Az óvoda az, ahol odacsap, könnyen elszakad a cérna gyereknél? Több iránya is van annak, amit a szülők tehetnek, nézzünk ezek közül néhányat! A szülő valószínűleg nem lehet a szülő elég nagy hatással az ilyen óvodai helyzetekkel kapcsolatban, ezért javaslok otthoni dolgokat. Olyanokat, amiket anya és apa megtehet ahelyett, hogy az óvodával túl sokat foglalkozna. Egy szülőt jobban segít az, ha olyan megoldási javaslatokat kap, amelyek számára teszik lehetővé, hogy otthoni technikákkal javítson a helyzeten. Mindezek mellett jól teszed, ha minél jobb kommunikációban vagy az óvódában dolgozókkal, és rendszeresen egyeztettek a gyerek ottani helyzetéről, viselkedéséről, fejlődéséről.
Kérdés
Erre a kérdésre válaszok azzal, amit most olvasol:
„A kisfiam az óvodában az óvónőktől a nemleges választ nem fogadja el valamilyen hisztivel reagálja le kialakult helyzetet. Odacsap a nevelőnek vagy ki megy a folyosóra és a tornazsákot a fejébe húzva üldögél vagy beáll valamelyik sarokba és nem hajlandó onnan kimozdulni. Kérésre nem hajlandó az asztaltól felállni vagy épp aludni. Mi lehet a baj? Válaszát előre is köszönöm.”
Óvoda
Sok olyan helyzetben, amikor a gyereknek nemet mondanak, nem önmagában a „nem”-mel van baja, hanem azzal, hogy túl gyorsan kap „nem”-et vagy nem kedves hangnemben mondják neki a „nem”-et.
Ha gyerek azt látja, hogy az óvónő vagy a szülő kapásból mond nemet, akkor érezheti úgy, hogy nem megfontolt a válasz – igen, még egy hároméves is képes ezt így érzékelni. A másik szerencsétlen módja annak, ahogyan valakinek nemet mondhatnak, amikor nem néznek rá, miközben mondják neki. Egy óvodában sajnos nem mindig van módja a pedagógusnak a gyerekre nézni, mert a többi gyereken is rajta kell tartania a figyelmét.
Elkényeztetés vagy „katonásan”
Ahhoz, hogy a gyerek jól tűrje a nemet, szoknia kell az olyan helyzeteket, amelyekben nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ő szeretné. Van azonban pár dolog, ami még ez elé tartozik. Általában azok a gyerekek tűrik rosszul a „nem”-et, akik kissé elkényeztetettek. Túl sokat kapnak, de keveset tesznek, másrészt egy kis háborgással vagy hisztivel mindig elérik, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan szeretnék. Nekik maguknak alig kell megalkudniuk helyzetekkel, ehelyett szinte mindig a szülő hátrál meg. Ez általában azért történik, mert a szülő úgy érzi, hogy szívtelenség lenne tőle, ha nem teljesítené a gyerek kérését, másrészt nehezen viseli a gyerek érzelmi kitöréseit, amelyeket pedig a gyerek sok ilyen esetben éppen arra használ, hogy kontrollálja a szülőt.
Néha nem az elkényeztetés, hanem éppen az ellenkezője, a szülő „katonás” viselkedése okozza a bajt. A túl erélyes szóbeli kommunikáció hasonlóan hathat a gyerekre, mintha bántották volna. Elég lehet a túl gyakori mérges, hangos, lelkileg erőteljes szó ahhoz, hogy a gyerek úgy érezze, csúnyán bánnak vele. Ez egy negatív „példamutatás” számára arról, hogyan viselkedünk másokkal, amit ő lemásolhat. Erősen tekintélyelvű környezetben a gyereknek otthon állandóan „viselkednie” kell. Ezt képes is megtenni, de amint lazább környezetbe kerül – ilyen lehet például egy óvoda -, akkor felszabadul az erős kontroll alól. Ez pedig akár úgy is megjelenhet, hogy sokat megenged magának az óvónővel vagy társaival szemben. Így ugyanis végre ő kontrollálhatja a helyzetet, másokat.
Otthoni alapok
Először is kerüld el az elkényeztetést és a „katonásan”-t. Az elkényeztetést csökkenti a következetesség, ami nem jelenti azt, hogy kérlelhetetlennek kellene lennünk. Legyenek a gyereknek állandó feladatai, hogy ne állandóan csak kapjon, hanem ő is tegyen a családért. Így értékesebbnek érzi magát, büszkébb lehet magára, a büszkeség pedig nem „kivagyiság”, tehát nem alaptalan önteltség. Aki hasznos a környezete számára, az jobban megbecsüli környezetét, ideértve azt is, hogy barátságosabb lehet más családtagokkal vagy az óvodában az óvónőkkel.
