Sok szülőnek okoz keserűséget vagy megoldhatatlannak tűnő problémát az, harc van a testvérek között, dúl a testvér bántalmazás. Piszkálják egymást, veszekednek, vagy akár verekednek is. Anya meg Apa próbál békét teremteni, de hosszú távra sosem sikerül, újra és újra közbe kell lépniük, békét kell teremteniük.
Két technika a békésebb testvérekért
A testvérek között viszály sok szomorúság forrása a szülők számára, de a gyerekek sem tűnnek boldognak, ha a napjuk nagy része a másik legyőzésére megy el. Minél régebb óta folynak a veszekedések a gyerekek között, a szülő annál nehezebben viseli, és úgy érezheti, hogy tehetetlen, mert már annyit kérlelte a két kölyköt.
Ki kezdte?
Ha már régebb óta rendszeresen bántják egymást, akkor a szülők egy idő múlva beleunnak abba, hogy megkérdezzék „ki kezdte”. Ez a kérdés amúgy sem vezet feltétlenül eredményre, mert sokszor a gyerekek között elhangzott apró szavak vagy akár csak fintorok indítják el a lavinát.
Amikor a szülő megpróbál a végére járni annak, hogy ki kezdte, akkor valamelyik gyerek pontosan azt érzi majd igazságtalannak, hogy rá mondják azt, hogy ő kezdte, amíg szerinte éppen a másik. Így a szülő maga is csak belekeveredhet egy vitatkozás közepébe.
Lehet értelme a ki kezdte kérdésnek, de jobb válaszokat kapunk, ha azt kérdezzük, hogy „Mi történt?”
Látszólag hasonló kérdés, de meg van az a nagy előnye, hogy ebben nincs benne, hogy azt keresed, hogy ki a „hibás”. Néha apróságok okozzák a veszekedést. Semmilyen haszonnal nem jár, ha megtudod mi volt az elején, mert kiderül, hogy mindketten eleve türelmetlenek voltak egymással.
Állandóan csak konfliktus kezelés?
A gyerekeknek, akárcsak a felnőtteknek, vannak rövid távú céljai is. Az egyik percben ezt szeretné, a másikban azt. Elég, hogy akár csak kicsit is akadályozva legyen a testvére által, és már kezdődhet is a csetepaté.
A szülő gyakran veszít majd, ha csak konkrét konfliktus helyzeteket akarj kezelni ahelyett, hogy a két gyerek közötti általános kapcsolatot állítaná helyre.
A hosszú ideje fennálló testvér bántalmazás nem oldható meg egy-egy helyzet tisztázásával.
„Arra a tálcára én akartam tenni a tányért!” – Ennyi már elég is, hogy elkezdődjön az adok-kapok. Utána így folytatódik: „Miért nem jó akármelyik, hogy rápakolj?”
Egy apróságon elkezdik, és folytatódhat negyedórán át vagy akár egy órán keresztül. Szeretnél mint szülő azzal tölteni éveket, hogy minden nap sok-sok ilyen helyzetben próbálsz békét teremteni?
Miért is mennek egymásnak?
Leggyakrabban a közel hasonló korú testvérek között jön létre ilyen viszály, és ez egy olyan állapot a családban, ami senkinek sem jó, mindenki csak szenved miatta. Minél később teszünk valamit az állandó veszekedések megoldására, annál nehezebb lesz, de vannak technikák. Bármilyen technika azonban akkor fog működni, ha értjük a viszályok hátterét.
Igen, a gyerekeknek is vannak érdekeik. Igen, néha az egyiké ellentmond a másiknak. A felnőttek világában is előfordul ilyesmi, de jó esetben találnak valami kompromisszumot, hogy mindenki érdeke érvényre juthasson. A gyerekeknek sokszor még nincs meg az a tapasztalatuk, hogy meg tudnának állapodni valamilyen köztes megoldásban.
Ha most azt mondod, hogy a felnőttek is veszekednek, még ők sem tudnak kompromisszumot kötni, amikor komoly érdekellentétek jöttek létre, akkor erre azt válaszolom, hogy ez elég nagy baj. A gyerekek ugyanis leginkább pedig a szülők példáját követik. Ha azt tapasztalják, hogy anya és apa állandóan erélyesen vitáznak, hangoskodnak egymással, akkor ezt másolják majd egymással való viselkedésükben is.
