Elvált szülők és a gyereknevelés

Ahány válás, annyi „stílus” és „végeredmény”, ezért elvált szülők számára több tanácsra is szükség lehet. Szerencsére azért létezik pár nézőpont, megoldás, ami az esetek többségében hasznos lehet. Nem kell tehát olyan negatívan állnunk ehhez a témához, hogy „annyiféle helyzet van, hogy semmit sem lehet tenni”.

A gyereknevelés szempontjából fontos alap az a kétféle állapot, ami egy válás során fennállhat: vagy sikerült békésen megoldani a válást vagy harcok között zajlott. Ha nem békésen történt, a gyerek érdekében anya és apa akkor járnak el bölcsen, ha legalább válás után befejezik a harcot. Ha megtörtént a válás, akkor észre kell venni, hogy vége! Semmi értelme utólag is azt bizonygatni, hogy kinek miben volt igaza.

A következőket azért is írom, hogyha te és a volt párod között nagy lenne az ellentét a gyereknevelésben, akkor megmutathasd neki, mert talán könnyebb nekem meggyőznöm őt így, ismeretlenül, mint neked, akivel már egy ideje fennáll a feszültség ebben a témában.

Elvált szülők és a hibáztatás

Ha a szülők a különválás után továbbra is azt kívánják bebizonyítani, hogy a másik a „hibás”, akkor nehezen tudják majd megállni, hogy ezt ne a gyerek előtt tegyék. Ostoba dolog azt várni a gyerektől, hogy ő igazolja anya vagy apa számára, hogy a másik szülő volt a hibás. Teljesen helytelen a másik szülőt értéktelennek, hibásnak, gonosznak vagy ezekhez hasonlónak beállítani.

Sokat árt a gyereknek az a szülő, aki rendszeresen megpróbálja meggyőzni gyermekét arról, hogy a másik szülő valamilyen módon „rossz”.

Ez nem jelenti azt, hogy nem találhatsz kivetni valót a volt párod hozzáállásában, viselkedésében, életvitelében. Erről azonban hiba meggyőzni a gyereket. A gyerekek legtöbbje maga is fel tudja mérni, hogy milyen a szülő. Ha pedig nem látja olyan negatívan a szülőt, akkor miért vennénk el tőle a lehetőséget, hogy továbbra is kétfelé kötődjön.

Attól még, hogy nem győzködjük a gyereket a másik hibáiról, lehetnek helyzetek, amikor ezek szóba jöhetnek. Amikor a gyerek panaszkodik a másik szülőre, és olyasmiről van szó, amiben a gyereknek igaza van, akkor mondhatsz például ilyet: „Igen, sajnos abban apukád (vagy anyukád) nem mutat jó példát.”
E mellé persze odatehetsz valami dicséretet is olyasmiről, amiben a volt párod jó példát mutat.

Eltérő szabályok és szokások

A gyerek most veled él, de a volt párod már nem, vagy a gyerek egy másik családdal él. Sokféle változat létezik, de tekintsük most mindet úgy, hogy már két külön család létezik, és a gyerek valamilyen mértékben ide és oda is tartozik. Természetesen két családban létezhetnek apróbb vagy akár nagyobb szokásbeli eltérések.

Mások a szabályok, amelyeket betartanak vagy amelyeket illőnek látnak betartani. Más az elvárások és a következetesség mértéke, és még nagyon sok minden más lehet. Itt ekkor van alvás, ott akkor van vagy akármikor. Itt nem erőltetik az evést, ott komolyabb elvárások vannak ezzel kapcsolatban. Itt ennyi számítógép-használat megengedett, amott pedig annyi.

Jól teszed, ha megpróbálod meggyőzni a volt párodat, hogy jó lenne ha különváltan is egységesen kezelnétek a gyereket. Ha ellenállást tapasztalsz, akkor ne panaszkodj arra, hogy ezzel mennyire bosszant téged. Arra hivatkozz, hogy egy általad jónak látott szabály hogyan építi a gyerek jövőjét, mennyire járul hozzá ahhoz, hogy majd boldogabb felnőttkora legyen. Ha nem tudtok megegyezni a volt pároddal abban, hogy hasonló szabályok legyenek érvényben akkor, amikor a gyerek nála vagy nálad van, akkor még van legalább két lehetőség.

