Sokan leírták már, hogy ne számítógépezzen annyit a gyerek, de érdemes alaposan a megérteni, hogy mit okoz a túl sok számítógépes játékprogram a számítógépfüggő gyereknek, és miért lenne fontos az erre szánt idő csökkentése.
Ha mint szülő vagy pedagógus azt gondolod, hogy aki ezt a témát feszegeti, az csak ódivatú, és nem hajlandó haladni korunk divatjával, akkor jelzem, hogy az elsők között voltam az országban, aki összekötött egy Commodore 64-et egy legelső generációs IBM személyi számítógéppel. Akkoriban nem létezett ehhez boltban vásárolható kábel és szoftver, ezért orosz számítógépek bontójából vásároltam filléres integrált áramköröket, azokból magam állítottam össze egy kis hardvert, és mindkét gépre megírtam a processzorhoz legközelebbi nyelven egy szoftvert, hogy kommunikálni tudjanak egymással.
Amikor a gyerek odavágja az egeret
Szülők és tanárok sokszor elmondják, hogy némely gyerek hogyan csap számítógépének billentyűzete közepébe tenyérrel vagy vágja földhöz az egeret mérgében. Azt is tapasztalják, hogy nem csak a számítógéppel bánik így, hanem társaival, tanáraival és szüleivel is agresszív.
Természetesen ez nem igaz minden gyerekre, és az sem igaz, hogy minden számítógépes játékprogram egyformán ártalmas lenne. Sok tinédzser igazán felidegesedik, amikor erről a témáról kérdezik, aztán villámló szemekkel visszakérdez, hogy „Miért, maga szerint én agresszív vagyok?” A játékprogram több más tényező mellett csak egyetlen forrása a fiatalok agresszív viselkedése kialakulásának, de ma itt nem az agresszív viselkedés lesz a fő téma, mert eleget foglalkoztunk az iskolai agresszióval a közelmúltban.
Az már nem ismeretlen, hogy sok számítógépes játékprogram használat nagy mennyisége miatt számítógép-függőség alakulhat ki. Amely gyereknél ez kialakul, azt nehéz rábírni valami értelmes dologra, mert kizárólag csak a gép előtt „érzi magát jól”. Ezt a dolgot tetézi, hogy a mai okostelefonok gyorsasága már alkalmassá teszi azokat gyors és élethű játékprogram futtatására. Így a gyerek már nem csak otthon, hanem bárhol út közben fogyaszthatja a „digitális drogot”.
Készre gyártott képek, leromlott fantázia
Már a tévézés térnyerése idején tudtuk, hogy míg a könyvek növelik, addig a tévé csökkenti a gyerek képzelőerejét. Ez hatványozottan igaz a számítógépes játékokra. Az egyik baj a készre gyártott képek fogyasztása. Amíg olvasás során a gyerek maga alakít ki az olvasott vagy hallott történethez képi környezetet, benne helyekkel, szereplőkkel, fényekkel, színekkel, addig a tévé és a számítógép ezeket készen adja.
Minél korábban kezdi el a gyerek külső képalkotók fogyasztását, annál inkább elkényelmesedik saját fantáziája használatában. A fantázia pedig a kreativitás alapja, mert előbb gondolatban talál ki az ember dolgokat, amiket azután megvalósít. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy aki elég sokat ül számítógépes játékprogram előtt, az elkezd hasonlítani egy robothoz, amit beprogramoztak.
Maga az Apple alapítója, Steve Jobs pontos elveket követett a gyerkenevelésben. Nem adott a gyerekei kezébe okos eszközöket. Valószínűleg tudta, hogy csökkentené velük a képességeiket. Az más lapra tartozik, hogy ha tudta, akkor mennyire volt etikus részéről, hogy ebből elég nagy üzletet épített fel.
Stroboszkóp hatás a számítógépfüggő gyereknél
Amikor a gyerek az életben valós tárgyak és élőlények mozgását észleli, akkor egy valóban folytonos mozgást lát. A mozi feltalálása – ne aggódj nem megyünk neki a mozinak – és elterjedése óta közismert, hogy ha egy mozgást akarunk ábrázolni, akkor a mozgás 1 másodpercéről készített 24 darab állókép egymás utáni gyors (24 kép másodpercenként) vetítésével ezt elérhetjük. A szem és az ember elméje az ilyen képsorozatot elfogadja folytonos mozgásnak.
