Pontosan megnevezhető okai vannak annak, amiért nem tanul a gyerek. Gyerekek sokasága utál tanulni, de senki sem kezdte így. Ők is, és minden felnőtt tud egy tucat választ arra, hogy miért nem tanul a gyerek. Érdemes azonban olyan válaszokat is találni, amelyek túlmennek a szokásos kifogásokon.

Azoknak a panaszoknak egy része ugyanis, amire diákok hivatkoznak, inkább csak „jó kifogás”. Ezekkel indokolják azt is, amikor egyáltalán nem az iskolában, a tananyagban vagy a tanárban kellene keresni a választ, … mondjuk a lustaságra. Mégis, a következőkben egyáltalán nem söpörjük le az asztalról a diákok véleményét. Sőt! Azt kellene a legkomolyabban venni, amit ők mondanak.

Hirtelen iskola

Elképesztően éles a különbség amit egy gyerek akkor él meg, amikor az óvodából iskolába kerül. Felnőttként szinte fel sem tűnik az embernek. Pedig elég csak abba belegondolni, hogy innen kezdve kis szünetekkel ugyan, de szinte egész nap órán kell lennie. Annyit, amennyit egy nap alatt ülnie kell, az óvodában egy hét alatt kellett csak.

Ez túl nagy és hirtelen váltás. Az oviban szinte mindent játékos módon tanult, és olyasmiket, amelyek amúgy is érdekelték. Haladhatott a saját tempójában. Most pedig tantárgyak vannak, és igyekeznie kell, hogy tartsa a lépést a többiekkel.

Ha sikerülne mindent játékosan tanítani, akkor szinte nem is létezne gyerek, aki utál tanulni.

Ez el is vezet minket az egyik legfontosabb válaszhoz. Miért nem tanul a gyerek? Mert azt úgy minősíti mindenki, hogy az nem játék, hanem kötelesség. Azért azt mégiscsak szívesebben csinálja az ember azt, ami kedvére való, mint azt amit mások tesznek kötelezővé számára.

Miért nem tanul a gyerek a saját tempójában?

Na ez az, ami nem rajta, nem a pedagóguson, és nem a szülőn múlik. Ez a tananyag mennyiségén múlik. A tanagyag mennyisége évtizedek óta csak bővül és bővül. Ennek csökkentése szakmai vagy „más” döntéshozókon múlik.

Hogyan tanítson meg egy mai tanár annyi ismeretet, mint amennyinek csak a harmadát kellett egy másik pedagógusnak évtizedekkel ezelőtt?

A tanár persze megpróbálja, de a diákoknak nem lett közben háromszor akkora befogadó kapacitása. Így nagyon sok gyerek lemarad. Ezért a lelkiismeretes tanárnak egyre többször kell visszanyúlni a tananyag korábbi részéhez. Így még kevesebb ideje lesz az osztálynak a tananyag következő részére. Ördögi kör!

Tanulási kudarcok

A gyerekek sokkal több mindent megtanulnának, ha kevesebb lenne a tananyag, mert legalább azt alaposan tanulnák. Lenne idő minden ismeret alapjainak elmélyítésére. A gyerek jelenlegi tanulása ahhoz hasonlít, mintha egy piramist akarna építeni, de az alsó sor kő nem lenne a helyén. Ez egy „lebegő piramis” lenne.

Sok gyerek pontosan azért utál tanulni, mert már az elején gyakori kudarcok érik. A hosszú ideig tartó sikertelenség csökkenti az önbizalmát és a szorgalmát is. Másként van ez egy felnőttel? Meddig végezné egy gyári munkás a munkáját, ha egész nap szerelne egy futószalag mellett, amiről sosem gurulna le egyetlen kész autó sem.

Élménypedagógia – lelkes pedagógusok megpróbálnak mindenféle újítást behozni az oktatásba. Az ilyen humánus módszerek alkalmazásához leginkább türelem és idő kell. Pontosan ezt az utóbbit akadályozza meg a tananyag mennyisége. Kevés számú, különösen jó adottságú gyereken kívül pedig a többieknek marad a tanulási kudarc.

