléma? (képkonzerv, fantázia csökkenése, valós célok hiánya, nincs cselekvés, virtuális boldogság)
4. „Milyen Anya vagy Apa?”
5. Fantázia és képzelőerő
6. Kinek okoz a legnagyobb örömöt a számítógépes játékprogram?
7. A saját életedet éled?
8. Tennivalók és célok
9. Megállapodások
10. Cselekvés

„Antigép Technika 10-12” letöltése

A technika teljes útmutatóját letöltheted itt, vagy a Letöltés menüben.

Szólj hozzá!