A szülő a gyerek tükre - Gyereknevelés - https://www.gyerekneveles.hu

Milyen tükör a szülő? Anya és Apa is az, de egyikük sem azért, mert esetleg hasonlít rájuk a gyerek valamiben. Nem erről van szó, hanem a következőről:

A gyerek eleinte aszerint tartja magát értékesnek vagy jónak, hogy mit tükröz vissza róla, a képességeiről, a tudásáról, a viselkedéséről Anya és Apa.

Hirtelen elgondolással arra juthatnánk, hogy akkor elegendő agyon dicsérni a gyereket, és máris példás szülők vagyunk. A szülők tükör szerepe azonban nem ilyen fekete vagy fehér alapon működik. Azt is előre ígérhetem, hogy a téma végére nem oda jutunk majd, hogy a megoldás valamiféle arany középút. Ne menjünk azonban ennyire előre, haladjunk sorban.

Homályos tükör

Nem nagy elvárás a szülőtől egy jó szó a gyerek teljesítményéért. Ha a szülő általában negatívan áll hozzá gyermeke első csetlő-botló lépéseihez, ha nem ismeri el a kicsi teljesítményét, akkor a gyerek nem, vagy kevésbé tartja majd magát értékesnek. Ez nem korlátozódik kizárólag a kisgyermekkorra. Az iskoláskorú gyerekekre is vonatkozik.

A gyerek nagy boldogan kiszámol valamilyen, a felnőtt számára egyszerű dolgot, a szülő pedig ennyit mond: „Már ez is valami?” Jó érzésű szülő ritkán követ el ekkora hibát. Azt hiszed esetleg, hogy nincs is ilyen barbár szülő?

Milyen szülő a tükör? - Gyereknevelés
Milyen tükör a szülő?

Az utóbbi időben nagy divat lett a pozitív hozzáállás és életszemléletet hirdetése közösségi médiában. Ha kicsit szétnézel az interneten, már szinte mindenki „pozitív”. Milyen jó lenne, ha a gyakorlatban is többségében így lenne. Sajnos több a szó, és kevesebb a valóban pozitív hétköznapi megnyilvánulás.

Nincs abban semmi új, hogy ha a szülő homályos tükörként viselkedik, akiről tisztán pozitív kép sosem érkezik vissza a gyerekhez saját magáról, akkor a gyerek olyannak látja majd magát, amilyen ez a hamis kép: kicsinek, gyengének, butának, bizonytalannak.

Túl fényes tükör

Furcsa lesz a kifejezés, de létezik megátalkodottan pozitív szülő, aki olyan tükre a gyermekének, ami mindent széppé varázsol. Ez elsőre jól hangzik, de még ha pozitív irányban is torzít ez a tükör, hatalmas feszültséget hoz létre a gyerekben. Ő ugyanis a lelke mélyén pontosan tudja, hogy bármit is tesz rosszul, ez a tükör úgy mutatja, mintha minden rendben lenne.

“Jól csinálok valamit, az is jó, rosszul teszek valamit, az is rendben van.” A gyerek hamar felismeri az ellentmondást. „Szép színeset rajzolok, megdicsérnek. Össze-vissza satírozom a rajzlapot, megdicsérnek. Butának néznek ezek engem?” – Teheti fel magának a kérdést.

Ez összezavarja őt azzal kapcsolatban is, hogy meg tudja-e különböztetni egymástól a helyes és helytelen, a jó és a rossz fogalmát. Ennek leginkább kétféle következménye lehet. Úgy érezheti, hogy ő nem tudja helyesen megítélni a dolgokat vagy ellenkezőleg, azt képzeli majd, hogy mindent jobban tud.

A gyermekét túlzó mértékben, messze a realitások felett túlértékelő szülő olyan hamis képet hoz létre a gyerekben, ami teljes ellentmondásban van azzal, amit környezete más szereplői közvetítenek számára.