A tévének és a számítógépnek azonban van egy villódzó hatása is, ahogyan frissíti a képet, és ez eltér a korai mozi technikájától, ahol szinte a teljes kép ugyanabban az időpontban frissült. Ez a villódzás bár kisebb mértékű, mint a diszkókban használatos stroboszkópoké, de akárcsak azok, károsan hipnotikus hatásúak, mert monoton módon ismétlődőek. Bár azt mondják, hogy egy egészséges emberre nincsenek komoly hatással, de ez csak mennyiség kérdése, és nem véletlen, hogy autistákat kifejezetten óvnak ilyen hatásoktól, bár számukra a hangerő még nagyobb gondot jelent.
Ez a villódzás a tévék és kivetítők képfrissítési sebességének köszönhetően a szem számára egyre kevésbé érzékelhető, de ez nem jelenti azt, hogy az elmét nem zavarhatja. Ha az előzőek túlságosan technikainak tűntek, akkor nézzünk egy hasonló problémát: Amikor meghibásodik egy csap, és akár nem is túl nagy hangerővel, de monoton módon csöpög, akkor az emberek igen csak idegessé tudnak válni ettől. Erre csak azért nem mondjuk, hogy stroboszkóp hatás, mert másik érzékszervünk, a fülünk vesz részt a monoton jelenség közvetítésében.
Monotonitás és hipnózis
Van a monotonitásnak egy másik oldala, ami nem jellemzője a tévének, hanem kifejezetten a számítógépes játékok sajátja, akkor is, ha mobiltelefonon játsszák.
A grafikus megtervezi a lehetséges mozgáselemeket, amelyek természetesen állóképek. A szoftver feladata ezeket úgy megjeleníteni, hogy a játékos folytonosnak tekintse azt a mozgást, ami az állóképek váltogatásával, mozgatásával létrejön. Akármilyen nagy mennyiségű grafikai elemből is állítják össze a játékprogramokat, azok rendkívül sok monoton ismétlődő képi elemet jelenítenek meg.
Mi a baj a monotonitással? Az, hogy mindenféle hipnózis létrejöttéhez is monotonitást használnak, még egy régi vagy „modern törzs” dobolással vagy mormolással elért verziójához is. Szeretné egy valaki, hogy egy számítógép vagy bárki hipnotizálja őt? Hát a számítógépfüggő gyerekünket?
Kommunikáció élőlénnyel és géppel
A valós életben a kommunikáció élőlények, leginkább pedig emberek között zajlik, bár használunk olyan kifejezéseket, mint például „ez a festmény jól kommunikál”, de ott is inkább a művész teszi ezt velünk, csak időben eltolva. Kommunikáció közben figyelmet adnunk másoknak, hogy elmondhassák, amit szeretnének, és meg kell szereznünk mások figyelmét, hogy meghallgassák a mondandónkat. Ez végül több lesz, mint kommunikáció, együttműködést hozunk létre.
Amikor a kommunikáció nagyobb mennyisége ember és gép közötti adatcserévé silányul, akkor a gyerek elkényelmesedik. Többé már egyre kevésbé kell törekednie mások megértésére és arra, hogy gondolkozzon az ő fejükkel is. A számítógép újra indítható. Az egér földhöz vágható. Nem beszél vissza. Nem elfogadni, hogy másképp gondolkodik, vékonyabb, vagy teltebb, mint mi vagyunk, sem azt hogy más a bőre színe, és azt sem, hogy jobb módú vagy szegényebb, mint mi.
A számítógépfüggő gyerek így megszokja azt, hogy nem kell alkalmazkodnia, az történik, amit ő akar. Amikor ideje nagy részében már így van, akkor elvárhatja majd osztálytársaitól, tanáraitól és szüleitől is, hogy úgy ugráljanak, ahogyan ő szeretné. Miért? Azért mert megszokta. Előbb csak néha, később egyre többet kerül majd szembe környezetével, és mivel a körülötte élőket rugalmatlanabbnak találja majd, egyre többet menekül majd oda, ahol nem beszélnek neki vissza, a számítógéphez.
