A Boldog Gyerek "összetevői"

Tele van az internet olyan írásokkal, hogyan neveljünk boldog gyereket. Érdemes azonban ennél mélyebbre menni: Milyen egy boldog gyerek?

Ezt a kérdést érdemes feltenni és akkor eljutunk oda, hogy milyen összetevők szükségesek a gyereknevelésben. A címen megakadnak majd páran, hiszen mi az, hogy a boldog gyerek „összetevői”? A gyerek nem egy étel recept, aminek összetevői lennének. A boldogságához azonban létezik néhány alapvető összetevő.

Boldog gyerek – Van döntési szabadsága (1)

Szomorú gyerek az, akiről csak mások döntenek, akivel csak úgy történik ez meg az, amikre neki nincsen befolyása. Nem kell itt feltétlenül nagy dolgokra gondolni, inkább a történések mennyisége fontos. Ha minden nap mások mondják meg, hogy mit vegyen fel, ha meg kell ennie a legrosszabb ételeket, ha örülnie kell annak, hogy nálunk vannak az ismerőseink gyerekei, akiket ő nem nagyon kedvel, akkor túl gyakran nincsen lehetősége dönteni.

Persze, hogy ebben a társadalomban a gyereknek is sok kötelezettsége van. Iskolába kell menni, ehhez nem lehet fáradt, ezért este időben kell aludnia menni, … és sorolhatnánk tovább. Ettől még számos lehetőség van arra, hogy választási lehetőséget adjunk neki. „Itt ez a három ruha, ma melyiket vennéd fel szívesen?”

Amikor pedig a szülőnek, segítségre van szüksége tőle, sokszor még akkor is fogalmazhatunk úgy, hogy legalább annak időpontját megválaszthassa, ha már egyszer annyira benne van egy játékban.

Az nem döntési szabadság a gyerek számára, amikor a szülő felkínál lehetőségeket, de közben erősen befolyásolja, hogy melyiket válassza.

A gyerek előtt álló választási lehetőségek legnagyobb mennyisége olyan, hogy bárhogyan dönt is a gyerek, az nem jelent ránézve tragédiát. Ahhoz, hogy egy-két komoly dologban, amelyek veszélyeket jelenthetnek számára, könnyebben érvényesülhessen a szülő tapasztalatokból fakadó erőteljesebb akarata, ahhoz a mindennapokban jól tesszük, ha távol tartjuk magunkat a gyakori beavatkozástól.

Vannak céljai és elér célokat (2)

A gyerekeknek vannak céljaik. Már akkor is vannak, amikor az időfogalmuk még más, mint egy felnőtté. Talán csak annyi a célja, hogy levegyen valamit egy polcról, amit még nehezen ér el. Később vannak olyan céljai, amelyekhez már időt rendel, mondjuk zsebpénzt gyűjt valamire. Hamar megfogalmaznak olyan célokat, hogy „mik lesznek ők, ha nagyok lesznek”, vagy közelebbi terveik vannak, mint például „Anya, szeretnék lovagolni!”

A szülő első feladata a gyerek céljaival kapcsolatban az, hogy ne kicsinyelje le azokat!

Tudom, hogy felnőttként, az élet „súlyos realitásai” alapján nehéz megállni, hogy Apa azt mondja a gyereknek: „Ugyan már! A világon alig száz emberből lett eddig űrhajós! Olyan célt fogalmazz meg, ami megvalósítható!” Az világos, hogy ez az Apa szeretné megóvni őt a későbbi „csalódástól”, de ezzel most okoz neki csalódást a jelenben!

Hagyni kell a gyereket, hogy azt tervezzen, amit csak szeretne, feltéve, hogy nem valami veszélyes vagy romboló dologról van szó. Ennek még az sem mond ellent, hogy egy gyerek bizonyos korszakában képes akár naponta tucatnyi célt is megfogalmazni. Persze, hogy nem lesz egyszerre űrhajós, mozdonyvezető, autóversenyző és még sok minden. De miért kellene előre elvenni tőle a lehetőséget, hogy bármi legyen. Akinek elveszik az álmait, annak elveszik a jövőjét is, hiszen a tervek nem a múltról szólnak.

A gyerek saját motivációját kell megőrizni, s ennek kulcsa az, hogy nem romboljuk le a céljaiba vetett bizalmát.

Mit történik azzal a gyerekkel, akinek lekicsinylik, megvalósíthatatlannak minősítik az álmait? Elveszíti majd a motivációját. Erre „motiváció kutatók” most rákérdeznének: a külsőt vagy a belsőt? … “Pokolba a külső motivációval!” Böbe Majom is tud képet mázolni, ha banánt adnak neki érte. Na jó! Valójában nem gondolom ennyire szélsőségesen, csak úgy látom, hogy túlságosan a külső motivációra helyeződött manapság a hangsúly a gyereknevelésben.

Boldog Gyerek - A nevelés 5 összetevője - motiváció és cél
Boldog Gyerek – motiváció és cél

Ismeri és betartja a szabályokat (3)

Emberi közösségekben szabályok biztosítják az emberi együttműködést, akár részese volt valaki ezek megalkotásának, akár bele született, vonatkoznak rá. Ez a helyzet egy óvodában vagy iskolában is, de a gyerek legszűkebb közösségében, a családban is léteznek szabályok.

