Szüleinek és pedagógusoknak is feladja a leckét az a gyerek, akivel állandóan csak baj van a közösségben, mert nem közösségi gyerek. Nem jön ki a társaival, barátságtalan vagy akár még agresszív is velük.
Sok gyerek nem csak óvoda- vagy iskolatársainak, de még saját szüleinek sem ad tiszteletet, miközben ő maga issza mások figyelmét, és sajnos „mindent” megtesz azért, hogy az érdeklődés középpontjába kerüljön. Az ilyen gyerek nem tudja betartani a közösségekben mindenkire vonatkozó szabályokat. Számára a szabályok csak akadályok, és nem veszi észre a lényeget:
A szabályok arra valók, hogy egy játszma a játékszabályok betartásának segítségével közel egyforma esélyeket nyújtson és élvezetes legyen a játékosoknak.
Ebből a szempontból az iskolai étet és annak eseményei is játszmák, ahol vannak szabályok, vannak célok, van mit megnyerni és elveszíteni. A gyerek és szülei az otthoni életük során is számos játszmát játszanak, akár így tekintik a dolgot, akár nem. Térjünk azonban vissza ahhoz a gyerekhez, aki az iskolában és valószínűleg otthon sem tartja be a szabályokat.
Nem született ilyennek a gyerek
Ilyennek született volna a gyerek? Aligha! 100-ból 99 elemző most azt boncolgatná, hogy milyen saját tapasztalat, lelki trauma, veszteség juttatta a gyereket abba a helyzetbe, ahol viselkedésére már a türelmetlenség, agresszió a jellemző. Nem szeretném a következő néhány száz szót ilyesmire pazarolni, mert ilyesmivel teleírhatnánk könyvárnyi mennyiségű könyvet.
Emlegethetném, hogy még egy gyereknek is van saját etikai szintje, tehát ő is felelős azért, ahová saját viselkedésével jut, s ezt jól ismerik azok a tanárok, akiknek volt már két tanítványa ugyanabból a családból. Az egyik szorgalmas volt, a másik nagy ívben kerülte a kötelezettségeit. Ugyanazt a nevelést kapták, mégis teljesen más a két gyerek hozzáállása a játékhoz, a tanuláshoz, más gyerekekhez és felnőttekhez is. Ma ezt sem boncolgatjuk tovább, hogy valami egyszerűbbről, a gyakorlatban jól használhatóról legyen szó.
Mivel máshol már ezerszer hangsúlyoztam, hogy a szülők viselkedése, mint minta mennyire meghatározó a gyerek viselkedésében, ezért ezúttal erre sem térek ki különösebben. Inkább megmutatom, hogy a nevelés egyik legegyszerűbb eszközével hogyan készíthető fel a gyerek a közösségi létre, ami jól jön majd neki, ha óvodás vagy iskolás lesz.
Közösségi gyerek és a szabályok tisztelete
Sok felnőtt tekint úgy a társasjátékra, mit valami aranyos és kedves dologra. Bátran tekinthetjük ilyennek, de jól tesszük, ha komolyan vesszük annyira, hogy gyakran játszunk ilyesmit a gyerekkel. A társasjátékot sokféle vonatkozásban lehet említeni, és elnézést kérek mindenkitől, aki arra várna itt, hogy soroljuk fel a személyiségre való hatásának összes lehetőségét. Most egyetlen dologra fókuszálunk. Arra, hogyan hat a gyerek közösségben, óvodában, iskolában, sport egyesületben betöltött szerepére.
Mint sok más fontos dolog, a gyerek szabálytisztelete is alapvetően 2 és 5 éves kor között nyeri el alapvető mértékét.
Mi az a szabálytisztelet? Egy ember hozzáállása ahhoz, hogy be kell-e tartania szabályokat, és annak ismerete, hogy miért tartunk be szabályokat. Aki általában tiszteli a szabályokat, annak könnyebb dolga lesz közösségben. A körülötte élőknek is jobb lesz mellette, mint olyan valaki mellett, akinek nehezére esik a szabályok betartása.
Sok felnőtt próbált már lelkére beszélni a bajkeverő vagy agresszív gyereknek eredménytelenül. Egy agresszív gyerek nem csak a társait és tanárait nem tiszteli, hanem a szabályokat sem. Ő a szabályokat ellene felállított akadályoknak tekinti, ő nem közösségi gyerek. Ezért azt is „megengedi” magának, hogy semmibe vegye “társait”, hiszen „csak hátráltatja őt a céljai elérésében”.
Komolyabban vett társasjáték
Mint szülő, komolyabban vennénk a társasjáték szerepét, ha előtérbe helyeznénk azt, miként hat majd a gyerek közösségi környezetben való viselkedésére. Persze pozitív hatásának eléréséhez azt is tisztázni kell, hogyan játszunk ilyesmit a gyerekkel. Másrészt mi a helyzet, ha több gyerekkel együtt játszunk. Ahhoz, hogy ne könyvet írjunk most a témáról, csak egyetlen dolgot emelek ki.
A társasjátékban kulcs elem, hogy valaki győz, és valaki veszít. Az a gyerek, aki például társasjáték segítségével megtanul szabályosan győzni és méltósággal veszíteni, sokkal jobban érzi majd magát óvodai vagy iskolai közösségben.
Nem beszélek le egyetlen anyukát vagy apukát sem arról, hogy ne kedvezzen a gyereknek társasjáték közben. Persze, hogy kell neki a sikerélmény. Ezt elég rossz kifejezéssel „kegyes csalásnak” nevezik, de ez valójában jóindulatú esélykiegyenlítés. Attól viszont óva intek minden szülőt, hogy annak érdekében, hogy „megkímélje” a gyereket a kudarctól, állandóan úgy intézze, hogy mindig a kölyök győzzön.
