Könnyen úgy gondolhatjuk, hogy nem szeret a gyerekem, ha egyszer csak zaklatottan vagy dühösen azt mondja nekünk, hogy „Nem szeretlek!” A gyerek érzelmei elég széles skálán mozoghatnak egy napon belül. Van azonban két erőteljesebb önállósodási korszaka, amikor könnyebben mond olyat, hogy nem szeret.
Az első önállósodási korszakban másfél és három éves kor körül, és a másodikban, ami a tinédzser kor eleje, könnyebben előfordulhat az ilyen megnyilvánulás. Hogyan alakulnak a gyerek érzelmei hosszú távon? Nagyon leegyszerűsítve a választ: Úgy, ahogyan alakítjuk és ahogyan a tapasztalatai alakítják.
Ha nincs valami születési rendellenesség, akkor két gyerek közötti személyiségbeli különbségek sem indokolnak akkora érzelmi különbségeket, mint amekkorák a hétköznapokban megfigyelhetők. Kézenfekvő, hogy a szülők és más felnőttek nevelési elvei és gyakorlatuk jócskán alakítják a gyerek érzelmi stabilitását és reakcióit. Ez azonban jó hír, mert ami rajtunk múlik, azt csinálhatjuk jól is.
Régi idők ridegsége
Jó érzésű szülőkkel előfordul, hogy azt mérlegelik, vajon elég jól kimutatják-e a gyermekük iránti szeretetüket. Nem túl kemények-e velük azzal, hogy ezt vagy azt nem engednek meg nekik, vagy nem beszéltek-e velük túl keményen. Amikor pedig kissé a fejükre nő a gyerek, akkor az a kérdés: „Nem voltam túl engedékeny?”
Ez nem volt mindig így. A felvilágosodás kora előtt a gyerekekre teljesen másként tekintettek legalábbis Európában. Nem voltak ilyen kifinomultak az érzelmeink. A betegségek ellen sokkal kevesebb eszköz állt az emberiség rendelkezésre, ezért sok gyerek nem élte meg a felnőtt kort. Részben ezért és más okok miatt is, akkoriban a szülők nem igyekeztek mély érzelmi viszonyt kialakítani a gyerekekkel.
Valahogyan így gondolkodtak: „Minek? Valószínűleg nem éli meg a 12-őt sem.” A gyerekek és szülők között tehát nem volt olyan kötődés, mint ami ma sok családban természetes. Ma ez elég furcsán hangzik, de akkoriban a szülők érzelmi távolságtartása csökkentette gyászuk mélységét, ha elvesztették a gyereket.
Amikor régi időkben játszódó filmekben ezt másképp mutatják be nekünk, akkor az azért van, mert a mai szokásokat helyezik a múltba, hogy a film megfeleljen az ízlésünknek.
Érzelmek és gyereknevelés
Bár manapság nehéz elképzelni azt, hogy mennyivel ridegebb volt a kapcsolat a történelmi múltban, nem kell itt nagyon elidőznünk. Amiért mégis érintettük ezt a kevesek által ismert dolgot, az az, hogy jelezzük, az érzelmek használata különböző időkben, helyeken és kultúrákban nem egyforma. Az érzelmeink használatával kapcsolatos bánásmód tehát tanulható.
Ez alapvetően jó hír, másrészt jelzi azt is, hogy rajtunk szülőkön is múlik, mennyire válik érzelemgazdaggá a gyermekünk. A rideg, távolságtartó szülő-gyerek kapcsolat következménye egy pozitív érzelmeket, szeretetet kevéssé kimutató gyermek. Belőle pedig könnyebben válhat az érzelmeit nehezen kimutató, és mások érzelmeit is nehezen megértő felnőtt.
A pozitív érzelmi megnyilvánulások között nevelkedő gyerektől nagyobb valószínűséggel kap vissza a szülő pozitív érzelmeket amiatt az egyszerű ok miatt, hogy az érzelmek is tanulhatók. Természetesen két gyerek még ugyanabban a családban is eltérő egyéniség, ezért egymáshoz képest ebben is nagy különbségeket mutathatnak.
Nem szeret a gyerekem
Ha a gyerek hirtelen és zaklatottan azt mondja a szülőnek, hogy „Nem szeretlek!”, akkor ennek általában semmi köze ahhoz, amiről idáig szó volt. Az előzőek az egész gyermekkorra jellemző szülő-gyerek kapcsolatra vonatkoztak. Az ilyen indulatos kifejezés rövid ideig tartó érzelmi hangulatesést jelez, és nem sok köze van a ma divatos pszichológia fogalomhoz, hogy „érzelmi intelligencia”.
