Rossz anya vagyok?

Olvasási idő:4 perc

Azt az a kérdést, hogy „Rossz anya vagyok?” csak olyan nők teszik fel maguknak, akik szinte mindent megtesznek gyermekük boldogságáért. Azon kevesek ugyanis, akiknek a gyerek „csak púp a hátukon”, nem gondolnak olyasmire, hogy valamit rosszul csinálnak. Az is lehet, hogy valaki tudja, hogy elront pár dolgot (Ki nem?), de azért ezt a kérdést sosem teszi fel magának.

Mennyi hibát követhetünk el a gyereknevelésben? Nem is olyan sokfélét, de lehet, hogy sokszor. Az első gyerek ebből a szempontból – elnézést a kifejezésért – szinte „próbababa”. A második gyereknél már tapasztaltabb a szülő. A gyerekek jelleme azonban nem egyforma, így kijut tévedéseinkből a másodiknak is. Egy lelkiismeretes szülőnek azonban pár hiba miatt még a gyerek „durcis” megjegyzései ellenére sem kell feltennie azt a kérdést, hogy „Nem szeret a gyerekem?”

Kétségek

Csak sok-sok évvel később derül ki, hogy elértük-e azt, ami a gyereknevelés célja. Így bőven van idő feltenni a kérdést: „Rossz anya vagyok?” Lehetünk túl engedékenyek vagy a másik irányban nagyon is kérlelhetetlenek egy-egy konkrét nevelési helyzetben. Azután kétségeink között arról gondolkodunk, „Vajon jól tettem?”

Mennyi-mennyi kétség! „Nem voltam vajon túl szigorú?” „El kellett volna engednem oda?” „Jobb lett volna, ha itthon marad?” „Elég barátságos voltam vele?” „Meg kellett volna engedni neki?” „Jobb lett volna, ha nem engedem meg, hogy ilyen veszélyes sportot válasszon?” „Ezzel most örökre elvettem a kedvét a zenétől?” „Jobb lett volna, ha nem szólok bele, hogy kivel jár?” „Figyelmeztetni kellett volna, hogy annak a srácnak a szeme sem áll jól?”

Maximalizmus

Természetes, hogy jóravaló emberek mindent jobban szeretnének csinálni, mint eddig. Még abban is van valami, hogy másoktól is elvárjuk, hogy fejlődjenek. Meg kell azonban tudnunk állni egy pillanatra, és megnézi, mit csinálunk jól. Annyi öntelt ember veregeti a saját vállát. Akkor anya vagy apaként ne tehetnéd ezt meg – persze önteltség nélkül, amikor pedig megérdemled?

„Rossz anya vagyok?” – Sokszor felteszed ezt a kérdést? Akkor biztos nem vagy az, amint a bevezetőben már szó volt erről.

A maximalizmus, tehát csak a tökéletest elfogadni jónak, állandóan elégedetlenné teheti az embert. Ezt elkerülheted, ha néha összegzed mindazt a jót, amit teszel vagy elértél.

Rossz anya vagyok? - Anyák nagy kérdése — *^{Rossz anya vagyok? – Anyák nagy kérdése}*

A gyereknek is jót tesz, ha helyén kezeled a gyerekneveléshez való saját hozzáértésedet. Nem mindenki maximalista, aki felteszi néha magának „a kérdést”. Ez ennek a dolognak a gyakoriságától függ, de ne legyünk ennyire elméletiek. Van még egy fontos dolog a „kérdés” mögött.

„Rossz anya vagy!” – mondja a gyerek

A gyerekek néha mondanak kíméletlen dolgokat, még egy nagyon kedves és gondos szülőnek is. A gyerek nem kap meg valamit, amit szeretne vagy nem engedik el oda, ahová menne. Néha ennyi elég, és bemondja: „Rossz anya vagy!”, esetleg ezt: „Nem szeretlek!”

A gyerek tehát tudja pengetni az érzelmi húrokat. Ilyenkor természetes reakció ez a kérdés a szülő fejében: „Rossz anya vagyok?” Pedig csak észre kell vennie, hogy a gyerek így nyilvánítja ki szembenállását. Tudja, hogy ha ezt mondja, akkor anya vagy apa reagálni fog. „Talán még meg is gondolhatja magát!” – álmodozhat a gyerek.

A szülő érzelmei

Van akit nagyon megvisel, ha ilyet hall a gyermekétől. Te jól teszed, ha ilyen esetben megőrzöd a hidegvéredet és nem reagálod túl a dolgot. Ha erős érzelmeket mutatsz, akkor a gyerek ezt még többször használja majd. Hamarabb csökken a gyerek ingerültsége, ha nagy szeretettel ránézel, és megkérdezed, „Miért vagyok rossz?” Erre ő elmondja a panaszát, Te pedig csak köszönd meg a válaszát valahogy így: „Köszönöm, hogy elmondtad.” Ez persze nem megoldás, a gyerek problémájára, de a gőz leeresztésére elég.

Ettől még ritkán illan el a gyerek mérge, de legalább nem szerzett egy újabb tapasztalatot arról, hogy ez működik a szülőnél. A legtöbb szülő kétféle reakciót mutat ilyenkor. Bánatos lesz vagy mérges. A „bánatos” reakció éppen csak eggyel jobb, mert ha a gyerekkel sokszor éreztetik azt, hogy miatta bánatos a szülő, akkor amiatt állandó lelkifurdalás jöhet létre nála.

Örömteli nevelés olvastad már — Örömteli nevelés – Olvastad már?

Erre most jogosan mondhatja valaki, hogy „Már szomorú sem lehetek, ha így viselkedik a gyerek?” Valóban! Nem vagyunk fából. Lehetünk szomorúak is, de mégiscsak tőlünk, szülőktől várható nagyobb tudatosság. Azt pedig bármely szülőn megfigyelheted, hogy kevésbé jók a nevelési megoldásai, amikor ő maga negatív érzelmi állapotban van.

Gondos szülő

Néha apák is kisebbítik saját erejüket ilyen gondolatokkal. Jó házastársak osztoznak a gyereknevelés örömein és a kevésbé sikeres megoldások következményein is. Mint szülők, jól teszik, ha egymást is elismerik olykor, mert a külvilágtól általában kevesebb pozitív megerősítést kap vissza az ember. Sajnos a dicséret kisebb divat, mint a kritika.

Gondos ember az, aki elemzi azt amit csinál, hogy tökéletesítse.

Néhány ilyen gondolat, hogy „Rossz anya vagyok?”, még nem csökkenti az önbizalmát sem apának, sem anyának. Csak ne vigye túlzásba! Ha pedig úgy érzed, hogy bár sokat megteszel a gyerekért, de jól jönnének gyakorlatias tanácsok a neveléshez, akkor iratkozz fel a Gyereknevelési Levelekre!

Novák Ferenc
társ a nevelésben