Van idő a gyerekre?

Olvasási idő:2 perc

Sok szülő törekvése, hogy jó anya vagy jó apa legyen a gyerek számára, de van idő a gyerekre? Nem mindenkinek egyszerű, de sok szülő valahogyan megoldja, hogy eleget legyen vele. Más, állandóan rohanó, vagy az élet mindennapos egyéb terhei alatt roskadozó felnőtt „egyszerűen” intézi el. Tőle ilyesmi válaszokat kapnánk, ha a fejükbe látnánk:

„Mi is felnőttünk valahogy!”
„A nevelés olyan luxus, amire a mai szülőnek nincs ideje!”
„Arra való az iskola, hogy megnevelje!”
„Kap egy fülest, engem is úgy neveltek.”

Ezekkel nem arra utalok, hogy milyen rossz a helyzet -, bár az -, hanem arra, hogy mai világunk nem érti a gyereknevelés fontosságát. Egy komoly mondat azonnal megvilágítja, mire gondolok:
Jelen társadalmunk minőségét a ma felnőttjei számára korábban, az ő gyermekkorukban nyújtott nevelés minősége határozza meg.

Ehhez hasonlóan

a jövő társadalma olyan lesz, amilyen nevelést a ma gyermekei kapnak. Ez túlmutat egy országhatáron, mert a Bolygó sorsát is meghatározza. Például nagy kérdés, hogy a ma gyermekei ugyanúgy egy a Földet kizsigerelő gazdasági rendszert tartanak majd fenn, vagy lesz választásuk emberi értékeket állítani a társadalmak és az emberek életének középpontjába? A Föld, mint környezet állapotán kívül az összes többi jelentős dolog is azon múlik majd, hogyan nevelünk ma. Akkor tehetjük ezt annyira félvállról, amennyire ma?

Akkor tekinthetik-e a társadalmakat (legalábbis formálisan) vezető személyek és csoportok másodlagosnak és valami olyannak az oktatást, ami „sajnos” költséges? Tekintheti-e a szülő másodlagosnak a gyerekkel töltött időt vagy legalább ezen idő minőségét, ha már a mennyisége annyi, amennyi? Vajon a pedagógus számára nem kellene-e, sokkal nagyobb teret és szabadságot biztosítani, hogy valamelyest pótolhassa azt a kulturális űrt, amit a felnőtt társadalom nem tölt be a gyerek életében?

Egyébként többnyire abból sincs köszönet, ha társadalmunk kultúráért elvileg felelős része „betölti” szerepét, mert eléggé félreértelmezik azt, ha úgy gondolják, hogy – kevés szórakoztató vagy minőségi filmet leszámítva – a többségében agresszív mintát közvetítő mozi, aberrált TV show-k, gyilkos számítógépes játékok azok az eszközök, amelyek erre hivatottak.

Van idő a gyerekre?

Egy igazságtalan gazdasági rendszerben logikus, hogy nincs idő a gyerekre. „Jó” mutatója ez egy társadalomnak, s ez nem egy országra vonatkozik, hanem a Föld általános állapotára.

Igazságtalanság, hogy pont te olvasod ezeket a súlyos szavakat, mert neked valószínűleg szívügyed gyereknevelés. (Mások engem nem olvasnak.) Úgy gondolom, hogy Téged nem rendít meg az igazság akkor sem, ha súlya van. Úgy vélem, hogy pontosan arra van szükség az „össznépi felelőtlenséggel” szemben, hogy mint egyének képviseljünk valódi értékeket mikrokörnyezetünkben. Nem becsülöm le sem az egyéni, vagy családi példamutatást, sem a szomszéddal való beszélgetést, ha az ráveszi őket egy kicsit több törődésre a gyerekükkel.

Összegzésül tehát csak ennyit: A gyereknevelés nem másodlagos dolog. Senkinek és semmilyen intézménynek sem lenne szabad annak tekintenie. A gyerekkel való törődés sok boldogság forrása gyereknek és felnőttnek egyaránt, ha szívvel csinálják. „Komoly” emberek számonkérhetik rajtam ezen szavaim alapján, hogy nem beszéltem a „gazdaságról”, meg „üzleti racionalitásról”, meg még sok minden másról. Azért nem, mert ezek második-vonalbeli dolgok. Ha a gyerekekkel nem törődünk, akkor hamarosan lőttek az „üzleti racionalitásnak” is, és magának a civilizációnak.