Ahogyan sok szülő tapasztalja is, hosszú távon általában nem is felel meg az igazságnak, amit a gyerek dühében vagy szomorúságában érzelmei megvonásáról állít. Akár egy óra múlva már teljesen másként gondolja. Az inkább igaz, hogy legalábbis a zaklatottság e rövid időtartamra alatt nem érzi szeretve magát.
Ha tehát ilyesmit mond az anyukájának vagy apukájának, akkor ennek négy jellemző oka van:
- A gyerek vissza akar vágni valamiért, amit nem engedtek meg neki, vagy nem kapott meg, vagy mert kényszerítették valamire, vagy más módon szerinte rosszul bántak vele.
- Csak az indulata levezetésére használja ezeket a szavakat, melyek hatására a szülőben felmerül, hogy „Talán nem szeret a gyerekem”?
- A szülőtől vagy mástól maga is hallott már olyat a gyerek, hogy az valakit azzal bántott meg, hogy azt mondta neki: „Nem szeretlek!”
- Amikor ezt mondja, valójában még nem mondott le a céljáról, és azt reméli, hogy érzelmi zsarolással célt érhet.
Feltétel nélküli szeretet
Mindenkinek máshol van a határa annak, amin innen még úgy érzi, hogy szereti őt a gyerek, azon túl viszont már az ellenkezőjét gondolja. Van akit ölelgetni kell ahhoz, hogy elhiggye, szeretik. Másvalaki ajándékokat vagy figyelmességet vár ennek bizonyságául. Van továbbá olyan, akit csak a szeretet szóbeli kifejezése nyugtat meg ezzel kapcsolatban, de akad olyan is, aki egyszerűen, akár tettek és szavak nélkül is érzi, hogy valaki szereti őt.
Egy gyerek ritkán talál ki magától olyan mondatokat, mint például „Nem szeretlek!”, vagy „Utállak!” Leginkább az oviban tanulja más gyerekektől vagy a játszótéren, de előfordul, hogy a családban. Egy olyan gyerek, aki körül nincs valaki, aki gyakran azt kérdezgeti tőle vagy mástól, hogy „Ugye szeretsz!?”, az ritkábban használja saját szeretetének megvonását fenyegetésül a céljai elérésének érdekében.
Hozzájárulhatunk érzelmi stabilitásához
A gyerek általában úgy bánik az érzelmeivel, ahogyan másoktól látja, de erősen módosítja ezt saját szabad akarata. Ha jó példát mutatunk neki, akkor abból jót tanul. Ha azt látja, hogy a szülei feltétel nélkül szeretik őt, ha azt tapasztalja, hogy még az általa vétett hibákat is szeretettel, türelmesen beszélik meg vele, akkor ő is megértőbb lesz a szüleivel, amikor ők hibáznak vele vagy másokkal szemben.
A legjobb alap a gyerek érzelmi stabilitásához egy olyan család, ahol a családtagok megbecsülik egymást, és kimutatják, megélik szeretetüket.
Ne tedd!
A gyerekek nagy egyéniségek, és ha sikeresen neveltük őket, akkor ez nem kopik sokat. Mi felnőttek azonban sokat tehetünk érzelmi stabilitásukért, és vannak dolgok, melyeket jobb elkerülni ennek érdekében:
- Ne kérdezgessük a gyereket arról, hogy szeret-e minket!
- Ne növeljünk benne bűntudatot!
- Sose mondjunk neki olyat, hogy nem szeretjük!
- Ne menjünk bele egy olyan beszélgetésbe, hogy ki, kit szeret jobban!
- Ne kössük feltételhez az iránta mutatott szeretetünket!
- Ne bizonytalanítsuk őt el abban, hogy mi szeretjük őt!
- Ne állítsuk másvalakiről, hogy az nem szereti őt!
- Ne hasonlítsuk őt másvalakihez, aki szerinte nem szeretetre méltó!
- Ha belátta egy hibáját, ne győzködjük arról tovább!
- Ha hibázik akkor rámutathatunk arra, mi nem volt rendben, de ne sulykoljuk a dolog szándékosságát!
- Büntetés helyett fogadjuk el azt, amivel jóvá teheti a dolgot!
Az előző javaslatok a negatív megoldások elkerülésére szolgálnak, és bizonyára bővíthetnénk még ezeket. Ha azonban csak ezt a pár „ne” tartalmú javaslatot sikerül az esetek többségében alkalmaznunk, akkor az nagyban segít egy szeretetteljes otthoni légkör kialakításához és megtartásához.
Mindezek otthoni alkalmazása azért is különösen fontos, mert bizonyos mértékig képesek ellensúlyozni azt, amikor a gyerek óvodai vagy iskolai körülmények között más gyerekektől, ritkábban pedig más felnőttektől esetleg az ellenkezőjét tapasztalja.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Nem szeretlek – rövid videó
