Félős gyerek közelében meg kell gondolnia közeledő rokonnak vagy ismerősnek a közeledés sebességét. Odajön hozzá valaki vagy bemegy a szüleivel egy helyre, ahol számára ismeretlen gyerekek vagy felnőttek vannak és kétségbeesik. Ilyenkor bújik a szüleihez vagy fel is kérezkedik a kezükbe, hogy biztonságban érezhesse magát. Ha ekkor valaki mégis a közelébe megy, akkor sírásban vagy drámai hisztiben törhet ki. Más szülők ennek éppen az ellenkezője miatt aggódnak túl közvetlen, mindenkihez azonnal közeledő gyermekük miatt.
A gyerekek közötti személyiségbeli különbségek nem feltétlenül indokolják azt, hogy ekkora eltérések legyenek. Ha módja lenne egy gyereknek kétszer felnőni más-más családban, nekünk pedig lehetőségünk volna betekinteni a „két család” és környezetük eltérő viselkedésébe, akkor pontosabb képet kapnánk a nevelésből eredő okokra. Maradjunk azonban most annál a gyereknél, aki fél másoktól és vele kapcsolatban is legyünk gyakorlatiasak! Az biztos, hogy kifejezetten árt a gyereknek, ha azt mondják neki, hogy „Ne legyél már ilyen félős!”, de ennél is fontosabb, hogy mit tehetünk.
Minden gyerek esetében más és más az a sebesség és közelség, amit jól visel rokonoktól, ismerősöktől vagy idegenektől. Ha túl gyorsan vagy túl közel jönnek hozzá, akkor zaklatottá válik, ráadásul ha ez gyakran történik, akkor nőhet az a távolság, amin belül nem visel el másokat és csökken az sebesség, amivel hozzá közeledve még nem ijesztő számára valaki. Szülők néha nem szívesen mondanak ellent rokonoknak, ismerősöknek és azzal rontják a gyerek tűrőképességét, hogy a gyerek ellenkezése ellenére a kezükbe adják. Ennél is rosszabb, ha számára ismeretlen embereket túl gyorsan engedünk a közelébe.
Tennivalók
Ismered, ahogyan szülők kérlelni szokták a gyereket: „Adj már egy puszit Katika néninek!”, „Nem bánt a kisfiú, csak ismerkedik veled!” Az ilyen erőltetések ronthatják a gyerek közelség- és sebességtűrő képességét. Ezért jól jöhet pár jó tanács visszahúzódó kisgyerekek szüleinek.
1) Ha idegen helyre mentek, ne tedd le rögtön az öledből, hadd szokja meg a helyet, az embereket biztonságos távolságból. Csak hagyd, hogy érkezésetek után egy darabig melletted lehessen és megfigyelhessen másokat.
2) Ha a gyerek a kezedben van és valaki odalép hozzátok, ne engedd, hogy azonnal megsimogassa vagy túl gyorsan közel hajoljon hozzá.
3) Ha babakocsiban ül, akkor se engedj a közelébe túl gyorsan másokat.
4) Ha babakocsiban van és valaki mégis túl gyorsan odalép hozzá, akkor lehetőleg guggolj le a babakocsi mellé, mert úgy érzi, hogy mellette vagy.
5) Ha vendégek vagy idegenek jönnek hozzátok, várjanak valamennyit, ne közelítsenek azonnal a gyerekhez.
6) Játszótéren is engedd meg neki, hogy melletted maradjon, amíg alaposan fel nem méri a környezetet. Ne noszogasd így: „Menj már oda a gyerekekhez, nem bántanak!” Csak várd ki, amíg magától kedvet kap. Nagyon félős gyereknél még az is előfordulhat, hogy végi ott üldögél melletted és csak nézi, hogy mások játszanak. Ebben az esetben se erőltesd. Előfordulhat, hogy két-három ilyen játszótéri alkalom is eltelik majd azzal, hogy csak megfigyel másokat.
7) Babázz olyan helyzeteket a gyerekkel, melyekben két gyerek találkozik, megismerkednek, játszanak. Ezeket különösen részletesen: (A) hogyan hívhat el játszani valakit, (B) hogyan viselkedjen, ha elutasítást kap, (C) hogyan utasíthat el valakit barátságosan, amikor nem szeretne játszani vagy beszélgetni vele. Használhattok játékbabákat, plüssállatokat is ezekhez a „helyzetgyakorlatokhoz”.
8) Miközben olyan lapozós könyvet nézegettek, amiben több gyerek együtt játszik, beszélj hozzá arról, mi történik a képen, melyik gyerek mit csinál, mit mond más gyereknek vagy mit kérdez tőle.
Helyrehozás félős gyerek számára
Ha a te gyermeked elmúlt négy éves és már régóta visszahúzódó másoktól, akkor néhány jó kérdés átbeszélése segíthet nektek. A gyerek egy olyan állapotában, amikor nem éhes, nem álmos, nem fáradt, kérdezgesd a következőkről és ne felejtsd el a válaszait „jóváhagyni”. Jóváhagyáson ebben az esetben azt értjük, hogy nem cáfoljuk, hanem megértők vagyunk, esetleg sajnálkozásunkat is kifejezzük. Mit nem szabad ilyenkor csinálni?! Nem kezdi el a szülő megmagyarázni, hogy „igaza volt”, akkor sem, ha jó okokat tudna felsorolni. A cél a gyerek saját rossz emlékei hatásának csökkentése, nem pedig az, hogy a szülő bebizonyítsa, hogy neki igaza volt.
Kérdések: „Erőltettem, hogy odamenj valakihez?”, „Megengedtem, hogy megfogjon valaki?”, „Megengedtem, hogy odajöjjön hozzád valaki?”, „Nem voltál biztonságban a karomban?”, „Nem voltál biztonságban a babakocsiban?”, „Nem voltál biztonságban a kiságyban?”, „Nem védtelek meg, amikor egy felnőtt odajött?”, „Nem védtelek meg egy gyerektől?”
Ha egy kérdésre nem kapsz egy legalább apró történetet, hanem csak egy bólintás vagy „igen” a válasz, akkor kérdezd arról bővebben, hogy megértsd mi történt! Ha valamelyik válasz állandóan visszatér, tehát a gyerek újra és újra azt mondogatja, akkor kérdezgesd egy kicsit bővebben arról a történésről, hogy minél többet elmondhasson róla és ezzel csökkenjen az abból megmaradt zaklatottsága, azután térj vissza a kérdésekhez! Minden egyes válaszát nyugtázzuk valamilyen megnyugtató módon, például: „Sajnálom, hogy így történt.”, „Nem volt helyes, hogy arra kértelek.”, „Kár, hogy megengedtem neki.” (Az utóbbi akkor válasz, ha a gyerek ilyesmit mondott: „Nem akadályoztad meg, hogy megpuszilgasson!”) Ha egy kérdésre válaszolt, akkor kérdezd meg újra, hogy volt-e még hasonló és csak akkor lépj tovább újabbra, ha már nincs más válasza.
Fél a gyerek másoktól?
A gyerekhez való túl sok vagy túl gyors, túlságosan erőteljes közeledés visszahúzódóvá teheti őt. Van ezen kívül más fontos ok is, de a „túl gyorsan és túl közel” így is gyakori, ezért foglalkozunk itt ezzel. Az Örömteli Nevelés könyvben van egy fejezet, aminek „Két sebesség” a címe. Mindegy hány éves a gyereked, az a fejezet érvényes a gyerek és a környezete közötti kommunikációra, kapcsolatra. Ha megengedheted magadnak, olvasd el!
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Nagyapjától fél – rövid videó