Intézd úgy, hogy többet győzzön a gyerek, de néha veszítsen. Milyen arányban? Minél nagyobb, annál kiegyenlítettebben. Könnyű ezt megvalósítani a sakkban. Kissé nehezebb kockával, vagy kártyákkal játszott játékokban. Ezeknél a véletlennek nagyobb a szerepe, de a szülők meg szokták ezt oldani.
A hangsúly az elismerésen van
Amikor mondjuk négyen játszotok valamilyen táblajátékot, akkor közben meg tudod tanítani a gyereknek, és be is tudod vele gyakorolni azt, hogy örülünk a másik sikerének. Amikor Juli győz, akkor felé fordul sok mosolygó arc, és valami olyasmit mondanak, hogy „Nahát, Nándi győzött!”
Eljön viszont a pillanat, amikor nem Nándi győz, hanem Juli. Ilyenkor azt mondhatjuk Nándinak, hogy „De jó! Most örüljünk együtt Juli győzelmének!” Ez a lényeges tennivaló. Megtanítani a gyereket arra, hogy örüljön a testvére vagy a szülei győzelmének is.
A kulcselem tehát ez: Tanítsuk meg örülni mások sikerének is!
A játék közben is sok mulatságos helyzet adódik, de ettől még a gyerek győzelemre játssza a játékot. Ez teljesen normális, de ha nem tanítjuk meg méltósággal veszíteni, abból később sok kára lesz. Nem csak ő érzi majd magát rosszul minden alkalommal, hanem gyakran fog olyan kényszert érezni, hogy mindenáron győznie kell, és ehhez olyan eszközöket vesz majd igénybe, amelyek szabályokba ütköznek.
A másik, amit elérünk még a társasjátékkal, az a szabályok tisztelete. Ez okoz problémát a szülőknek, mert általános gyakorlat az, hogy ahhoz, hogy a gyerek győzzön, előbb szülő szegi meg a szabályokat saját kárára, a gyerekek pedig előbb utóbb rájönnek erre. Az biztos, hogy egy gyerek, akinek van önbecsülése, nem örül neki, ha előnyök mellett győzhetett, mert az leértékeli az ő teljesítményét. Ezért ennél a módszernél jobb a megállapodáson alapuló esélykiegyenlítés módszere.
Esélykiegyenlítés és könnyek
A gyerekkel egy darabig egészen jól megbeszélhető az esélykiegyenlítés módszere. Megállapodhattok abban, hogy mivel te felnőtt vagy, és jobban ismered a számokat vagy valami ilyesmi, ezért rád nehezebb szabályok vonatkoznak. Ez elfogadható a gyerek számára, és egy idő után ő maga kéri majd, hogy bontsátok le a számára kedvező szabályokat, ha te már túl sokat veszítesz.
Jól működhet az a módszer is, ami a számítógépes játékok világából jön, de „véletlenül” a társasjátékoknál is jól használható. Ez pedig az, hogy megkérdezed a gyerektől, hogy hányas fokozaton játsszál, mondjuk 1 és 10 között. Azokban a játékokban, ahol kockával kell dobni, ott egészen kicsiknél megállapodhattok abban, hogy ő az első dobása után dobhat egyet újra, ha nem kedvező az első dobása.
A szabályok tiszteletét akkor van esélyed felépíteni egy gyereknél, ha nem engeded meg azt, hogy csaljon. Inkább alakíts ki számára előnyöket biztosító szabályokat, mert a másik módszer, tehát az, hogy hagyod csalni, vagy az, hogy látja, hogy te miként csalsz, az lerombolja nála a szabályok tiszteletét, és ez felnőttkorra is kihathat.
Tudom, hogy szülőként nehéz lehet elviselni a gyerek könnyeit, de ez előfordulhat. Azonban minél jobban megtanul tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni, annál ritkább lesz. A társasjáték úgy jó, ha vidám dolog, és akkor marad az, ha a szabályokat betartva játsszák, így viszont hosszú távon is segíti becsületes gyerekek felnevelését.
A közösségi gyerek és a szabályok
Más eszköz és technika is létezik a szabályok tiszteletének felépítésére. Az viszont biztos, hogy közösségekben jobban boldogul egy szabályokat követő gyerek vagy felnőtt, mint valaki olyan, aki annyira elveszítette már az önbizalmát, hogy csak a szabályok áthágásával, mások semmibe vétele mellett, esetleg agresszív viselkedéssel érzi magát esélyesnek a győzelemre.
A sport és a vetélkedők hasonlóan jó lehetőségeket biztosítanak, mint a társasjátékok, hiszen ezekben is hasonló elemek a célok, szabályok és játékosok. Az a gyerek, aki megtanul szabályok betartásával győzni, valószínűleg nem lesz nőbántalmazó, adócsaló, korrupt, sem zsarnok felnőtt, sem más ezekhez hasonló.
A lényeg azon van, hogy ha valaki megtanul tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni, az valójában sosem veszít, mert a saját becsületét, méltóságát megőrzi.
Ez pedig nagyobb érték, mit az anyagi javak birtoklása, amiket egy jó képességű ember még akkor is képes reprodukálni, ha valamiért elveszítette. Az önbecsülés nagyobb érték, mint az uralkodás lehetősége mások felett. Ezen utóbbit meg is vetik jó szándékú emberek. Végül is az emberek közötti együttműködés annál értékesebb, emberségesebb és hatékonyabb is.
Ha feliratkozol a Gyereknevelési Levelekre, akkor számodra is elérhető lesz egy technika, amivel olyan gyerekeknél is helyreállíthatod a szabályok tiszteletét, akik már iskolás korúak. Értesítést kapsz majd róla, várhatóan 2021. március végén.
Barátsággal:
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