Elvesszük a gyerek motivációját

Szűk látókörű dolog lenne csak a tananyag mennyiségével magyarázni, hogy miért nem tanul a gyerek. Bármely szülő, tanító vagy tanár sorolna még kapásból ötöt. Az iskola légkörét mégis előrébb sorolnám a többinél.

A hagyományos iskolát is odáig kellene fejleszteni, ahová öröm bejárnia a gyereknek. Ahol minden nap vár rá valami jó, valami élmény.

A gyerek nem úgy születik, hogy utál tanulni! A tanulásnak alapvetően felfedezésnek kellene maradnia. Valahogy úgy, ahogy járni és beszélni tanul a gyerek. Ismerkedik a környezettel. Isten adta módon van motivációja a felfedezéshez. Aztán jön az „oktatás”, és azt üzeni neki: „Mások már mindent felfedeztek, neked csak meg kell tanulnod.”

Nagy segítség a gyereknek

Ha a gyerek értené ezeket a következő komoly szavakat, akkor egy mondatot lecserélnék! Nem mondaná tehát többé senki a gyereknek azt, hogy „Muszáj tanulnod!” Helyette inkább ezt: „Lehetőséged van tanulni és tudni!” vagy „Jogod van tanulni és tudni!”
(Persze, hogy nem mondunk ilyet, egy kudarcok alatt összeroskadt harmadikosnak!)

Nem sűríthetek egy könyvre való mondandót két három oldalra. Szeretnék azonban legalább egy kezdetnek elég jó kapaszkodót adni neked, ha szülő vagy, és nem tanul a gyerek. Figyeld meg, hogy melyik tantárgy áll a legközelebb a gyerekhez, és kezd el vele azt tanulni, annak a tárgynak az alapjaitól. Ne ugorjatok át semmilyen fontos dolgot, de lépjetek át mindent, amiről látod, hogy töltelék, mellébeszélés. Beszéld át vele az anyagot az életből vett példákon keresztül.

Egy ismeret annyira vonzó, mint amennyi gyakorlati jelentősége van.

Ha érthetetlen számára egy szó, akkor magyarázd el neki. Jó lenne, ha nem lenne sok idegen szó a tananyagban, de sajnos vannak. Győződj meg róla, hogy érti a szavakat.

Az iskola dolga?

A fenti módon sikerekhez juttathatod. Ebből a szempontból nem fontos, hogy nem minden tantárgyból. Legalább egy tantárgy legyen, ami miatt tudja, hogy ő nem buta és képes megtanulni valamit. Tudom, hogy amit most javasoltam, az csak egy gyors tapasz a tanulás óriási problémakörén.

Több, mint semmi és messze kevesebb, mint egy tanulás-módszertani könyv. Miért javaslom mégis ezt azoknak, akiknek a gyereke azért nem tanul, mert már elveszítette az önbizalmát? Pontosan azért, mert az önbizalom helyreállítása elsődleges. Millió és egy technika létezik a tanulás egyszerűsítésére. Az önbizalom ezeket nem helyettesíti, de alapvető a tanulási kedvhez. Persze jobb lenne, ha az önbizalom nem lenne lerombolva, és így nem kellene helyreállítani.

Mondhatod, hogy „A gyerek önbizalmának megőrzése és a vele való okos tanulás az iskola dolga is lenne.” Ez így van. Amíg azonban „felelős”emberek nem válnak tényleg felelőssé, és nem teszik lehetővé széles körben emberséges iskolák létezését, addig a szülőkre és pedagógusokra is jelentősen több teher hárul.

Bírom a kritikát, de ne kérd rajtam számon, hogy eszem ágában sem volt kimerítő elemzést írni az oktatásról, amiről általában amúgy is heves viták zajlanak. Csak egy célom volt: értsük meg jobban a gyerekeket!

Novák Ferenc

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

Nem figyel órán

A szerző

Novák Ferenc

Tanár, pedagógiai viselkedéskutató, szülők és pedagógusok gyereknevelési trénere, aki gyakorlatias tanácsaival készít fel gyermeknevelési nehézségek megoldására. Videóival, írásaival és konzultációival, iskolai és konferenciákon tartott előadásaival egyszerre az értékrend alapú és egyben humánus gyereknevelés elkötelezettje.