Őszinte és becsületes gyereket szeretnél

Melyik szülő nem szeretné, ha a gyereke becsületes és őszinte lenne? Hogyan őrizhetjük meg, hogy bízhassunk a gyerek szavában?

Amikor a gyerek megteszi az első lépéseket, néha lever vagy kiborít valamit. A szülők ilyenkor nagyon türelmesek, mert tudják, hogy a gyerek még csak most tanulja irányítani a testét. Eltart egy darabig, mire a gyerek mozgásának koordinációja megközelíti egy felnőttét. A lényeg azonban, hogy a kicsik nem szándékosan vernek le egy poharat, és nem rosszindulatból tépnek el egy levelet, amit a szülő a keze közelében hagyott.

A szabályok

Családja válogatja, hogy mit tartanak jó és mit rossz dolgoknak, de az tény, hogy az is eltart egy darabig, amíg a gyerek ezeket megtanulja. A szülők elég sokszor mondanak olyat, hogy „ezt nem szabad”, azt pedig „szabad”. Így a gyerek már 1-2 éves korában, akár még a beszéd kialakulása előtt tudja, hogy a szülei minek örülnek és minek nem.

Szabad – nem szabad. Látszólag egyszerű dolgok. Ezek néha ellentmondanak a gyerek érdekeinek, még akkor is, ha sok szabály a gyerek védelmében születik. Ha azt mondod a gyereknek, hogy a „gyufával tilos játszani”, akkor ezzel is komoly veszélytől akarod megóvni.

Egy gyerek annál könnyebben tart be egy szabályt, minél jobban érti, hogy miért hasznos annak a betartása.

Gyereknevelési Levelek

A legtöbb gyerek az elején nagy mértékben hallgat a szüleire, de pusztán azért, mert a szülő kijelenti, hogy ezt vagy azt „nem szabad és kész”, a gyerek még nem feltétlen ért egyet azzal a szabállyal. Minél kevésbé ért vele egyet, annál könnyebben szegi meg azokat. Ezért bármilyen szabályt is vezetsz be a családban, jól teszed, ha alaposan elmagyarázod a gyereknek, hogy az miért előnyős.

A szabályok megszegése

Mikor is van szükség leginkább arra, hogy valaki őszinte legyen? Pontosan akkor, ha nem úgy tesz, ahogyan elvárják tőle, leginkább pedig akkor, ha megszegett valami szabályt.
Amikor a gyerek rossz jegyet hoz haza az iskolából, és arról nem szívesen beszélne a szüleinek, akkor persze nem mindig van egy kimondott szabály, amit a rossz osztályzattal megszegett, hanem egy szülői elvárás az, aminek nem tudott megfelelni.

Esetünkben végül is mindegy, hogy leírt, megbeszélt szabályt sértett, vagy valamilyen ki nem mondott vagy kimondott elvárásnak nem felelt meg a gyerek. A lényeg az, hogy megmondja a apának vagy anyának őszintén, vagy inkább eltitkolja.

Az őszinteség következményei

A gyerekek eleinte szinte mindent megosztanak szüleikkel. Eközben azonban gyűjtik a tapasztalatokat arról, hogy miként reagál apa vagy anya, olyan helyzetekben, amikor számukra nem elfogadható dolog történik.

Vannak szülők, akik szomorúsággal veszik tudomásul a gyerek által elmondott rossz híreket, mások idegesek lesznek, ha a gyerek olyasmit tett, amit tudvalevőleg nem szabad abban a családban. A gyerek például hazahozza az uzsonnáját az iskolából, pedig anyukája minden nap a lelkére köti, hogy meg kell ennie. Ő hazajön, az uzsonna pedig még a táskában. Most mit tegyen?

Ha az uzsonnából korábban még nem volt otthon nagyobb csinnadratta, akkor simán elmondja anyukájának, hogy elfelejtette megenni. Ha viszont már sokszor és jó alaposan leszúrták hasonló dologért, akkor a gyerek megtanulhatta, (valójában persze téves következtetésre jutott,) hogy nem éri meg elmondani az igazat.

„Ez a példa megvilágítja azt a szabályt, hogy ha a gyerek őszintén bevall valamit, amit tett, nem tett, vagy rosszul tett, akkor a szülő jól teszi, ha méltányosan áll hozzá ehhez, az ő nézőpontjából negatív esethez, mert különben az ő szülői reakciója a gyerek őszinteségét csökkenti majd.”

Dicsérjük meg egy csínytevésért?

Nem arról van szó, hogy szülőként helyeselni kellene a gyerek szabályszegéseit. Ha a gyerek rossz fát tett a tűzre, akkor kérheted őt arra, hogy hozza helyre. Annak azonban nincs értelme, hogy óriásira nagyítsunk egy hibát, amit elkövetett.

Ha a szülő gyakran túlreagálja azt, amit a gyerek csinált, akkor a gyerek megszokja, hogy őszinteségéért és megbánásáért nem megértést kap, hanem egy számára igencsak stresszes leszúrást.