Mindkét két gyerek szeretné elérni saját célját, amiről úgy gondolja, hogy annak a másik az útjában áll. Ez minden gyerekcivódás mögötti tényező.
Ennek ellenére a hosszú távú megoldás a testvér bántalmazás konfliktusaira nem az, hogy az minden egyes helyzetet te kezelsz, mert akkor az elég munkát ad neked az ő teljes gyermekkoruk alatt.
Kölcsönös elismerés hiánya
A kulcs az, hogy létrehozzunk számukra egy olyan hozzáállást, amiben kölcsönösen elismerik a másik fontosságát, a másik céljainak és érdekeinek figyelembevételével. Ha megtanítjuk őket a másik fejével is gondolkodni, akkor nem csak a gyermekkorukat tesszük kellemesebbé, hanem a felnőttkorukra is kihat majd az a képességük, hogy sokkal jobban értik majd, hogyan lehet megértésre és együttműködésre törekvéssel egy közösség, egy munkahely, vagy a párkapcsolatuk megértő és építő tagjának lenni.
A két gyerek között nem lenne testvér bántalmazás, ha mindkettő a másik érdekeit is fontosnak fogadná el, miközben nem kellene feladnia saját érdekeit sem.
Ezért a testvérek között ellenségeskedés megszüntetésének kulcsa az, hogy megtanítsuk őket a másik fejével is gondolkodni. Addig azonban, amíg egy testvérnem ismeri el a másik testvér fontosságát, addig esze ágában sem lesz megpróbálnia a másik nézőpontjából, a másik érdekeinek oldaláról tekinteni egy helyzetet.
„Te vagy a nagyobb!”
Egy-két éves korban, a gyerek még saját maga és a külvilág felfedezését végzi, illetve az ezek közötti összefüggések és különbségek megismerésével van elfoglalva. Ekkoriban nehéz lenne azt várni tőle, hogy a másik fejével gondolkodjon. Ezt a szülők érzik vagy tudják, hiszen pontosan emiatt szokták azt mondani a nagyobbnak, hogy „Te vagy a nagyobb, neked kéne, hogy több eszed legyen.”
Ez a mondat egy idő múlva teher lesz a nagyobb számára, és ha rendszeresen a kisebb gyerek előtt hangzik el, akkor a kicsi ebből azt „tanulhatja” majd, hogy neki több minden megengedett, a nagyobb testvére viszont jól teszi, ha nem kezd vitába vele, mert úgyis megkapja a magáét anyától vagy apától.
Közel hasonló korú testvéreknél az egy-két éves kisebbiknek még nehéz megtanítani azt, hogy ne vegye el a nagyobbik labdáját. Ebben az időszakban úgy kell kialakítani a nagyobb gyerek otthoni terét, hogy a kicsi ne érje el az ő dolgait.
Persze a nagyobb gyerek érdekei nem csak saját tárgyai birtoklásában nyilvánulnak meg, hanem abban is, hogy a szülei mennyit foglalkoznak vele. Abban pedig, hogy mit tegyél, ha az újszülött miatt átmenetileg kevesebb figyelem jut a nagyobb gyerekre, egy másik írás van segítségedre, aminek címe: „Segítség! Testvérem születik!”
Kölcsönös elismerés kialakítása
Ha már mindkét gyerek legalább 2-3 éves, akkor nem nehéz megtanítani őket egymás elismerésére. Persze minden gyerek szeretné, hogy ő fontos legyen mások számára. Azt, hogy nekünk, mint szülőknek ők fontosak, azt éreztetjük is velük. Arra viszont ritkábban fordítanak elegendő figyelmet a szülők, hogy létrehozzák a testvérek közötti elismerést.
Mit jelentene optimális esetben ez az elismerés? Azt, hogy a gyerek megérti, hogy nem csak neki vannak érdekei, céljai, hanem a testvérének is, és hogy azok a másik számára ugyanolyan fontosak, mint az ő saját érdekei, céljai saját maga számára. Sok minden tartozik most ide, a teljesség igénye nélkül például egymás tulajdonának, tárgyainak tiszteletben tartása is.
A szülők általában igyekeznek egyformán megdicsérni gyerekeiket, jó tetteiket, alkotásaikat és ezzel is próbálnak békét teremteni kettejük között, de a testvérek közötti jó kapcsolatot nem a szülő igazságossága hozza létre. (Ellenkező irányban persze igaz: ha a szülő rendszeresen igazságtalan valamelyik gyerek irányában, az is létrehozhat viszályt a gyerekek között.)
