Nem hallgat rám a gyerek - gyereknevelés, gyermeknevelés

A gyerek korától függően más és más oka lehet annak, ha mint szülő, úgy érzed, hogy „nem hallgat rám a gyerek”.

Néhány éveseknél, kisiskolásoknál és tinédzsereknél is teljesen más jelenségekről lehet szó. Ezt a hármat külön-külön kibontjuk a következőkben. A közös bennük „mindössze” az, hogy a szülő úgy érzi, nem veszik figyelembe a szavait, kéréseit, tanácsait.

Az utasításokat most szándékosan hagytam ki a felsorolásból, mert azok túl gyakori és helytelen használata következtében igen sok gyerek-szülő konfliktus jön létre. Az tehát később egy külön téma lesz itt, a Gyereknevelés oldalakon.

Kisgyermek

A gyermek beszédértésének kialakulása után kezdődik el a szülőnél az a folyamat, melynek végén már elvárja, hogy szavai hatására a gyerek megfelelően reagáljon. Amíg a gyerek még nem tud beszélni, addig a szülő „csak” cselekvésbeli változást remél szavai hatására, például: „Emeld fel a kezed, belebújtatom ebbe a kabátba.”

Ebben az időszakban a szülő két okból érezheti úgy, hogy „nem hallgat rám a gyerek”. A kicsi nem értette meg a szavai tartalmát, vagy nem volt ott a figyelme, és el sem jutott hozzá a mondandó. Ezt a szülők többsége érti, és jól viseli.

Ekkoriban különösen fontos, hogy ne mindig csak szavakkal próbáljuk megszerezni a figyelmét, hanem személyes jelenlétünkkel. Közel kell menni hozzá, de legalább felé fordulni!

Első önállósodási korszak

Nehezebb lehet elviselni, amikor a gyerek szándékosan nem működik együtt a szülővel. Ez pedig akár már másfél és három éves kor között is előfordulhat. Közel ekkorra tehető ugyanis a gyermek első önállósodási korszaka, amit korábban dackorszaknak neveztek el. (Ha nem találkozunk ilyesmivel a gyereknél, akkor ez jelenthet jót, és kedvezőtlen dolgot is, de ezzel most nem foglalkozunk.)

Ebben az időszakban a gyerek többször látszólag vagy ténylegesen szembehelyezkedhet a szülő akaratával. Ekkoriban kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy megszerezzük a gyerek egyetértését valamihez. Ez akár sok időt is igényelhet tőlünk, amit ha nem fordítunk rá, akkor annál gyakrabban érezzük majd ezt: „nem hallgat rám a gyerek”. Több, a gyermek megértésének szintjén megfogalmazott tájékoztatás segít, valamint óriási türelem. Ez a korszak sok szempontból külön téma, amit a Dackorszak és a dacos gyerek című írás bővebben részletez.

Iskolás kor

A gyerek születésétől fogva ügyelnie kell arra, hogy a szülő viselkedése megfeleljen annak, amit szavakban képvisel! Ha lelkére beszélünk a gyereknek, de mi magunk nem mutatunk jó példát, akkor nem leszünk szavahihetők. Így egy idő múlva elmondhatjuk, hogy nem hallgat rám a gyerek. Ha például azt várjuk el, hogy a gyerek betartsa az ígéreteit, akkor nekünk is meg kell tartanunk adott szavunkat.

A szülő következetlensége is azt okozhatja, hogy gyermeke egyre kevésbé hallgat rá. Amikor hasonló helyzetben egyszer így, másszor úgy döntünk vagy cselekszünk, akkor a gyerek szemében csökken a véleményünk jelentősége. Még egy következetes, de szigorúbb szülő is megbízhatóbb és stabilabb háttér a gyerek számára, mint aki alapvetően megengedő, de következetlen. (Ez nem jelenti azt, hogy szigorúnak kellene lennünk ahhoz, hogy megbízhatók legyünk.)

Tinédzser

A tinédzserkor a második önállósodási korszak. Ekkoriban a gyerek sokféle módon törekszik saját függetlenségének megélésére és kimutatására. Könnyen előfordulhat, hogy csak akkor kíváncsi Anya vagy Apa nézőpontjára, ha az egybeesik az övével. Meglehet, hogy ekkoriban szívesebben hallgat barátaira, mint a szüleire.

Tinédzsernek is szüksége lehet a szülő egy-egy jó tanácsára. Annak érdekében, hogy hozzád forduljon majd igazán fontos ügyekben, ne avatkozz be minden apró ballépésébe. Ha ugyanis elegendő teret adsz számára, hogy érvényre juttassa saját döntéseit, akkor lesz a szavaidnak súlya ritka, de fontos alkalmakkor.

Egy szülő sem mondhatja azonban a gyerek tinédzser korában, hogy „Nem értem, miért nem hallgat rám a gyerek”, ha odáig sem hallgatott rá. Kisgyermekkortól egészen az iskoláskor végéig úgy kell a gyerek rendelkezésére állni, hogy legalább megfontolandónak tartsa meglátásainkat. Lesz olyan, hogy közben nem hallgat rád, és végül rosszul jár majd emiatt. Ilyenkor ne hangoztasd, hogy „Miért nem hallgattál rám!” A gyerek pontosan tudja, hogy hiba volt, még akkor is, ha nem köti az orrodra. Ha hibáztatnád őt a tévedéséért, azzal csak azt érnéd el, hogy legközelebb már be sem avatna fontos dolgaiba.

Nem hallgat rám a gyerek

Nézzünk még rá itt a végén két fontos dologra! Nem csak gyerekekkel, de még felnőttekkel való kapcsolatainkban is lényeges, hogy milyen érzelmi szinten beszélgetünk velük. Lehetnek akármilyen jó tanácsaink, lehetnének azok bármilyen hasznosak gyermekeink számára, mégsem tölthetjük be tanácsadó szerepünket, ha nem sikerül barátságos hangnemben átadnunk azokat.

Amikor egy szülő túlságosan erőteljesen beszél egy gyerekhez, akkor azzal ellenállást hoz létre nála. Ki akadályozza meg így a gyerek megértését? …

Még egy gyakorlatias tanács: Válaszd meg jól a pillanatot, amikor különösen fontos, jó tanácsot szeretnél átadni a gyereknek! Olyan időpontot válassz, amikor ő nem fáradt, nem álmos, nem éhes, és nincs eleve rossz kedve valami miatt, ami annyira leköti a figyelmét, hogy úgysem hallgatna meg téged figyelmesen.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Megosztom a Facebook-on

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint

A szerző