„A gyerekem az osztály bohóca!” – Mondja szomorúan a szülő, aki válaszra vár, hogy miért bohóckodik a gyereke olyan sokszor. Persze ez nem csak számára probléma. Óvodapedagógusok és tanítók gyakori gondja is egy ilyen gyerek viselkedése.
Amikor bohóckodásról beszélnek, akkor leggyakrabban ennek a szónak a negatív értelmét használják. Erről lesz most is szó, de előtte még említsük meg, hogy a szótár szerint van a kifejezésnek nem negatív meghatározása is, ami ez: „Másokat mulattat; bolondozik, tréfálkozik másokkal; ugrat másokat.” (wikiszotar.hu)
A bohóckodás ezen jelentése semleges, e szerint szerint a bohóckodás nem feltétlenül probléma. Egy gyerek, aki néha bohóckodik, feldobja a szülők napját. Jó hangulatot varázsolhat egy csoport vagy osztály mindennapjaiba is, feltéve, hogy nem viszi túlzásba.
Az osztály bohóca
Melyik szülő ne szeretné, hogy vidám legyen a gyermeke? Azt azonban már kevesen szeretik, ha éppen az ő gyerekük az osztály bohóca. Az ilyen gyerek ugyanis elég keveset foglalkozik tanulással, és annál többet mások és saját maga idétlen szórakoztatásával. A bohóckodik szó ilyen értelmű, negatív meghatározása tömören leírja ezt:
Neveletlen magatartást mutat. Játékos fesztelenséggel viselkedik, aki nem hallgat a felnőttek vagy mások figyelmeztetésére.
Ilyen magatartást bármely gyerek mutathat néha, sőt, még felnőttekkel is előfordul. Ha egy gyerek ritkán tenne ilyet, akkor nem mondanánk rá, hogy ő az osztály bohóca. Ehhez már az kell, hogy gyakori viselkedésévé váljon a bohóckodás.
Nem nehéz felismerni
Ha tanár vagy tanító vagy, akkor ő az első gyerek, akinek a nevét megismered egy számodra még új osztályban. Nem az agresszív gyereket ismered meg legelőször, mivel az látványosan nem órán, hanem a szünetben gyötör másokat. Nem is a sunyi gyereket, hiszen ő nem látványos, ő a háttérből uszítja mások ellen az agresszíveket.
Az osztály bohóca egy állandósult szerep. Sok probléma forrása egy közösségben, de a funkciója miatt elég látványos. Nem csak magát, hanem más osztálytársait, akár az egész osztályt hátráltatja az órákon. Komoly dolgokból is viccet csinál, így elég nehéz például a pedagógusnak az ő jelenlétében egy műsort betanítania az osztálynak.
Az ilyen gyerek gyakran kerül bajba, mivel az osztályból nem mindenki találja viccesnek. Ezért előfordul, hogy éppen ő válik agresszivitás áldozatául. Nincs szerencsés helyzetben azért sem, mert manapság szinte mindenkit, aki nem szürke egy közösségben, könnyen SNI-snek minősíthetnek. Ez sajnos nem mindig hoz segítséget a gyerek számára, de sokszor olyan címke is rajta, ami azt üzeni számára, hogy „vele valami baj van”.
Mit takargat az osztály bohóca?
Annak, hogy miként segíthetünk az osztály bohócának abban, hogy levegye végre az orráról a piros labdát, az a kulcsa, hogy megértsük őt és a viselkedése mögött rejtőző okokat.
Egy kérdés hamar célba vezet, és az erre adott válasz közismert, de hiányos. Mit ér el az állandóan bohóckodó gyerek? Figyelmet kap. Akkor csak a figyelem megszerzése motiválja őt? Nem. Bár a figyelem megszerzésére irányuló törekvése a látható réteg, amit a pedagógus azonnal tud, de van még mögötte más is.
A bohóckodó gyerek valóban a figyelem megszerzésén munkálkodik, de a figyelem csak eszköz számára. Az elismerés az, amire vágyik, és amire a figyelmet használná.
