Iskolaőr, iskolarendőrség

Eldőlt, iskolaőrség lesz Magyarországon. Az elmúlt években megjelenő, és egyre durvább esetekben megnyilvánuló iskolai agresszió miatt várható volt, hogy előbb-utóbb lesz központi intézkedés.

Az iskolarendőrség gondolata és gyakorlata nem újdonság a világban, de sehol sem oldotta meg, és nem tudunk róla, hogy valahol enyhítette volna a diákok és diákok, valamint a diákok és tanárok között előforduló incidensek súlyosságát.

Az agresszió növekedésének forrása

A rendetlenség a fejekben kezdődik, és még el sem jutunk az iskolákig, amikor már ott van. A győri középiskolai késeléses tragédia kapcsán már írtam róla, hogy a baj nem az iskolában, nem a diákok tetteivel kezdődik, hanem egyenesen következik a felnőtt társadalom példamutatásának hiányából.

A gyerekek, mielőtt elérik a felnőttkor határát, gyakran követik a felnőttek példáját. Az ő mintájuk eleinte különösen anya és apa, a rokonok, a közeli ismerősök, de ott vannak a médián keresztül távoli ismert emberek, hírességek, vezetők is. A gyerek könnyen magáévá teszi a közelebbi vagy távolabbi felnőtt környezet viselkedési mintáit.

Így történt ez a mai gyerekek szüleivel és azok szüleivel, velünk is. A generációk felnagyítják és egymásnak adják tovább a növekvő őrületet. Lehetséges lenne fordított irány, de legnagyobb hatása a romlás és a javulás irányában is a legismertebb, a legnézettebb, leginkább hallgatottabb embereknek van.

Ahol rendetlenség van, oda rendőr kell?

Tehetsz oda akárhány rendőrt, ahol a fejekben a rendetlenség és egymás elutasítása az úr. Attól nem jön létre egymást elfogadó iskolai magatartás. Egyre több börtön van a világban, de létrejött-e a bűnözés csökkenő tendenciája? Persze minden statisztikát lehet úgy kommentálni, hogy az valamilyen szempontból jónak tűnjön.

Az USA-ban igen sok iskolába csak rácsos ajtón keresztül jutsz be, de alig múlik el hónap iskolai vérengzés vagy más, közintézményekben elkövetett lövöldözés nélkül. Van olyan tanintézmény, ahová repülőtereket megszégyenítő biztonsági kapukon keresztül léphetnek be a diákok és tanárok.

Természetesen, ha egy világnak nincsen kellő elszántsága az agresszió valós okainak megszüntetésére, akkor a rendőri jelenlét ideiglenesen jelenthet enyhítést a cselekmények számának helyi csökkentésére.

A helyzet valódi kezelése nélkül azonban az iskolából kiszorított agresszió egyszerűen csak az iskolán kívül valósul majd meg.

Ahol a fejekben indulat gyűlik fel, ott az a tettek szintjén iskolai vagy iskolán kívüli agresszióban mutatkozik majd meg. A rendőrállam egyébként nem a politikában kezdődik, hanem annak a hamis elgondolásnak a talaján nő fel, hogy ha mindenki mellé őrt állítunk, akkor lesz rend. Ez az elgondolás eleve rossznak tekinti az embert, és leginkább olyan emberek terjesztik, akiknek maguknak nagyon nehéz tisztességeseknek lenniük.

Milyen világban szeretnél élni?

Igazából nem lehet az iskolai agressziót úgy megoldani, hogy csak az iskolára tekintünk. Amíg a legtöbb tévéműsorból, hollywood-i filmből, számítógépes játékprogramból, bulvár-magazinból ömlik a verbális és a fizikai agresszió és egyéb általános erkölcstelenség, addig mit várunk egy iskolába berakott őrtől?

Normálisan az ember nem ver embert, és képes együttműködni másokkal. A félelmet mások iránt általában egy harmadik kelti bennük. A legfontosabb tehát az lenne, hogy a felnőttek világában véget érjen az uszítás. „Ő másképp gondolkodik, ő más bőrszínű, ő más vallású, ő más országból való!” Ilyen megállapítások negatív érzelmekkel való társítása alkalmas az indulatok felkeltésére.