Egy általában “sáros” gyerek, aki állandóan megszegi a szabályokat, az foglyává válik saját tetteinek. Túl sok dolognak nem szabad róla kiderülnie. A figyelmét két dolog köti majd le leginkább, az egyik, hogy ne derüljön ki semmi, a másik pedig az, hogy ne kövessen el újabb tetteket, mert amúgy tudja, hogy újra elfog követni olyanokat. Az a gyerek pedig, akinek már ennyire magán van a figyelme, kikerül a környezettel való szabad kommunikációból.

Szülőként arra érdemes törekedni, hogy legalább otthon a szabályok értelmesek, követhetők és a gyerek számára ismertek legyenek, mert ekkor lesznek számára könnyebben betarthatók. Szerencsés, ha a család együtt hozza létre szabályait, tehát a gyereknek is szava van azok megalkotásában.

Ha vannak szabályok és ismertek, akkor legalábbis ebben a vonatkozásban már csak arra van szükség egy boldog gyerek számára, hogy a szülei jó példát mutassanak, mert bármilyen nevelő szándékú beszélgetésnél értékesebb az, amit a szülő viselkedésével képvisel.

Jók a visszajelzései, mások értékesnek tartják (4)

Dicséret és elismerés nélkül a gyerek nem kap megerősítést arra, hogy amit tesz, és így ő maga is értékes. A regényekben léteznek magányos öntudatos hősök, akik a tévútra tévedt emberiséggel szemben egyedül tudják, hogy mi a jó, és töretlenül haladnak megmentő céljai felé. Ne várjunk el ilyen tudatosságot egy gyerektől. Szüksége van a visszacsatolásra, hogy jó irányba megy.

A gyerekek általában nem buták, amíg az általános iskolákban előírt feleslegesen nagy mennyiségű tananyag „be nem bizonyítja nekik”. Még akik kiváló képességeik és kiemelkedő szorgalmuk folytán képesek is „5-ösök” lenni, azok között is mennyi neurotikust találunk majd, hiszen állandóan másoknak kellett megfelelnie és egész gyerekkora stresszben telt el.

A modern kor állandó értékelési kényszere nem segíti a gyerekeket. Osztályzatok, minősítések, oklevelek. Elég ebből pár leminősítő tétel, s a gyerek már is úgy érezheti, hogy ő kevésbé értékes, ez pedig önbecsülésének csökkenéséhez vezet. Az olyan oktatási szisztémák, melyek a gyerek tudását legfeljebb saját maga korábbi állapotához, nem pedig másokhoz hasonlítják, kevesebb a stresszt jelentenek a gyerek számára.

A gyerek nem várja el, hogy azt mondjuk neki, hogy „szép tornyot raktál az építőkockákból”, amikor pedig azok éppen leestek. Azzal azonban segíthetjük apróbb és nagyobb céljai elérésében, hogy mi magunk nem csinálunk drámát az ő sikertelenségeiből, hanem biztatóan nézünk rá és úgy beszélünk vele. Lehetünk őszinték. A megértés és valami olyan mondat, hogy „Még egy kis gyakorlás és menni fog!” vagy valami hasonló, segít neki.

Nem az a lényeg, hogy mások miben jobbak nála, hanem az, hogy ő mire büszke.

Ahhoz azonban, hogy az előző elv hasznára lehessen a gyerekednek, őt magát is érdemes arra szoktatni, hogy ne kicsinyítse le mások érdemét.

A boldog gyerek környezete sem boldogtalan (5)

Az első négy pont nem valósul meg anélkül, hogy a gyereket kedvező környezet ne venné körül. Ezért ezt akár írhatnánk a lista elejére is. Néha egy-egy szülőnek, rokonnak, pedagógusnak akkora pozitív hatása lehet egy gyerekre, hogy képes kiegyenlíteni a környezet egyéb negatív hatásait.

Egy optimálishoz közelítő környezet két okból is alapvető egy boldog gyerek életéhez. Az első az, ahogyan ők bánnak vele, a második azonban abból következik, hogy a gyerekek mélyen át tudják élni a felnőttek örömét vagy bánatát. Ezért az olyan gyerek, aki körül sok az élettel elégedetlen felnőtt, gyakran együttérzést mutat majd feléjük, így legalább részben osztozik majd velük azok negatív érzelmeiben.

A boldog gyerek mögött tehát ott áll egy-két gondos szülő, valamint pár lelkes pedagógus és más ismerősök, jó esetben pedig saját barátai is.

Ez az ötödik pont nem jelenti azt, hogy egy boldog gyerek körül csak boldog felnőttek vannak. Az maximalizmus lenne. Egy aktív felnőttnek vannak problémái, mert rendelkezik célokkal. Ezért néha gondterhelt is lehet, ez azonban önmagában sosem lesz akadály a gyerek boldogsága előtt. Egy tevékeny felnőtt amúgy inkább jó példa számára, azt pedig megérti, hogy néha még a legkiegyensúlyozottabb felnőtteknek is lehetnek nehezebb napjaik.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Facebook Comments