Túlgyőzködés a gyereknevelésben

Túlgyőzködés? Ilyen szó nincs a szótárban, engedd meg, hogy mégis így használjam, mert elég kifejező. A „túlgyőzködés” egy gyakori nevelési hiba, és elég gyakran ez növel meg, teljesít ki egy apróbb konfliktust. Ez a téma a nevelés felsőbb szintjébe tartozik, mert csak önmagukra igényes szülők tudnak törődni egy ilyen „aprósággal”, ami pedig a családi élet mindennapjaira lehet erősen negatív hatással. Sokan azt gondolják, hogy nagy nevelési problémáik vannak, miközben azokat akár ilyen apróságok előzik meg vagy okozzák.

Kisgyermekekkel és tinédzserekkel is elhibázzuk néha, hogy nem vesszük észre azt a pontot, ahol a gyerek már teljesen felfogta a mondandónkat, amin most azt is értem, hogy a gyerek megértette, hogyan vonatkozik ez rá, és mit szeretnénk elérni ezzel nála. Talán csak azt szeretnénk elérni egy kisgyereknél, hogy ne fogdossa össze az összes zsemlét reggelinél, vagy tinédzser gyerekünket szeretnénk arra figyelmeztetni, hogy egy drogos batárja veszélybe sodorhatja őt.

Nem egyformán súlyos témák, de ami a győzködést illeti, hasonló lehet a végeredmény, ha nem ismerjük fel, hogy a beszélgetéssel már „célba értünk”. Azután, hogy a gyerek már érti, hogy miért mondjuk, és egy kis egyetértést is kifejez a dologgal kapcsolatban, azután már nem csak felesleges dolog újra elismételni neki, hanem ha ezt tesszük, akkor kifejezetten az ellenkező hatást érjük el.

A zsemlés példánál maradva: A gyerek már érti, és azt mondja, hogy jó, legközelebb csak a felső zsemlét veszi el a kosárból vagy zacskóból. Ezen a ponton ez már „túlgyőzködés”: „Jó, de már ezerszer elmondtam és megint összenyomkodtad az összes zsemlét.”
Ekkor a gyerek úgy fogja érezni, hogy hiába látta be, hogy nem volt helyes, anyukája vagy apukája újra és újra meg akarja erről győzni. Ne csodálkozzunk, ha a gyerek ideges vagy akár még agresszív is lesz emiatt egy pillanatra és mondjuk földhöz vágja a zsemlét!

Attól még, hogy a gyerek most belátott egy hibát vagy megértett valamit, de mi nem vagyunk meggyőződve arról, hogy legközelebb nem követi el újra, például nem hisszük hogy a tinédzser legközelebb figyelembe veszi majd a tanácsunkat, attól még nem kell ezt tovább forszírozni. Kisebb konfliktushelyzetek után maradhat még annyi zaklatottság a gyerekben, hogy további győzködésre ingerülten reagáljon vagy az ellenkezőleg: teljesen visszavonul, és nem akar majd veled beszélni.

A „túlgyőzködés” végeredménye ellenállás vagy menekülés

Ismerd fel, amikor a gyerek már érti, belátta, stb, mert utána már nem szabad győzködni, mert végül mindketten rosszul jártok. Ezt a pontot egy szülő pontosan felismerheti. Látszik a gyerek szemén, testtartásán vagy mozgásán, hangszínén, hangerején és természetesen azon, amit mond. Ha úgy látod, hogy a témát még át kell beszélned a gyerekkel, akkor tedd ezt egy – másik – olyan alkalommal, amikor nyugodtak a viszonyok, valamint a gyerek nem éhes, nem fáradt, nem álmos és te is jobb hangulatban vagy.

Óvónőket és tanárokat kevésbé fenyegeti a túlgyőzködés veszélye, mert közösségi viszonyok között inkább az ellenkezője fordulhat elő velünk. Ez pedig az, hogy nincs idő eléggé reálissá tenni a gyerek számára, hogy mi történt, azzal mi a baj és hogyan lenne helyes. Erre visszatérünk majd egy másik alkalommal.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Megosztom a Facebook-on

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint

A szerző