Akár szenzoros gyerek, aki nem tűri a cipőt, akár nem, elég zavaró lehet a szülő számára, ha cipő és zokni nélkül kell elengednie óvodába vagy iskolába.
„Az én kisfiam minden nap leveszi a cipőjét az iskolában, valamikor a zokniját is. Vinnem kellett be papucsot, hogy ne legyen mezítláb! Azt mondja ég a lába a cipőben. Mit tudnék tenni, hogy ne vegye le a cipőjét az iskolában és ne sérüljön meg a lába?”
Készült a kérdésre egy válasz videó formájában is, amihez több olyan hozzászólás érkezett, amiből látszott, hogy a hozzászólók nem értik, hogy nem a cipő vagy a zokni mérete vagy minősége a probléma, hanem a gyerek túlzott érzékenysége. Ha ennek orvosi okai vannak, akkor kivizsgálásokkal érdemes kezdeni. Amikor azonban ennek nincsen táplálkozási vagy orvosi oka, akkor érdemes pedagógiai módszerekhez nyúlni.
Szenzoros gyerek
Páran azt mondják páran, ami amúgy nem megoldás, hanem csak egy semmit mondó kijelentés, hogy „bizony-bizony szenzoros gyerek és még az is lehet, hogy autista”. Talán még azt is hozzáteszik, hogy „törődj bele!”
Mivel több oka is lehet annak, amiért nem tűr magán cipőt, ezért nem kezdem el felsorolni ezeket, mert csak oda vezetne, hogy te egyre inkább úgy érezd, hogy nincs megoldás.
A alábbiakban olvashatod egy technika két részét, ami segíthet csökkenteni azon gyerekek túlérzékenységét, akiknél amiatt áll fenn, mert nem képesek konfrontálni a talpukkal, illetve azzal, hogy az kapcsolatban áll fizikai tárgyakkal vagy a fizikai tér különböző jellemzőivel (hőmérséklet, nyomás, stb). Azok, akik a fejükbe vették, hogy a szenzorosság probléma állandó, nem hajlandók megtapasztalni, hogy kellően sok, de rövid idejű gyakorlással elérhető javulás.
Rámutatás
Legyen nálatok egy játékbaba és játszd a gyerekkel a következőket egy olyan alkalommal, amikor a gyerek nem éhes, nem álmos és nem fáradt:
1) Mutass rá a játékbaba talpára és mondd neki ezt: „Mutasd meg a baba talpát!” Ha megcsinálta a kérésedet, akkor köszönd meg neki és minden kérésed után így járj el! Ha közben meg is érinti, az nem baj, hiszen úgy is megmutathatja.
2) „Most mutasd meg a saját talpadat!” és közben mutass a talpára.
3) Mutass rá a játékbaba lábfejére és mondd ezt: „Érintsd meg a baba lábát itt!” (Ha visszakérdezne, hogy jó helyen érintené-e itt, akkor mondd neki, hogy igen, ha tényleg a lábfejére mutat.)
4) „Most mutass rá a saját lábadra itt!” és mutass rá a gyerek lábfejére!
Ezt a négy lépést csináljátok egymás után annyiszor, amíg a gyereknek jobb kedve nem lesz vagy el nem unja magát! Az előző lépések nem tarthatnak tovább hét-nyolc percnél és jól teszitek, ha megismétlitek ezeket még a következő napokon. Enyhébb esetben elég lehet akárcsak 2-3 nap, de az sem rossz eredmény, ha két hétig tart, mire érezhető javulás lesz abban, hogy a gyerek nem kíván távolságot tartani rámutatás közben a lábától, annak egy részétől.
Érintés
Akár szenzoros a gyerek, akár nem további négy lépés, de már egy másik napon:
5) „Érintsd meg a baba lábfejét!” Ha a lábfej vagy a talp szó még nem lenne világos a gyereknek, akkor mutass is oda, miközben kéred!
6) „Érints meg a saját lábfejedet!”
7) „Érintsd meg a baba talpát!”
8) „Érintsd meg a saját talpadat!”
Ismételjétek ezt a két lépést egymás után annyiszor, amíg a gyereknek jobb kedve nem lesz vagy el nem unja magát és tegyetek így további 3-4 napon keresztül! Itt is szükséges lehet akár két hét is, de összességében az sem sok, ha javulás érhető el.
Felmerül a kérdés, hogy ezeket kisebb gyerekekkel meg lehet-e csinálni. A válasz az, hogy amint a gyerek képes ezeket a kéréseket végrehajtani, már csinálhatjátok, de hároméves kor körül csak 4-5 percig. Aki persze eldöntötte, hogy egy szenzoros gyerek érzékenysége semmiképpen sem javulhat, az jobb, ha figyelmen kívül hagyja ezeket a lépéseket.
További technikák
További megoldások itt nem kerülnek részletezésre, de javíthatók még a szenzorosság tünetei azzal, hogy első lépésben különböző fizikai tulajdonságú anyagokkal közelítjük az érzékeny testrészt (lábfej, talp). Ennek határa a könnyű elviselhetőségen belül legyen a gyerek számára. Az első lépést annyi napon át érdemes végezni, míg végül a gyerek egészen könnyedén, akár vidáman éli meg a gyakorlást. A második lépésben az anyagokat, tárgyakat már hozzáérnek a gyerek lábához, eleinte csak igen kis ideig.
Novák Ferenc
Megosztom a Facebook-on