Anya és Apa néha tanácstalan, amikor rongál a gyerek. Hogyan vehetné rá a gyereket, hogy ne bánjon úgy otthonuk tárgyaival, hogy veszélyeztesse azok épségét? Csapkodott ajtó, tükörnek dobált kulcscsomó, lecsapott vécéülőke, mosogatóba dobott tányér. Valószínűleg te is tudnál még húsz-harminc hasonlót, ami ismerőseidnél vagy akár nálatok előfordult.
A nyugalmunk érdekében jól jön, ha tudjuk mi van ezekkel kapcsolatban a gyerek fejében, mert akkor nyugodtabban kezelhetünk ilyen helyzeteket, másrészt szükségünk van gyors megoldásokra és hosszú távú kezelésre is, hogy ne kelljen állandóan ilyesmivel foglalkozni.
Tudja, mennyi ér?
Mi felnőttek tudjuk, hogy mennyibe kerül egy ajtó cseréje, egy tükör vagy egy tányérkészlet. Tévedés azonban azt gondolni, hogy a gyereknek van sejtése erről. Még akkor sincs, ha anya vagy apa azt megmondja neki, hogy mennyibe kerül. A felnőtt persze tudja, hogy mennyi ideig kell dolgoznia mondjuk egy új ajtóért. A gyereknek sem a pénzmennyiség, sem az idő fogalma nem ugyanolyan, mint egy felnőtté.
A tárgyakkal eleinte véletlenül vagy kíváncsiságból, később pedig azért bánhat cudarul, mert azt tapasztalja, hogy amikor így tesz, azzal kontrollálhatja a szüleit, hiszen megtapasztalta, hogy azok szinte hasonló érzelmi reakciót mutatnak minden olyan alkalommal, amikor ő így bánik a tárgyakkal. Azt is mondhatjuk, hogy a gyerek ilyen áron is eléri, hogy nagyobb figyelmet kapjon.
Rongál és megbeszéljük
A szülők többsége könnyen eléri nagyobb gyerekeknél, hogy abbahagyják a rongálást, mert velük már meg lehet beszélni és úgy érvelni, hogy megértsék. 6 éves kortól felfelé a gyerek szándékossága már inkább etikai kérdés, és ott úgy is érdemes kezelni.
Ha eléggé reálissá tettük számukra, hogyan árt a rongálás a tárgynak magának, és a család minden tagjának is, de a gyerek még mindig folytatja, akkor általában az a baj – és ez egyben egy megoldási utat is felvázol, hogy a gyerek túl keveset tesz a család hétköznapjaiban ahhoz képest, mint amennyit egy ilyen korú gyerek már tehetne. Tanítsd meg arra, hogy amikor szeretne valamit, ami nem alapvető szükséglet, akkor neki is többet kell tennie.
Ha „megdolgozik” valamiért, akkor sokkal inkább értékesnek tekinti majd a jó minőségű vagy működő tárgyakat. Az a gyerek pedig, aki helyén kezeli a tulajdont, az jobban megbecsüli a tárgyakat. Juss el vele oda, hogy (1) megbecsülje saját tárgyait, játékait, (2) tisztában legyen vele, hogy mások értékei is fontosak. Ez a kettő néhány gyereknél hamarabb is, de 4 és 6 év között már általában megoldható.
Ha még nem beszél
Kisebb gyerekeknél, különösen pedig amíg még nem beszélnek jól vagy elég nagy szókinccsel, – tehát körülbelül 4-5 éves korig – ritkán elég egy megfontolt magyarázat. Kisebbeknél is van többféle megoldás.
Érzelmekre hatva
1) Hathatsz az érzelmeire, ahogyan sok szülő is sikerrel próbálkozik. Például, ha már ismeri a „fáj” jelentését, akkor mondhatod neki, hogy „Fáj annak az ajtónak.” Erre mondhatja valaki, hogy ez hazugság, mivel az élettelen dolgok nem éreznek, a gyereknek azonban gazdagabb ennél a fantáziavilága. Ahogyan az indiánok földet, folyókat és hegyeket, úgy sok gyerek is szívesen személyesít meg tárgyakat.
A mese erejével
2) Ugyancsak a gyerek érzékenységére és lelki gazdagságára hatsz azzal, ha kitalálsz egy olyan mesét, amiben szerepel egy olyan tárgy, amit a gyerek rongál. A mesében ruházz fel mindenféle jó tulajdonsággal egy ilyen tárgyat, keríts hozzá egy olyan történetet, ami után közelebb áll majd a szívéhez. Például: „Volt egyszer egy csoda fiók. Ez a csodafiók arról volt ismert, hogy teljesítette az olyan gyerekek kívánságát, akik jól bántak vele. Történt egy napon, hogy … .”
A segítség csodája
3) A további lehetséges megoldás az, hogy rábízol egy olyan tárgyat, amit rongál, és kitalálsz egy nem túl nagy jutalmat, ha gondját viseli. Például, ha minden nap letörölgeti egyszer. Az a gyerek, akinél ezt eléred, nem valószínű, hogy „bántja” majd azt a tárgyat, ha már gondozta korábban egy ideig. Olyan ez, mint ahogyan egy megszelídített állattal sem bánik rosszul az, aki korábban szelídítette.
Már nem rongál
4) Egy harmadik megoldás az, hogy unalmassá tesszük a gyerek számár azt a tevékenységet, amivel rongál. Persze nem biztathatjuk őt rongálásra. Ha eddig például az ajtót csapkodta, akkor napi 5-10 percig, de legfeljebb unalomig játsszátok ezt: Menjetek oda az ajtóhoz, és kérd meg, hogy nyissa ki lassan az ajtót. Köszönd meg, ha megtette. Utána kérd meg, hogy hajtsa be lassan az ajtót. Minden végrehajtás után köszönd meg neki.
Ezután kérd meg ilyesmikre: „Légy szíves nyisd ki az ajtót!”, „Most tartsd meg az ajtót, hogy ne legyen becsukva!”, „Csukd be kérlek az ajtót!” Ha közben valamely ponton bevágja az ajtót, akkor ne mutass negatív érzelmet, hanem őrizd meg a hidegvéredet, és mondd azt neki közönyösen vagy meglepődve, hogy „Hoppá, ez az ajtó becsapódott, pedig nem így kértem. Meg tudod mutatni, hogyan kértem?”
Ez a módszer egy 3-4 éves gyereknél pár nap, de legfeljebb egy-két hét alatt megoldja a rongálás problémáját.
Novák Ferenc
társ a gyereknevelésben
Megosztom a Facebook-on