Azok a szülők, akiknél betelt a pohár a digitális játékfüggőség miatt, időről időre megpróbálnak megállapodást kötni a gyerekkel. Milyen hibákat tartalmaz a megállapodás, ha azt tapasztalod, hogy már megint nem tartja be a gyerek? Ezt vesszük most sorra, mert a megállapodás alapvetően egy jó irány, nem kellene kudarcba fulladnia.
Ha olyan helyzetben vagy számítógépfüggő gyerekeddel, hogy eddigi tapasztalataid miatt már lemondtál a megállapodás lehetőségéről, akkor tudj róla, hogy a téma befejezése után találsz majd egy felsorolást és egy hangjegyzetet is a számítógép függőség csökkentésére.
Ha egyszerűen úgy oldod meg a problémát, hogy lekapcsolod otthon a wifit, akkor talán nem lesz szükséged az itt leírtakra. Sokan vannak azonban, akik megpróbálják kevésbé erélyesen megoldani. Ezek a sorok nekik is szólnak, miközben egyáltalán nem állítom, hogy nem lehet annyira rossz a helyzet, hogy legalább három napig a számítógép teljes mellőzésére van szükség a helyzet javításához.
A megállapodás kudarcának okai
A leggyakoribb hibák, melyek miatt a megállapodás nem váltja be a hozzáfűzött reményeket:
- A megállapodás betarthatatlan szabályokat is tartalmaz.
- A megállapodás nem teljes, túl sok benne a kiskapu.
- A gyereknek minimális egyetértése sem volt a megállapodással kapcsolatban.
- Nem gondoskodtak olyan tevékenységekről, amelyekkel a gyerek betölthetné a játékprogramok csökkentésével keletkező űrt.
- A gyerek nem tartja nyilván a benne vállaltakat.
- A gyerek eleve nem is akarta betartani, mert nem értett vele egyet.
- A szülő nem kíséri figyelemmel a megállapodás betartását.
- Amikor a gyerek nem tartja be, akkor nem terelik őt vissza a megállapodáshoz, hanem erőteljesen lebaltázzák.
- A szülő engedékenységből maga lazít a szabályokon, mielőtt a megállapodás elérhette volna a célját.
- Nincs célja a megállapodásnak.
A hibák részletezése
A legtöbb lehetséges hiba magáért beszél, az utolsóra azonban kitérünk egy kicsit. A megállapodásnak nem csak a szülő, hanem a gyerek számára is tartalmaznia kell egy célt. Az nem elég célnak, hogy a „Ne számítógépezzen már annyit a gyerek!” Ez márt csak azért is rossz célnak, mert a gyerek célja ebben az állapotában ennek pontosan az ellenkezője.
A szülő célja pedig legyen olyasmi, ami a számítógépes idő csökkentésével megvalósulhat, például ne legyen olyan ingerlékeny vagy agresszív a gyerek, mint korábban. A kevesebb számítógépidő legfeljebb csak eszköz, nem pedig cél a játékfüggőség irányában. A gyereknek is rendelkeznie kell egy céllal, amiért a számítógépes játékidő csökkentése elfogadható számára.
A gyerek célja a megállapodással
Ez a megállapodás legérzékenyebb része. Minél inkább számítógépfüggő a gyerek, annál nehezebb lehet vele célt találni. Ha a gyerek nem álmos, nem éhes, és szépen beszélnek vele, akkor többnyire képes rálátni ő is arra a problémára, amiért a szülő a korlátozásról meg szeretne vele állapodni. A korlátozás azonban nem elég, valamit kínálni kell a gyerek számára pozitív oldalon.
A gyerek tehát egy nyugodt pillanatban szintén óhajthatja, hogy – mondjuk – ne legyen annyira agresszív, mert ez számára is „ciki”, és ekkor egybeesnek a céljai a szülőével. Néhány gyereknél azonban teljesen más célt kell számára találni, például ha betartja ezt a megállapodást, akkor lesz ideje több edzésre is eljárni, vagy bekerülni a kezdő csapatba.
Gyakran pontosan az lehet a szülő segítségére, hogy ismeri a gyerek egy olyan célját, amit neki eddig nem volt módja megvalósítani. Így most felkínálhatja a gyereknek, hogy belefoghat valami ilyesmibe. Például megkap valamiféle könyv kinézetű füzetet, amibe történeteket írhat, ha író szeretne lenni. A célokhoz néha nem sok pénz, hanem egyszerűen megteremthető lehetőségek kellenek a gyerek számára. Sajnos lehet olyan is, ami meghaladja a család lehetőségeit. Arra viszont ügyelni kell, hogy ne tűnjön számára úgy, hogy valamiféle ajándékért cserébe mond le a gépidő nagyobb részéről.
Optimum
A leggyengébb, és egyben hibás cél a gyerek számára az lenne, hogy azért csökkenti a játékidőt, hogy később visszakapja. Ezzel ugyanis újra megerősítenénk a korábban megoldott problémát. Az persze elképzelhető, hogy a csökkentés elég drasztikus, de amikor helyreáll egy kiegyensúlyozottabb, barátságos viselkedés, akkor visszakap valamennyivel több „gépidőt”.
A játékfüggőség vége az lenne, ha a számítógépes játék és a mobiltelefon nem működne erős mágnesként a gyerek számára. Optimális, ha a gyerek nem virtuális, hanem valós célokkal rendelkezik és ezek irányában mutatott valós cselekvést végez, amit nem a szülő kontrollál, hanem a gyerek saját igényeiből következik.
Ha ez maximalizmus, és a te családodban nem elérhető a gyerekkel, akkor ne sokáig hibáztasd magad, mert bár helyes szembenézni azzal, ha mi, szülők rontottunk el valamit, a sajnálkozásnál azonban értékesebb, hogy felismerjük és kezeljük a helyzetet.
Technikák játékfüggőség csökkentésére
A megállapodás a számítógépes játékidőről már a kialakult problémát követi. Azt, hogy egyáltalán mit okoz a túl sok digitális játékprogram, ideértve az okostelefonos játékalkalmazásokat is, elolvashatod vagy meghallgathatod az alább található linkeken.
Minél tovább halogatja a szülő a beavatkozást, annál nehezebb lesz csökkenteni a számítógépes játékidőt. Egyáltalán, miért van rossz hatással a túlzott mennyiségű digitális játékprogram a gyerekekre? Mit tehet a szülő? Ilyen és hasonló kérdésekre kapsz választ a következő írásokból és a hangjegyzetből.
Ajánlott írások és hangjegyzet
Hangjegyzet:
> Gyerekek Számítógép Függősége Podcast – Mi van a háttérben?
A hangjegyzetnél rövidebb írásos változat:
> Mit okoz túl sok digitális játékprogram?
Letölthető technikai útmutató:
> „Antigép” Technika 10-12
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