A gyerek motivációjának csökkenése
A számítógép rengeteg módon használható a gyerekek javára is, és a játékprogramok között is számos fejlődést támogató található. A számítógéptől tehát nem tiltani kell a gyereket, hanem okosan kell megválogatni, hogy mire és mennyi ideig használja.
Az olyan programok, azonban, amelyekben csak agresszióval nyerhet, azt gyakoroltatják vele, hogy mások véres legyőzése által érheti el céljait. Az a felnőtt, aki abban bízik, hogy a gyerek úgy is meg tudja különböztetni a játékot a valóságtól, és amikor felkel a gép mellől, akkor már háta mögött is hagyta a digitális világot, téved!
Mert ez az elején talán így van, de azután másképp alakul.
A számítógépfüggő gyerek többségében már nem a valós életben győz le akadályokat a céljai felé haladva, akkor elkezdi elveszíteni reális és valós céljait, és alábbhagy azokkal a tevékenységeivel, melyek ilyen célok felé vitték.
Ha a gyerek többségében a digitális világban kezdi megélni győzelmeit és vereségeit, akkor a valós élet elérhető értékei iránti motivációjának csökkenését figyelhetjük meg. Sok szülő ír nekem arról, hogy tinédzser fiát már semmi sem érdekli, egész nap csak ül a számítógép előtt vagy nyomkodja a telefontját.
Mentsd ki a gép elől!
Már korábban is érdemes lenne, de ezen a ponton mindenképpen közbe kell avatkozni, ha valaki jót szeretne a gyereknek. Nem elég azonban csökkenteni a számítógépes játékidőt, mert azt önmagában csak büntetésnek élné meg a gyerek. Meg kell találni számára azokat a tevékenységeket, melyeket szívesen végezne, s ezek legkönnyebben a sport és a kultúra világában találhatók.
A legegyszerűbb persze megelőzni a bajt, és értékes tevékenységekkel kitölteni a gyerek idejét, hogy a szülők távollétében ne alakuljon ki az a mindennapos gyakorlat, hogy napi három-négy órát vagy akár többet is agresszív játékprogramokkal pusztítja magát.
Ha már annyira számítógépfüggő a gyerek, akkor az első három nap nehéz lesz, és még az első hét végéig sem lesz könnyű anya és apa dolga, ha egyszer belevágnak abba, hogy visszahozzák a digitális világban elmerült gyereküket.
Kezdetben sok múlik majd azon, hogy a szülők tudnak-e elég időt szánni közös, családi tevékenységekre, vagy legalább felváltva a gyerek rendelkezésére állni. Később már egyedül is szívesen jár majd edzésre, táncra, zenetanulásra vagy valamilyen kézügyességet igénylő foglakozásra.
A mi időnk
Tudom, hogy szülő, óvónő, tanító és tanár egyaránt mennyire leterhelt az élet mindennapos dolgaival. Akár ezzel, akár mással indokoljuk, hogy miért van olyan sokat magára hagyva a gyerek, gondoskodni kell számára értékes időtöltésről, különben marad számára a mobil és a számítógép.
Sok szülő nagyon helyesen, maga is játszik a gyerekkel együtt a számítógépen, de mértékkel. Ezzel hozzájárulhat a számítógép kulturált felhasználásához, valamint így a gyerek is jobban elfogad majd tőle a tanácsot, hogy mivel programmal játsszon, és mit kerüljön.
A számítógépfüggő gyerek problémájának csak egy kis szeletét érintettük itt. Amikor a végére érünk, neked is lehet számos meglátásod, amiről nem esett szó. Még arra sem tértünk ki, hogy túlzott használata miként hat a szövegértés vagy az írás képességére. Akárhogyan is van, a gyereknevelésben semmi sem helyettesítheti a szülő gondoskodását, a pedagógus gyerekhez illő oktató munkáját.
Mesterséges intelligencia ide vagy oda, egy gép sosem pótolhatja a verbális vagy más emberi kommunikációban rejlő értelmet és érzelmet. Érdemes gondoskodnunk arról, hogy a gyerek ne jusson ezzel ellentétes hamis következtetésre, mert az a világ, amit így teremtene maga számára, csak egy álomvilág lenne, és végül még abból is a legridegebb fajta.
Javaslom, hogy nézd meg a témában készült videót itt, a cikk után.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Kütyük és gyerekek – rövid videó
Megosztom a Facebook-on