Sok szülő ráismer a gyerekére, ha arról olvas, hogy „tétlen tinédzser”. Hogyan jutunk el egy nyolc éveshez vagy egy tinédzserhez, akinek szinte mindig külső motivációra van szüksége ahhoz, hogy tegyen valamit? Megszámlálható azoknak az okoknak a száma, ami miatt egy gyerek korlátozni kezdi aktivitását. Ennek egyik „legegyszerűbb” módja számára, hogy lemond saját céljairól, inspirációjáról, belső indíttatásáról, a célokhoz vezető törekvésekről.
Amikor azt találod, hogy egy gyereket állandóan motiválni kell, tehát szinte mindig külső késztetésre van szüksége, akkor az ő inspirációi már betemetődtek, és jól jönne számára ezek felszabadítása. A korlátozó okok egy része megszüntethető jól irányzott kommunikációval. Az okok közül itt egyről lesz szó, és annak gyakorlatias megoldásáról.
Ha a gyerek úgy gondolja, hogy kitartó aktivitással sem érne el célokat
Az ilyen nézőpont általában korábbi saját tapasztalatok alapján alakul ki, de a tinédzser ilyen nézőpontja valójában téves következtetés eredménye, mert ha utánanéznénk a legkorábbi vagy a számára legfontosabb ilyen kudarcnak, akkor kiderülne, hogy csalódását a céljával kapcsolatban inkább az okozta, hogy a gyerek a) valójában nem volt kitartó vagy b) a célhoz vezető lépések túlméretezettek voltak vagy c) a cél irreális volt.
Kérdezd meg tőle, hogy melyik célját sajnálja leginkább, amelyik nem sikerült! Ha ez a tétlen tinédzser bizonytalan, akkor kérd meg, hogy „meséljen” neked a legelsőről. A történetből származó információk alapján döntsd el, hogy a), b) vagy c) a sikertelenség oka – néha akár kettő is egyszerre. Ha már tudod, hogy melyik, akkor folytasd a következők szerint:
a) Hiányzott a kitartás
- Kérdezd meg, „További kitartással elérhetted volna azt a célt?”
- A kérdésre adott válasza után kérdezd meg, hogy „Hogyan lehetett volna kitartóbb vagy mit tehetett volna még meg a sikerért, amit nem tett?”
- Keressetek egy olyan dolgot a gyerek múltjában – szinte mindenkinek volt ilyen -, amikor kitartó volt, beszélgessetek erről úgy, hogy erősítse benne azt, hogy ő is tud kitartó lenni.(4) Tekintsetek át további valós példákat arra, amikor ő maga, egy ismerősötök vagy egy híres ember kitartással elért valamit.
b) Túl nagy lépések
- Valamilyen gyakorlati példán keresztül, akár egy számára is ismert híres ember, például egy énekes sztár vagy sportoló történetén keresztül mutasd be neki, hogy nagyobb célok is elérhetők, ha részfeladatokká alakítjuk.
- Ezután tekintsétek át vele azt, hogy az ő meghiúsult célja milyen kisebb lépések mellett lehetett volna sikeres.
- Beszéld át vele egy lehetséges, akár apró saját célját úgy, hogy miként lehetne az ahhoz vezető meredeknek tűnő utat olyan kisebb lépcsőkké alakítani, melyeken egyesével lépdelhet felfelé.
- Biztasd arra, hogy legközelebb bontsa kisebb lépésekre a céljához vezető utat, s ha szükséges, akkor vegye igénybe egy felnőtt segítségét a lépések megtervezéséhez.
c) Irreális cél
- Mondj el neki egy képzeletbeli, de túlméretezett célt, amit te sem tudnál megvalósítani. Kérdezd meg, hogy „Ebben az esetben a túlméretezett cél kitűzése vagy a kitartásom lenne-e a sikertelenségen valódi oka?”
- Vedd le a válláról a terhet azzal, hogy megkérdezed: „A te meghiúsult célod nem volt-e túlméretezett és így eleve megvalósíthatatlan (irreális)?”
- Gyakoroljatok vele irreális és reális célok kitűzését.
Nem lenne meglepő, ha végül oda lyukadnátok ki, hogy azok a célok a megvalósíthatók, amelyekhez vezető út előre láthatóan felbontható kellően kis, de sikerrel megtehető lépésekre.
Tétlen tinédzser és a realitás
Vigyázat! Sok gyerek számára csak igen kevés cél irreális. Igazuk is van, hiszen kellő szorgalommal, gyakorlással szinte minden cél megvalósítható. A fizikai környezet, például leküzdhetetlen távolság a csillagközi térben, a rendelkezésre álló idő azonban szabhat határt. Ne vegyük hát el a gyerek kedvét túl sok irreális cél példájával. Érdemes a megvalósíthatókra koncentrálni.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Tinédzser a gyerekem – rövid videó
Megosztom a Facebook-on