Van olyan ovis gyerek, akivel elmész másokhoz, rokonokhoz vagy ismerősökhöz, ő pedig nem tágít mellőled, követeli, hogy menjetek haza vagy akár hisztiben tör ki, aminek ebben az esetben körülbelül ugyanaz a jelentése. Ennek a dolognak több megoldása van, pontosabban jó néhány lépés segíthet abban, hogy ott tudj maradni vele, ahová megérkeztetek. Ha ezek közül többet is így csináltál, akkor örülök, és akkor már csak a többit kell hozzátenni.
Időben legyen megértése!
Tedd számára reálissá még jóval az indulás előtt, hogy kihez mentek. Mondd el, hogy miért fontos ez számodra. Egy még nem beszélő gyereknek is elmondhatod, általában sokkal jobban értenek minket, mint mi felnőttek esetleg gondoljuk. NE azt mondd neki, hogy meddig lesztek, mert a gyerekek időérzéke folyamatosan javul a hatéves kor felé haladva, de eleinte egyáltalán nem mond nekik semmit az, hogy „egy órát leszünk ott”. Az talán azt jelenti számára, hogy sok vagy még azt sem. Azt mondd neki, hogy mit csináltok akkor, amikor visszaértetek, és az valami kívánatos dolog legyen.
Vigyetek magatokkal játékot, lapozós könyvecskét kétféle nézőpontból is. Ha van ott gyerek, akkor legyen mit elcserélni vele arra az időre, ha pedig nincs, akkor elég üres lenne egy idegen lakás a gyereknek játékok nélkül.
Mielőtt bementek
Mielőtt bementek akihez megérkeztetek, ismerkedjetek meg a környezetével. Ha a ház körüljárható, akkor járjátok körül és beszélgessetek arról, amiket láttok vagy te beszélj azokról. Ez segít azz ovis gyereknek abban, hogy biztonságban érezze magát, mert amit ismer, attól kevésbé tart. Jól teszed, ha mielőtt becsöngettek, megkéred, hogy érintse meg a bejárati ajtót. Ha tud beszélni, akkor kérdezd meg tőle, hogy „Hideg vagy meleg?” vagy „Sima vagy göcsörtös?” (Fogalmazz számára ismerős szavakkal!)
Amikor kinyílik az ajtó, ne engedd, hogy az ismerősök vagy a rokonok rárontsanak, akkor sem, ha szeretetből szeretnék megsimogatni a buksiját vagy megpuszilgatni. Vannak ovis gyerekek, akiknek ez túlzó nyomulás, ami sérti az ő saját terüket. Sok gyereknél éppen az első ilyen tapasztalatok alakítják ki azt, hogy nem szívesen mennek mások közelébe. Ne gondold azt sem, hogy udvariatlanság lenne arra kérni az ismerősöket, hogy majd akkor beszélgessenek a gyerekkel, ha ő is szeretné. Nem azt mondom, hogy nevelj mimóza gyereket, de azt igen, hogy könnyen kialakíthat visszavonultságot, ha sok külső erőltetést kap ilyen helyzetekben.
Odabent
Odabent sétálj vele körül legalább abban szobában, nappaliban, ahol lesztek, de engedd, hogy melletted maradjon. Ne kérleld, hogy menjen az ottani gyerekekkel játszani, hanem engedd meg neki, hogy akkor menjen, amikor ő úgy gondolja. A kérlelésed gyakran az ellenkező irányban hat és a sokszori ismétlést erőltetésnek tekintheti a gyerek, ami után rákezd erre: „Mikor megyünk már haza?” Azt se erőltesd nála, hogy „egyen már abból a pogácsából, mert finom”. Ha a vendéglátók elkezdenének arról beszélni, hogy „milyen magának való ez a gyerek”, akkor nagyon barátságosan meg kell őket kérni, hogy legyen más a téma.
Egy öt éves ovis gyermek nem tud ugyanarra a dologra figyelni negyedóránál tovább, ezért számíts arra, hogy igényli majd a figyelmedet. Ilyenkor válaszolj neki röviden, de nagy figyelemmel, majd mond el neki, hogy mit csináltok majd, ha hazaértek – és ez valami jó dolog, nem pedig fürdés, ha azt éppen nem szereti. Arra az esetre, ha azt szokta kérdezgetni, hogy „Mikor megyünk már?”, legyen nálad egy tíz perces homokóra, mert azt tudod neki mondani, hogy még meg kell forgatnod kétszer – ami ugye számodra még húsz perc maradást jelent.
Amikor ezt olvasod, akkor nyilván eszedbe jut, hogy a te gyereked mire hogyan reagálna ezek közül. Ezen a ponton nekem nem állnak rendelkezésemre azok az információk, de te alakítsd át kreatívan amiket írtam.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on