Hogyan érhető el, hogy a testvérek elismerjék egymást?
A gyerekek közötti elismerés egymás teljesítményének megfigyelésén és az erről való őszinte kommunikáción múlik.
Ezért amikor leülünk a gyerekekkel egy asztalhoz gyurmázni, képet ragasztani vagy rajzolni, akkor nem elég, hogy a szülő azt mondja az elkészült rajzokra, hogy egyformán szépek. Ezt ne hagyd ki: Kérd meg egyenként a gyerekeket, hogy mondják el, hogy nekik mi tetszik a testvér alkotásában. Nem a sajátjukban, hanem a másikéban!
Másféleképpen is fogalmazhatsz, de jó szóhasználat például ez: „Neked mi tetszik leginkább Imi rajzában?”
Ha már egy elromlott testvéri viszonyt szeretnél helyreállítani, akkor jól teszed, ha a másik testvér rajzáról kettesben kérdezed a gyereket, mert arra ugye nincs szükséged, hogy a másik előtt azt válaszolja, hogy „Semmi!”
Ha már tud valami jót mondani kettesben, akkor később megpróbálhatod hármasban. Kettesben egyébként azzal inspirálhatod még őt, hogy elmondod neki, hogy a másik mit dicsért meg az ő alkotásában. (A másikkal szintén kettesben beszéltél.)
Amikor már tudnak mondani jókat a másik alkotásáról, akkor áttérhetsz arra, hogy hármasban alkottok és hármasban kérdezed őket.
Ha valamelyik gyereknek elsőre nehezére esik valami dicsérőt mondani a másik alkotásáról, akkor te magad irányíthatod őt célzottan kérdezgetve: „Melyik szín tetszik az ő rajzán?”, „Melyik forma teszik neked Julcsi ragasztásán?”
A versenyzésnek, a győzelemnek, a vereség méltósággal való tudomásulvételének sok-sok előnyös gyereknevelési hatása van. Amikor azonban a testvérek között még nagy a képesség- vagy tudásbeli különbség, akkor ne versenyeztesd őket ügyességi játékban, sportban, vagy ha ezt teszed, akkor eredménynek az számítson, hogy valaki mennyivel jobb saját korábbi eredményéhez képest.
Segítség
Megfigyelheted, hogy akitől el tudsz fogadni segítséget, azzal jobb viszonyban vagy. Első látásra ezt sokan fordítva fogalmaznák, valahogy így: Akivel jó viszonyban vagy, attól szívesebben elfogadsz segítséget.
Amikor azonban közel hasonló korú a gyerekek nevelésről van szó, akkor a Segítség nyújtása és elfogadása is egy működő technika, amivel hosszú távra békét teremthetsz közöttük.
A legjobb, ha mindkét gyereket arra tanítod, hogy az dicséretes dolog, amikor segít a másiknak valamiben. Ezen akár nagyon apró dolgokat is érthetünk. Odakint játszotok, hideg van, a nagyobbik fázik, de éppen nagyon benne van valamiben, ezért nem megy be. Megkéred a kicsit, hogy hozza ki neki a pulóverét a szék karfájáról. Kihozza, megdicséred.
Ekkor mindketten tapasztalják, hogy értékeled a segítséget. Közben arra is megtaníthatod őket, hogy megköszönjék, amikor a másik segített nekik. Persze nem az a célod, hogy azért segítsenek egymásnak, mert te ezt jónak tartod, de megszokhatják, hogy segíteni jó.
Ha már régóta rendszeres a viszály közöttük, napi szintű a testvér bántalmazás, akkor eltarthat fél évig is, mire változást érsz el. Sebaj, csak légy kitartó, az eredmények jönni fognak. Ha viszont mostanában született második gyereked, akkor ne felejtsd el már eleinte a nagyobbat bevonni a kicsinek való segítésbe, később pedig ugyanezt elérni a kisebb testvérnél.
A segítség nyújtása és elfogadása közelebb hozza a testvéreket, és ritkább lesz közöttük a veszekedés, mert ettől is nagyobb lesz egymás elismerése és az egymás iránti szeretet.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Veszekednek a testvérek? – rövid videó
