Sok szülő tapasztalja, hogy kisgyermeke amikor éjjel vagy reggel felébred és átmegy hozzájuk a hálószobába, áthozza a játékait is. Sohasem érkezik üres kézzel, magával hozza szundikendőjét, kispárnáját vagy a takaróját, plüssállatát, néha pedig ezek közül többet is. Anyuka kérdése a következő:
„Adott a 2 éves fiam, aki saját szobájában alszik, leesésgátlós ágyban. Igazából semmi gond nincs, csak kíváncsi lennék a következő szituáció lelki hátterére: Viszonylag későn kelők vagyunk, majdnem mindig ő ébred a leghamarabb. Szépen át is jön a felnőtt hálószobába, majd engem felébreszt. De a lényeg számomra az lenne, hogy miért hoz magával mindig valamit az ágyából? Vagy a szundikendőjét. Vagy a pokrócát. Vagy kispárnát. Néha ezek közül többet is.”
Áthozza a játékait
Bár ez elsőre furcsának tűnhet, valójában teljesen természetes jelenségről van szó. Az ébredés a kisgyerek számára gyakran egy lassú átmenet, nem pedig egy hirtelen pillanat. Az ágyban lévő tárgyak egész éjjel vele voltak, megszokta az illatukat és az érintésüket, és ezért nyugalmat, biztonságot jelentenek számára. A gyerek ezek által jól ismert, megszokott és egy másik tér nyugalmát képviselő dolgokat hoz magával a szülei szobájába.
Így könnyebb számára egy másik tér elviselése még akkor is, ha azt a teret most anya vagy apa közelsége miatt választotta. Az nem véletlen, ha egyik nap csak egy párnát hoz, máskor pedig plüssállatot és takarót is. Ilyenkor egyszerűen csak alaposan bebiztosítja magát, és azokat a tárgyakat hozza magával, amelyek segítenek neki jól érezni magát. Mivel a gyerek még nem teljesen éber, azért előfordulhat az is, hogy olyasmit hoz át, amit eddig sosem.
Egy kis tudatosság
A szülőnek és a gyereknek is jól jön, ha a gyerek nem sírva ébred, az pedig egy szép képesség, ha egyedül megy át a szülőkhöz. Ez azt mutatja, hogy tudja, hogy hol találja őket, és elég tudatos ahhoz, hogy elinduljon hozzájuk. A magával hozott tárgyak nem a szülőt helyettesítik, csak elkísérik őt, amíg oda nem ér, és azután is megmaradhat az a szerepük, amiért a gyerek akár a saját szobájában is ragaszkodik hozzájuk.
Ez a szokás idővel általában magától elmúlik. Először egyre kevesebb dolgot hoz át, később pedig már csak ritkán, végül pedig teljesen elmaradhat. Addig jól teszed, ha engeded, hogy magával hozzon dolgokat. Ahogyan a gyerek egyre tudatosabbá válik egyre kevesebb ilyen kapaszkodóra lesz szüksége. A szülő részéről tehát a legfontosabb a gyerek ezen szokásának elfogadása és ezzel nem mondtam, hogy bármilyen szokásával ugyanez lenne a dolgunk.
Novák Ferenc
Olvasd el a család örömére!
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Éjjel mindent áthoz – rövid videó
Egy könyv, ami segít neked!