Legalább otthon, minden kimondott „nem” előtt legyen alapos, a gyerek szintjén érthető indoklás – annak ellenére, hogy ez nem zárja ki azt, hogy a gyerek „kiakadjon”. Ha a gyerek egy jól megfontolt „nem” után is erőlteti a dolgot, legyél kész kis szünetekkel, de újra és újra kimondani, hogy nem, és közben maradjon barátságos a hangvételed annak ellenére, hogy ő esetleg dühös lesz. Így maradhatsz hű egy logikus döntésedhez. Közben meg is gondolhatod néha magad, de ha ezt túl gyakran teszed, akkor vagy a döntéseid nem elég megalapozottak, vagy a következetesség, a kitartás hiányzik.
Társasjáték, sport
Az elegendő mennyiségű társasjátékozás sokat segít a gyereknek megszokni a kudarcokat, persze győznie is kell. Válassz olyan társasjátékot, ami illik a gyerek korához és képességeihez. Minél rövidebb egy-egy menet hossza, annál jobb, mert akkor több menetet játszhattok, amiben elfér győzelem és vereség is. A játék szabályain kívül van még egy szabály. Ismertesd a gyerekkel, hogy egy menet végén mindig megtapsoljuk azt, aki győz. A sport egy másik lehetőség ennek gyakorolására, de különböző korú testvéreknél a túl nagy esélybeli különbségek miatt nem mindig éri el a célját, ha az egyik azért veszít mindig, mert fiatalabb, kisebb, kevésbé ügyes.
Adj megértést a gyereknek!
Kis bábukkal mutasd be a gyereknek, hogy az óvodában miért kell együttműködni az óvónőkkel. Egy asztalkára vagy a szőnyegre rakj ki egy csomó bábut, amelyek egy óvodás csoport gyerekeit „képviselik”. Mutasd meg a gyereknek, hogy amikor az óvó néni azt mondja, hogy „Most megyünk kezet mosni!”, akkor mind a tizenkét gyereknek indulnia kell, mert különben egyenként oda kellene mennie az óvó néninek hozzájuk, és ez nagyon sokáig tartana! Mutass be más olyan helyzeteket is, amikor konfliktusba szokott kerülni! Az ilyen jellegű bemutatót a gyerek jobban megérti, mintha csak elmondjuk neki, hogy valami így helyes vagy úgy helyes.
A gyerekek szeretik, ha a szülők büszkék rájuk. Ezért a helyes viselkedés bemutatásakor elmondhatod, hogy ha így tesz, akkor nemcsak az óvónő örül majd, hanem te is büszke leszel.
Legyenek egyszerű otthoni szabályaitok, és azok legyenek jól ismertek a gyerek számára, mert ez növeli a szabályok tiszteletét és jótékonyan hat a gyerek viselkedésére. Amikor nem megy evés előtt kezet mosni, akkor lehetőleg ne „küldd” kezet mosni, hanem kérdezd meg: „Mi a szabály arra, hogy mit csinálunk evés előtt?” Amikor megválaszolta, akkor játékosan csak ilyesmivel noszogasd: „Hát akkor?” Hibáztatás helyett mindig kérdezd a szabályról, amit éppen nem tartott be. Ez pozitív irányban változtat a viselkedésen. A hibáztatás rövid távon tűnhet eredményesnek, de valójában csak arra sarkallja a gyereket, hogy tagadja azt, amit tett.
Táplálkozás
Nem vagyok orvos, sem táplálkozási szakértő, de azt azért javaslom, hogy nézzetek utána vagy kérdezzetek utána annak, hogy milyen jó hatása van az idegrendszer működésére a B1, B6, B12 vitaminnak és a magnéziumnak. Jó lenne, ha a gyerek ételeiben ezek bőségesen lennének, vagy ha nem, akkor táplálkozáskiegészítők formájában is pótolhatók. A cukrot tartalmazó ételek kivihetik a szervezetből a B-vitaminok egy részét. Ezért érdemes lecsökkenteni cukrot a táplálkozásában. Sajnos nem biztos, hogy az óvodának is van lehetősége arra, hogy mondjuk ne cukor legyen a kakaóban vagy más ételekben.
Én gyerekek viselkedésének pedagógiai, nevelési oldalával foglalkozom, ezért nem részleteztem, de megemlítem, hogy lehetőségetek van arra, hogy orvoshoz forduljatok a gyerek idegrendszere fejlettségének kivizsgálására. Ha azzal minden rendben, akkor nevelési megoldásokkal, például az előbb említettekkel általában megoldódnak az ilyen problémák.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on