Az egyedülálló szülő bővelkedhet problémákban. Van amikor a gyereknevelést lenne jó megosztania valaki mással, este pedig megnyugtatná, ha egy társ vállára hajthatná a fejét. Az anyagiak előteremtése a harmadik a sok-sok probléma közül, melyek fontossági sorrendje kívülről meghatározhatatlan, és még egy napon belül is eltérő, hogy éppen melyik a nagyobb gondja.
Az egyedülálló szülőnek is „jár” egy emberhez méltóbb élet, és pontosan erről a jelzőről nem szabad lemondani a nehézségek közepette.
Az bizonyos, hogy aki egyedül maradt a gyerekkel vagy a gyerekekkel, annak teljesen újra kell gondolnia az életet. Az út oda, hogy újra boldog és elégedett legyen az, hogy minél gyorsabban lezárja a veszteség és a dráma időszakát, és inkább a fennálló, esetleg nehezen észrevehető lehetőségekre koncentrál.
Akár válás, akár más tragédia miatt maradt valaki egyedül a gyerekekkel, az újrakezdés teljesen más felállást kíván, mint ahogyan az élet addig zajlott. A fő hátráltató tényező pontosan az lehet, ha a korábbi megszokásokat siratja valaki vissza. A visszavágyódás a folytathatatlanhoz megakadályozhatja nem csak a szülő, de a gyerek boldogságát is.
A gyerek nem támasz, de…
A gyerekek könnyen felfogják, ha őszintén beszélnek velük, s egy válást követően szükségük is van erre. Minél őszintébb vagy a gyerekkel, annál több megértésre és együttműködésre számíthatsz, de a gyerek kora elég jól megszabja ennek a kereteit. Azt várni tőle, hogy felnőtt hozzáállást tanúsítson, hogy komoly lelki károkat okozhat neki.
Az egyedülálló szülő megélheti a gyerek jelenlétét, közelségét, akár még a segítségét is támasznak, de nem szabad ezt érzékeltetni vele. Még akkor is, ha a szülők különválása kulturáltan történt, és várhatóan mindkettővel módja lesz kapcsolatban maradni, akkor is inkább a gyerek szorul támaszra. Az a támasz, amit ő nyújthat az egyedülálló szülő számára, az sem kicsi. Ez lehet gyakorlatias és lelki jellegű is, de a támasz igényét nem szabad éreztetni vele, mert túlzó elvárás lenne.
Az olyan drámai mondatok, mint például „Csak te maradtál nekem!”, úgy hatnak a gyerekre, mintha az ő felelőssége lenne helyettesíteni az egyedülálló szülő korábbi párját. A gyerek vesztesége legalább akkora, mint a külön vált felnőtteké. Ő maga szorul még több figyelemre és támaszra.
Számíthatunk a gyerekre!
Az egyedülálló szülő gyereke a helyzet kialakulásakor nagy különbséget tapasztal addigi életéhez képest. Fontos, hogy a gyerek őszinte válaszokat kapjon. Nem attól kell ugyanis megkímélni, hogy tiszta képet kapjon a helyzetről, hanem a különválással esetleg együtt járó civakodástól, érzelmi drámától.
A gyerekek nem buták, és elvárják, hogy tisztán láthassanak az adott szituációban. Ha megkapják a kellő információt, akkor általában lehet rájuk számítani. Nem szerencsés, de sok gyerek hihetetlen „felnő” ilyenkor. Ezt inkább ne várjuk el tőle, de természetes, hogy jobban összeszedi magát, mert rá is több hárul.
A gyerekek persze nem egyformák. Van aki többet vállal, másvalaki pedig annyira összeomlik, hogy még azt sem várhatjuk el tőle, amit korábban. A csere azonban itt is jól működik. Ha számíthat a szülőre, akkor a szülő is jobban számíthat rá.
Mi marad a gyermekkorból?
A válás alatt törekedni kell arra, hogy ha már így alakult, a felek akkor se égessenek fel minden hidat maguk mögött! Nem csak ezért, de legalább a gyerek érdekében fenn kell tartaniuk egy minél természetesebb és lehetőleg barátságos kommunikációt. Nagy tévedésben van az a szülő, aki a másik ellen hangolja a gyerekét. Ezzel ugyanis bánatot okoz neki, és saját magáról is negatív képet alakít ki a gyerekben.
Mi a helyzet akkor, ha a másik szülő nem nagyon akar törődni a gyerekkel? Akkor az egyedül álló szülő jól teszi, ha nem rejti ezt véka alá. Jobb a gyereknek, ha tudja, mert legalább nem vágyakozik feleslegesen az eltávolodott anya vagy apa után. A másik szülő hiánya ellenére is törekedni kell arra, hogy bár a gyerekre is több feladat hárulhat, hadd maradjon gyerek. Az élet célszerű átszervezése után törekedni kell arra, hogy abban az „időben” élhessen, ami neki megfelelő, a gyermekkorban.
Ha kellően jó célokat találunk a gyerekkel együtt az ő számára, akkor az e célok felé mutató cselekvésekben megvalósíthatja, hasznossá teheti magát, és akkor közelebb jár a boldogsághoz.
A nevelésre koncentráltunk, ezért kimaradt egy fontos téma. Ez pedig az, hogy az egyedülálló szülő, mint fogalom, nem egy pecsét. Ez egy helyzet, ami azt is jelenti, hogy megszüntethető. Ennek könnyű vagy nehéz volta azonban egy teljesen új téma ahhoz képest, mint amiről a fentiek szólnak. Nézőpont kérdése, hogy ez naiv vagy pozitív hozzáállás-e, de ezt üzenem: Az egyedülálló szülőre valahol várnia kell egy párnak!
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