Tükrök és következmények

Az előzőekből látszik, hogy mindkét szélsőség hosszú távú és akár felnőtt korában is legyőzhetetlen terhet rakhat a gyerekre. A gyermeknek okozott káron túl mindkettő esetben könnyen megtörténhet, hogy legkésőbb felnőtt korában ráébred, mit okoztak neki a szülei. Az ilyesmi ezért a szülők és az ekkor már felnőtt gyerekük kapcsolatában már e gyerek oldaláról is törést hozhat létre. A torz tükör tehát visszavág, amit a szülő szenved meg.

A jó megoldás nem pontosan középen helyezkedik el! Középsőnek azt nevezhetnénk, amikor a szülő nem javít és nem ront semmit a valóságon. “Középen” pontosan azt jelezné vissza a gyereknek, amilyen ő, a viselkedése, a képességei, a teljesítménye – legalábbis szerinte.

Milyen szülő a tükör? - Gyereknevelés
Milyen szülő a tükör?

Az igazán jó megoldás a teljesen reális képtől kissé, tehát nem túlzó módon, de pozitív irányban helyezkedik el. Miért éppen ott? Azért, mert az inspiráció, ami egy cél irányába visz, sosem a cél előtt álló akadályokra koncentrál, hanem azokon egy kicsit túlra.

Sosem jutnánk ugyanis át egy akadályon, ha csak az akadályra magára koncentrálnánk, nem pedig a legyőzését követő nagyobb szabadságra, legyőzésének örömére! Az akadály utáni pillanat képe nagy erőt ad az akadály legyőzéséhez!

Mondhatjuk, hogy maga az akadály lenne “középen”, az akadály utáni kívánatos pillanat pedig azon egy kicsit túl, pozitív irányban. Ezért érdemes ide helyezni a szülő tükrének fókuszát. Azért, mert a gyerek is folyton próbál legyőzni valami akadályt. Próbál valamilyen lenni, vagy valamit elérni, amit eddig nem sikerült.

Mennyire pozitív?

Sok szülő helyesen is használja a hozzáállásának ezt a szintjét a gyerek dolgainak visszatükrözésére. Amikor például a gyerek rajzol valami pacát, ami a korának megfelelőnél gyengébb minőségű, akkor azt mondja: „Nekem tetszik.” Se nem azt mondja, hogy „milyen primitív ez a paca”, se nem azt, hogy „Csodálatos, mindenkinek tetszeni fog!”.

Azt pedig a szülő általában érzi, hogy meddig mehet el pozitív irányban túlzások nélkül.
Amikor rosszul méri fel, és nagyot túloz, akkor arra rájöhet abból, hogy a gyerek vagy szomorúvá válik majd a dicséret ellenére, vagy összezavarodik a szülő és a saját véleménye közötti túl nagy különbségtől.

Az igazán nehéz pillanatokban, amikor a gyerek a véleményét kérdezi, és nehéz a pozitív válasz, akkor a szülőnek még mindig van egy humánus lehetősége. Ez pedig az, hogy visszakérdez valahogy így: „Te milyennek látod?” vagy „Szerinted milyen?”
Ezután pedig azt nyugtázza, amit a gyerek mondott: “Szerintem is.”

Változó középút

Annak a szintje, hogy mennyire szépítheti a szülő a dolgokat, időben is változik. A gyermekkor elején szükséges lehet nagyobbat „tévedni” pozitív irányban, akár a realitások ellenére is. Később is szükséges a tapintat, de fokozatosan reálisabb tükröt tarthatunk.

Nem tértünk ki egy fontos dologra, de említsük meg legalább! Mai társadalmunkban általánosan elfogadott, hogy szinte mindent méricskélünk, értékelünk, véleményezünk. Valójában ennek egyáltalán nem kellene így lennie. Létezhetne olyan szokás, hogy az ember saját maga minősítené saját teljesítményét, és meghagyná másoknak, hogy ők is így tegyenek a sajátjukkal.

Barátsággal:

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Gyereknevelés, megosztás a Facebook-on

Feliratkozás Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint