Sokkal nagyobb a mese szerepe a gyermek életében, mint ahogyan felnőttek gyakran feltételezik. Ennek a szerepnek az ismerete olyan kapukat nyithat meg a szülő számára, melyeken keresztül igazán tartalmas és hasznos gyermekkort biztosíthat csemetéjének.
A gyereknevelés szakirodalmában sok helyen felbukkan a mese szerepe. Nincs szerző, aki ne tulajdonítana ennek figyelmet. Sokszor sajnos szerencsétlen szóhasználattal arra a következtetésre jutnak, hogy a mese lehetővé teszi a gyereknek, hogy „belső képeinek használatával” növelje fantáziája, képzelőereje határait. Ez alapvetően igaz, de messze alul becsli a szerepét.
„Belső képek”
A „belső képek” szóhasználat nem vezet el minket a mese szerepének lényegéhez. Előrébb járnánk, ha belső képek helyett „a saját maga által alkotott képekről” beszélnénk. A lényeg tehát nem a „belső” szón van, hanem a „sajáton”. Ebbe néhány fickó beleköthet azzal a kérdéssel, hogy mi helyzet egy papírlapon lévő rajzzal? Erre pedig az a válasz, hogy ha ő csinálta, akkor a sajátja, ráadásul már a második, mert előbb ki kellett gondolnia azt, mielőtt papírra vetette.
Mi történik mesélés vagy mesehallgatás közben? A külvilág másoktól és más tárgyak felől érkező képei helyett a gyerek „saját” képeket készít az elméjében.
Azért használják néhányan a „belső kép” kifejezést, mert bizonyos elméletek szerint az elme az agyban van, ami persze nem bizonyított, de ha így lenne, akkor nyilván a kép, amit az elmében létrehozunk, az is belső lenne, hiszen megalkotása az agyon belül történne.
Saját képek
Szerencsére a mese szerepe megérthető anélkül, hogy belemennénk egy ilyen morfondírozásba vagy vitába. Mindegy ugyanis hol helyezkedik el az elme, vagy hogy van-e egyáltalán elhelyezkedése, a képek alkotása szempontjából nem számít. A lényegi különbség nem a kép elhelyezkedésében, hanem abban van, hogy a gyerek saját maga készíti a képet vagy másoktól kapja.
A saját képek világa a kreativitás és az aktivitás világa. A másoktól kapott képeké pedig a passzivitás és kevesebb cselekvés világa.
Akár az elméjében hoz létre a gyerek egy képet, akár megjeleníti azt a fizikai térben mondjuk egy rajz formájában, az a lényeg, hogy azt a képet ő készíti. Ezzel szemben a mozi, a számítógépes játékok és még egyéb dolgok is, mások által készített „konzerv” képeket erőltetnek rá.
Amikor a gyereknek mesélünk vagy ő mesél, akkor saját maga alkot képeket. Nincs két gyerek, akik egyforma képet hoznának létre saját képzeletükben, miközben ugyanazt a mesét hallgatják. Még akkor sem, ha ugyanaz az apuka vagy anyuka mesél, és két gyermeke egyszerre hallgatja őt.
A gyerek mesét hallgat
A szülő olvassa a mese szavait, a szavak és kifejezések összetettebb jelentéstartalommá alakulnak a gyereknél. Ő pedig létrehoz egy elképzelést arról, hogy az, amiről hallott, az hogyan néz ki. De nem csak látványt hoz létre, hanem alkothat illatokat is ennek a „képnek” a keretében, vagy hozzárendelhet a képhez valamilyen hőmérsékletet, és még nagyon sok más érzékletet is.
Számára nem jelent korlátot egy mondat. Azt olvasod neki, hogy a királyfi keresztül vágtázott az erdőn, majd kiért egy tisztásra, ahol azt remélte, hogy megtalálja az erdei házban azt a lányt, akit feleségül szeretne venni. Ez csak egy mondat, de komplett teremtést indít el a gyereknél.
Ő akár milliószor több mindent „lát”, pontosabban több mindent alkot meg, mint amiről olvastál neki. A királyfi lovát akár olyan részletességgel képzeli el, hogy látja a szemét, érzékeli amint a nyereg enyhén besüpped a paripa szőrébe. Hallja azt is, hogy milyen gyorsan veszi a levegőt, hogy bírja a vágtát. A királylány ruhájának minden redőjét látja a házon keresztül is, pedig a történet szerint ő még ki sem jött a házból. A ház környékét pedig pillangókkal díszíti fel.
A mese szerepe
Ismered azt, amikor a gyereket, de gyakran felnőtteket is ilyen szavakkal akadályoznak meg egy céljukban, mint például: „Ne álmodozz, ébredj már fel!” vagy „Az álmodozás az élet megrontója.” vagy „Ennek semmi realitása nincs!” vagy „Azt hiszed képes vagy rá?”