Ha már akkora a dráma egyes iskolákban, hogy az alapvető biztonság fenntartásához nélkülözhetetlen egy őr, akkor nem vagyok mindképpen ellene annak, hogy ideiglenesen ott legyen, de mitől lesz ez ideiglenes? A felnőttek példamutatásának hiányát nem lehet iskolaőrökkel ellensúlyozni. Itt felnőtteken nem csak a tanárokat és a gyerekek saját szüleit értem, hanem a legismertebb embereket, akár világsztárokat vagy államférfiakat.

Kinek kellene elkezdenie az iskola békéjét?

Akár melyik ponton is vagyunk a társadalom palettáján, személyes életünkkel, akár hibáink között is, de neked, aki olvasod, és nekem, aki írom ezt. Erre azt fogod mondani, hogy nem elég, mert eddig is megtettél minden tőled telhetőt. Ez bizonyára igaz. Ezért el kell várnunk minden közéleti embertől, hogy folytassa vagy kezdje el, és legfőképpen kommunikálja is, hogy a felnőttek világában sincs helye a kirekesztésnek, gyűlöletkeltésnek, hanem ehelyett az együttműködés az érték.

Az iskola akkor lesz higgadtabb, ha a társadalom is lenyugszik. Addig minden egyes iskolaőrrel csak még jobban azt valljuk be, hogy mi felnőttek nem voltunk képesek egy békésebb társadalmat létrehozni és fenntartani.

Amit itt írtam, nem tartalmaz részleteket a megvalósításra vonatkozóan. Nem is azért szólok, mert érdekelne bármi hatalom, hogy megvalósíthassam a hogyan-t. Nem avatkozom a vezetők világába. Ha véletlenül, mint igen sok ember életére hatással lévő vezető olvasod ezt, akkor csak egy dologra válaszolj:

Mire lennél büszkébb, ha lezüllött, agresszív csordává silányított buta tömegek követnének kényszerből, vagy ha tisztességes, a saját képességeikhez képest okos és ezért is büszke emberek örülnének, hogy te vállalod a vezetésüket?

Ne gondold, hogy csak a világ felső vezetőinek szántam az előző bekezdést. Úgysem olvasnak ilyet! Nem érdekes, hogy mások mennyire felelőtlenek. Vezethetsz egy családot, céget, hatással lehetsz igen sok emberre vagy csak annyira, amennyit hétköznapi emberek átlagosan ismerünk.

A saját szerepünkkel a saját terünkben vállalnunk kell, hogy a béke irányában hatunk. Egy másik irányban, a békétlenek felé pedig igenis el kell várnunk, hogy abbahagyják a gyűlölködést akár lent vannak, akár fent, különben sem ők, sem mi, nem leszünk képesek jó példát mutatni gyerekeinknek, ami pedig az egyik legjelentősebb tényező az iskolai agresszió csökkentésére.

Miért nem nevezek meg felelősöket? Mert tisztelem az olvasóimat, hogy tisztán látnak maguktól is, és mert furcsa lenne, ha pont most, ebben a témában kezdenék békétlenséget teremteni. Nem régen, a legutóbbi iskolai agressziókezelési pedagógus konferencián egy előadásban említettem, hogy a forradalmak mindig felfalják végül az eredeti céljukat. Ekkor hozzászólt egy református tanár kollégám, hogy ő másként van ezzel, már csak vallása eredetének okán is. Gazdagabb lettem az ő nézőpontjával, de nem váltam forradalmárrá, miközben világos, hogy bőven van megváltoztatni való.

Tudom, hogy vannak emberek, akiknek a békétlenség az üzemanyaguk a hatalmuk fenntartására, mégis elég már ebben a világban a sok ellenségből. Nem vagyok hajlandó őket ellenségeimnek tekinteni és ezáltal üzemanyagukká válni, mert akkor méltatlan lennék a tanári hivatáshoz, és ahhoz a sok jó emberhez is, akikkel kölcsönösen élvezzük egymás bizalmát.

Novák Ferenc
tanár
iskolai agresszió kezelési specialista

Facebook Comments