Végső soron arra vágyik, hogy létezőnek, értékesnek, fontosnak fogadják el és szeressék.
Sajnos éppen az a viselkedés, amit megoldásul választott, csak a figyelem gyors és rövid idejű megszerzéséig juttatja.
A bohóckodó gyerek logikája
Körülbelül ilyesmi az ő logikája, de ne keress benne tökéletes ok-okozati összefüggést, mert több ponton is hibás: „Ha bohóckodom, akkor észrevesznek, akkor figyelnek rám. Ha figyelnek rám, akkor fontos vagyok. Ha fontos vagyok, akkor szeretnek. Ha szeretnek, akkor túlélek.”
Nem állítom, hogy pontosan így fogalmazná meg a gondolatokat, de ilyen és hasonló, motivációk húzódnak meg az osztály bohóca viselkedése mögött. Ne csodálkozz, ha számos ellentmondás található benne! Végül is nem véletlen, hogy összességében sikertelenül alkalmazza ezt a nevettető „stratégiát”. Továbbra sem kap valódi elismerést.
A pedagógus is tehet valamit
Az állandóan bohóckodó gyerek nem mutat felelősséget sem magáért, sem másokért. Ezen lehet változtatni, és ne ijedj meg! Nem kell a helyzet javításához sem a szülőnek, sem a pedagógusnak közvetlenül a „felelősséget” megcéloznia a gyereknél. Egyszerűbb az elismerést célozni, annak következménye lesz a felelős hozzáállás emelkedése.
Egy jó közösségben felelős, kitartó és megbízható viselkedéssel bárki elismerést nyerhet. Az osztály bohóca egyedül már nehezen találna vissza erre a helyes útra. A tanítónak vagy az óvónőnek már így túl sok van a vállán manapság. Mégis az ő közreműködése nélkül a szülőnek már igen kicsiny lenne a mozgástere a helyzet javításában.
A pedagógus azzal segítheti a gyereket, hogy egyedül elvégzendő, növekvő mértékben fontos feladatokat ad neki, és ezek elvégzése után dicséri meg őt, lehetőleg a közösség előtt. Később pedig olyan feladatokkal bízza meg, amelyeket már másokkal együtt kell megoldania. Ha ezek megoldásában is sikerrel jár, akkor meg el is kezdett a „vicces elkülönülés” helyett a közösség elismert tagjává válni.
Otthon
Nem részletezem, hogy milyen nevelési hibák (és nem csak azok) vezetnek egy gyereket oda, hogy már csak bohóckodással akar kitűnni. Ráadásul néha nem is a szülőn múlt, hogy így alakult. Ennek elemzése helyett inkább leírok pár igen egyszerű, de a szülőtől is kitartást igénylő lépést a megoldáshoz.
Ha eléred azt a célt, hogy a gyerek mással is kivívhasson figyelmet, mint idétlenséggel, akkor már közel a siker.
Ha véletlenül a te gyereked az osztály bohóca, akkor a következőket tedd:
– Ne nevess az idétlenségein!
– Nevess nagyot, ha valami tényleg tréfásat mond!
– Adj neki komolynak tűnő, de képességeit nem meghaladó feladatot.
– Várd el, hogy megcsinálja és utána dicsérd meg!
– Adj neki további komoly, de gyerekhez mért feladatot, amiben veled vagy másokkal, például testvérrel vagy ismerős gyerekekkel kell együttműködnie.
– Várd el, hogy megcsinálja és utána dicsérd meg!
– Folytasd a helyzet javulásáig!
A gyerektől azt kapod vissza, amire a figyelmedet helyezed. Ha az értelmes dolgokért kap több figyelmet, akkor jellemzően értelmes viselkedést tapasztalsz majd. Ha jól mennek a fenti lépések, akkor a végén már csak arra kell figyelni, nehogy túl komollyá tedd őt, hiszen gyereknek lenni valójában tényleg vidáman jó.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on