Ezek a barátinak feltüntetett jó tanácsok és kérdések csökkentik a gyerek önbizalmát, leértékelik a céljait, és csökkentik a cselekvő szándékát.
A mese szerepe a korlátok nélküli hatókör, teremtés és szabadság átélése.
Ezért élhetsz meg te magad is akkora varázslatot, amikor mesélsz vagy mesét olvasol a gyereknek. Mert ekkor ő korlátlan méretű szabadsággal alkothat képeket. Olyan erdőt vagy várost alkot, amilyet csak akar. Bármilyen kinézetű, méretű, képességű teremtményt létrehozhat, s mindeközben senki sem mondja neki, hogy „Szállj már le a földre!”
Miért fontos az a hatókör, és a szabadság a teremtésre, amit a gyerek átélhet a mese idején? Mert a csecsemő korban, kisgyermekkorban és még sokáig, bőven találkozik az ellenkezőjével: a teste méretének, mozgatásának korlátaival, a környezetére való ráhatásának korlátaival. Minden gyerek egyik alapvető törekvése az, hogy a teste felnőjön végre, és ő alakíthassa a saját világát. Ez számára meglehetősen lassan épül fel. Csak gondolj bele, hogy milyen sokára nyeri el azt a fajta mozgáskoordinációt, ami már hasonlít egy felnőttére.
Nem csak a mese
A mesehallgatáshoz hasonló átszellemülést láthatsz a gyereken olyankor is, amikor művészi alkotással foglalja el magát. Rajzol, fest vagy táncol. Ekkor azonban vannak korlátok. A fizikai tér, a papír, az ecset, a táncparkett korlátai határolják a lehetőségeit. A mese, azért az más.
Amikor mesélsz neki, akkor még alakíthatja is a történetet. Nem kell megjelenítenie a fizikai térben. Megkérhet téged arra, hogy inkább másféleképpen történjen, mint amilyen irányban haladtatok. Ez azt jelenti, hogy mese közben nem csak a térnek, tárgyaknak, energiának, lényeknek ura a gyerek, hanem még az időnek is, hiszen visszaforgathatja.
A mese szerepe eltúlozható. Hiánya azonban szinte pótolhatatlan. Elképzelheted, hogy mennyivel lenne kisebb képességű és hatókörű ugyanaz a gyerek, aki teljesen mese nélkül nőne fel, ahhoz képest, mintha ugyanennek a gyereknek sok mesélésben lenne része. Mese nélkül kárt szenvedhet a fantázia és a kreativitás.
A mese eredménye
Nem csak a mese szerepe fontos, hanem a következménye is, ami képesség a jó és a rossz, a helyes és helytelen, a jószándékú és gonosz nem abszolút fogalmainak megkülönböztetésére. A bőséges mesélés végeredménye pedig a gyerek növekvő bizalma saját képességeiben, valamint cselekvő szándékának megerősödése céljai elérésének érdekében.
Rengeteg áldásos hatása van még a mesének, amiről nem lesz most szó bővebben. Nem részleteztük, hogy milyen jó kommunikáció alakul ki gyermek és a szülő között mesélés közben, és azt sem, hogy ez kihat másféle együttműködésükre is.
Arról sem beszéltünk, hogy a mese olyan, mint egy sima szellő, amire képzeletbeli papírlapokat helyezhetünk, azokon sokféle üzenettel, tanítással, tanulsággal. Ez a szellő olyan könnyedén visz el hétköznapi üzeneteket vagy akár mélyebb igazságokat a gyerekhez, ahogyan csak nagyon kevés más nevelési eszköz képes.
Végtére is, mi a mese?
A mese része a gyerek saját univerzumának, amit teljes mértékben ő irányít, s ahol kedve szerint bármi megtörténhet. Az elegendő és nyugodt körülmények között zajló közös mesélés hozzájárul a gyerek önállóságához, döntésképességéhez, önbizalmához, érzelmi stabilitásához, bátorságához és nyugodt életszemléletéhez, kommunikációjának minőségéhez, intelligenciájához és tetterejéhez.
A hangjegyzetben, amit meghallgathatsz itt, ha kissé lejjebb görgetsz, az előbbieken túl szó van még ezekről is:
- Miért ne szakítsd félbe a mesét?
- Ne mondd a gyereknek azt, hogy ez csak mese!
- A közös meseszövés szerepe
- A mese ellenségei
- Álom és mese összefüggések
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
Hangjegyzet – A mese szerepe
A cikk lényeges elemekkel bővített változata hangjegyzet formában
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