A gyerekre támaszkodva

Néhány gyereknek van olyan erős önállósága, hogyha meggyőzöd őt egy szabály helyességéről, akkor képes akkor is betartani, ha te ezt nem ellenőrzöd. Például ha elmondod neki, hogy az este tíz előtti alvás hogyan segíti a teste növekedését – ennek persze nézz utána -, akkor ezzel képes egyetérteni, és akkor is betartani, ha a másik családban senki sem foglakozik azzal, hogy mikor megy aludni.

Pár éves gyerektől sajnos ez nehezen várható el. Vele azt tudod tenni, hogy elmondod neki a szabályok különbözőségét. Azt, hogy abban a másik családban „az” a szokás, nálatok pedig „ez”. Ez azért fontos, mert különben a gyerek olyan szokásokat hozhat haza, amelyek felborítják a ti családi békéteket. Ez azzal az ősi elvvel rokon, hogy „Rómában élj úgy, mint a rómaiak!”

Nagy dráma lehet számodra, ha a te gyerekedet más neveli, tehát többségében nem veled él a gyerek. Talán csak a jog által vagy más módon kialakult megállapodás szerény időtartamában lehet veled. Használd ki a rendelkezésedre álló időt úgy, hogy a gyerek jól érezze magát a társaságodban. Ha arra pazarolnád ezt az időt, hogy panaszkodj a gyereknek, hogy volt pároddal vagy annak új párjával állítsd szembe, akkor csak még többet veszíthetsz.

Ne terheld a gyerek érzelmeit!

Elvált szülő néha megpróbálja volt párja hiányát a gyerekkel betölteni, különösen, ha egyedül neveli. Elég ártalmas a gyereknek, ha emiatt ilyen drámai mondatokkal terhelik az érzelmeit: „Nekem csak te maradtál!”, „Majd mi ketten megmutatjuk apádnak!”, „Anyád már nem szeret engem és már csak rád számíthatok!”, „Most nagyon sok szeretetre van szükségem tőled!”

A gyerek jelen- és jövőbeli érzelmi életének megkímélése érdekében igyekezz kihagyni őt a válás körüli és utáni érzelmi hullámzásokból. Miközben talán neked is segítségre van szükséged, a gyerekre sokkal nagyobb lelki teher hárulhat még akkor is, ha esetleg nem látszik rajta. Számára a család lehetett egy stabil háttér. Ennek szétesésével ő még sokáig nem találja majd igazán megbízható kötődéseit az életben.

Ha elvált szülő lettél, egy darabig talán hibáztat majd a gyerek téged vagy kettőtöket, mert érezheti úgy, hogy kihúzták a talajt a lába alól. Hosszú távon azonban nem kell mást csinálnod, mint tartani azt az értékrendet, amit korábban is képviseltél és továbbra is szeretettel fordulni a gyerek felé, még akkor is, ha közvetlenül a válás után ő ezt nem látszik viszonozni.

Más gyermekét neveled?

Ha hozzád kerül új párod gyermeke, akkor nagyon tapintatosan kell eljárni. Nem szabad ráerőltetni szeretetet, bartásságot. Hagyd, hogy saját tempójában juthasson el az eseteges elutasítástól az elfogadásig. Különösen az elején sokkal többet érsz el egyszerűen a példamutató viselkedéssel, mint az erőltetett „nagy beszélgetésekkel”. Ha pedig nevelőszülőként valaki „igazán veszíteni szeretne”, akkor tekintélyes és szélsőségesen szigorú szülőt játszva elérheti.

A gyerekre erőltetett közelség, szeretgetés ugyanúgy lehet hiba, mint a hűvös távolságtartás. Bízd a gyerekre, hogy mikor kezd a bizalmába fogadni! Ehhez néhány gyerek esetében kitartás és erős idegek kellenek. Ez mégis hatékonyabb, mint azt a számára elfogadhatatlan szerepet eljátszani, hogy te helyettesíted az édesanyját vagy az édesapját. A nevelőszülő nem lesz édesanya vagy édesapa, de elnyerheti a gyerek bizalmát és így neki köszönhetően is élhet ez az új család minőségi életet.

Novák Ferenc
társ a gyereknevelésben

Megosztom a Facebook-on

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint

Új apáknak

A szerző