Erre most néhány szülő azt mondja: De mit csináljak, ha már vagy hússzor elmondtam neki, hogy egye meg az uzsonnát, de újra és újra elfelejti?
Nincs mese, még több információt kell adni a gyereknek arról, hogy ha nem eszik eleget, akkor éhesen nem tud majd figyelni arra, amit tanulnak, ez pedig rosszabb osztályzatokhoz vezethet.

Persze lesznek gyerekek, akiknek ötször is megvilágíthatod ugyanazt a szabályt, és mégsem tartják majd be, de ha már nem tartják be, akkor nem jobb mégis, ha őszintén bevallják, mintha titkolnák előtted? Ha nagyon is tudja mi a szabály, de megszegi, és te türelmesen megkérdezed tőle, hogyan tudná jóvátenni, amit csinált vagy nem csinált, akkor a gyerek őszinte maradhat.

Ha viszont a szülő alaposan lehordja a gyereket, és nem kínál neki semmilyen módot arra, hogy helyrehozza, jóvátegye a dolgot, akkor a gyerek megtanulja majd, hogy jobb eltitkolnia azt, aminek a szülei nem örülnének.

Meddig lehet „jóvátenni”?

A jóvátétel lehetőségének felkínálása lehetővé teszi a gyereknek, hogy többé-kevésbé helyrehozza, amit viselkedésével vagy valamilyen hibával okozott. Ha annak ellenére, hogy te, mint szülő újra és újra lehetővé teszed neki, hogy jóvá tegye azt, amit tett, de utána ő újra és újra úgy tesz, ahogyan korábban, akkor emeld a tétet. Ezen itt azt értjük, hogy ha megint ugyanazt követi el, mint korábban, akkor olyat kérj tőle jóvátétel gyanánt, ami mennyiségben vagy minőségben meghaladja azt, amit legutóbb megígért és megtett jóvátétel gyanánt.

Ha például korábban azzal tette jóvá, hogy nem tanult és ezért rossz jegyet kapott, hogy alaposan felkészült, és maga jelentkezett felelésre és kapott egy jobb osztályzatot, akkor most, amikor ugyanolyan hibát követett el, akkor már ne fogadd el, hogy azzal intézze el a dolgot, hogy jelentkezik a tanárnál felelésre és hoz egy jó jegyet. Csináljon valamivel többet, például segítsen más osztálytárásnak vagy saját testvérének megtanulni valamit, ami azoknak rosszul megy.

Büntetés

A büntetés hatásairól egy könyvet is teleírhatnék. Arról, hogy legtöbbször miért káros a gyereknevelésben. Ha viszont a gyerek minden nap fáradt lenne az iskolában azért, mert éjszaka is számítógépén vagy mobiltelefonján játszana, akkor simán letiltanám az otthoni wifi-ről egy időre. Ezt azonban nem nevezném büntetésnek, hanem csak a csere helyreállításának, amin azt értem, hogy ne kedvezzünk extrákkal a gyereknek, ha nem érdemli meg.

A gyereknek szüksége van rád

A gyerekek könnyen őszinték. Ne szoktassuk hát le őket a becsületes hozzáállásukról azzal, hogy mindenért büntetést kapnak. Jól teszed, ha időnként meg is kérdezed, hogy van-e valami, ami a lelkét nyomja. Biztosítsd arról, hogy ha elmondja, nem fogod a fejére olvasni, újra és újra felemlegetni azt, amit tett. Így sem lesz könnyű dolga, hogy elmondjon valamit, amit szégyell!

Ha megtartod a gyerekkel a jó kapcsolatot, ami azt is elviseli, hogy őszintén elmond neked valami kellemetlen dolgot, akkor hozzád tud majd fordulni akkor, amikor valamilyen szerinte megoldhatatlan helyzetbe kerül. Ilyenkor nagy szüksége lehet majd rád, és sokkal jobb, hogy egy felelősségteljes személyre, rád támaszkodhat, mintha valami alig ismert, laza haver tanácsait fogadná meg, amivel esetleg még nagyobb bajba is kerülhetne.

Amit kevés szülő tesz meg

Szeretnéd megtartani, vagy növelni a gyerek beléd vetett bizalmát? Ahhoz majdnem elég egyetlen dolog. Amikor te hibázol vele kapcsolatban, akkor jelezd, hogy helytelenül viselkedtél, és kérj tőle elnézést. Sok szülő azt hiszi, hogy ezzel csökken a tekintélye, pedig ez fordítva igaz.

Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy anya és apa is belátják, ha hibáznak, akkor ő sem ragaszkodik majd „vélt igazságához”, hanem őszintén belátja majd, hogy tévedett valamiben, és nem kell majd eltitkolnia azt sem, ha véletlenül vagy szándékosan komolyabb hibát vét.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Gyereknevelési Levelek