Nem figyel rám a gyerek - gyereknevelés, gyermeknevelés

Szülők elég gyakori panasza, hogy „Nem figyel rám a gyerek”. Sokan bosszankodnak ezen, de nem látnak megoldást a helyzetre. Olyasmivel vigasztalják magukat, hogy manapság más szülőkre sem figyelnek a gyerekek, és másoknak még ennél is nagyobb gyermeknevelési problémáik vannak.

Nem lenne szabad elhanyagolni ezt a problémát, mert bár aprónak is tűnhet, nagyra nő majd. Egy négyéves még csak nem figyel, ugyanez a gyerek tíz évesen talán már teljesen az elektronikus kütyüje kijelzőjének bűvöletébe ragad bele. Tinédzserként pedig eljuthat oda, hogy már senkivel sincsen igazán kommunikációban, hanem egy befelé fordított saját világban él.

Szólhatnának a következő sorok arról, miként ne legyen a gyerek kezében telefon vagy tablet, vagy miként ne üljön egész nap számítógép előtt. Mégsem erről lesz szó, hanem valami sokkal egyszerűbbről, amit könnyű helyrehozni.

Miért nem figyel rám a gyerek?

Mielőtt egy gyakorlatias megoldásról beszélnénk, muszáj rávilágítani arra, hogyan alakulhat ki már négyéves korára a gyereknél ez a helyzet. Idegen szavak nélkül, egyszerűen is leírható, mi történt, de szembe kell néznünk azzal, hogy ez rajtunk, a gyerek körül élő felnőtteken múlott.

Nem figyel rám a gyerek 2 - gyereknevelés, gyermeknevelés
Miért nem figyel rám a gyerek?

Nem tett anya és apa semmi rendkívülit, nagyon hétköznapian történt. Nem írom le a teljes folyamatot, mert valószínűleg nem egy tudományos értekezést akarsz itt olvasni. Az elejét ezért ki is hagyom. Nem egyetlen nagy nevelési baklövésről van szó, hanem látszólag apró, de hosszú ideje tartó kommunikációs hibáról. Olyan egyszerű dologról, amire csak legyintenek majd azok, akik imádják a bonyolult, de megoldáshoz nem vezető magyarázatokat.

A probléma kialakulásának három szakasza

Nézzük a jellemző helyzet! A gyerek a szülőhöz szól, mert mutatni vagy mondani szeretne neki valamit. Ez gyakran csak ennyi: „Anya!”
Anya azonban éppen ruhát hajtogat vagy ebédet készít a gyereknek, ezért nem néz a gyerekre, de így szól: „Igen?” Ezzel jelzi, hogy figyel rá, hallgatja őt, de közben nem néz rá. Csináld ezt akár csak fél évig egy gyerekkel, és ő megtanulja, hogy ahhoz, hogy válaszoljunk, nem kell a másikra tekintenünk.

(1.) Az első szakaszban tehát létrejön az a megszokás, hogy nem kell Anyára nézni ahhoz, hogy figyeljek rá. (2.) A második szakaszban a gyerek automatára állítja azt, hogy amikor szülő megszólítja őt, akkor ő így reagál: „Igen?” Közben nem néz a szülőre, de részben még figyelmet ad neki, miközben figyelme nagy részét valami más köti le.

(3.) A harmadik szakaszban a gyerek már nem is mond semmit, amikor a szülő a figyelmét kéri. A szülő ilyenkor úgy érzi, hogy levegőnek nézik őt. Ekkor már felteszi a kérdést magában: „Miért nem figyel rám a gyerek?”

Nem figyel rám a gyerek 3 - gyereknevelés, gyermeknevelés
A gyerek nem figyel a szülőre

A szülő hibáztatása?

Persze, hogy nem tudunk minden pillanatban a gyerekre figyelni. Ha otthon vagyunk a gyerekkel, akkor rengeteg házi teendőt kell elvégeznünk. A gyerekek személyiségüktől függően kisebb vagy nagyobb mértékig tolerálják is azt, hogy mással is foglalkozunk. Nem hibáztatok tehát szülőket emiatt. Egyszerűen csak jobb tudni, hogy mitől jutunk el a kérdésig: „Miért nem figyel rám a gyerek?”

Ha rendszeresen úgy beszélünk a gyerekhez, hogy közben nem nézünk rá, akkor a gyerek leszokik arról, ami pedig a jó kommunikáció alapvető része: figyelünk arra, akivel beszélgetünk.

Igazad van! Nincs módunk minden egyes alkalommal rá figyelni, amikor hozzánk fordul a gyerek. A hozzáfordulás viszonzása ettől még fontos! Amikor csak teheted, nézz rá, ha a figyelmedet kéri. Amikor erre nincs módod, inkább ne kezdj bele hosszabb kommunikációba, hanem jelezd, például ahogyan sok szülő szokta: „Mindjárt kicsim, csak először még a helyére rakom ezt!” Azután menj oda hozzá, fordulj felé, nézz rá, és úgy kérdezd, hogy miről van szó.

Így hozd helyre!

Mit tegyél, ha egy ideje már nem figyel rád? Nem bonyolult. Nehézzé leginkább a korábbi megszokás teheti. Attól függően, hogy hány éves a gyerek, rövidebb vagy hosszabb lesz helyrehozni a dolgot. Ha például csak 4 éves a gyerek, akkor tedd ezt:

  1. fázis: Két napon keresztül ne válaszolj a gyereknek soha úgy, hogy nem nézel rá, amikor válaszolsz neki. Ha tehát válaszolsz, akkor legalább ideiglenesen hagyd abba azt, amivel foglalkozol, hogy 100%-ban rá figyelhess. Fordulj felé, nézz rá!
  2. fázis: Ezután 2-3 napig soha ne kezdj a gyerekhez beszélni úgy, hogy ő közben legalább az elején nem néz rád. Előbb tehát türelmesen kérd és kapd meg a figyelmét. Ehhez eleinte menj hozzá közel. Úgy könnyebben megkapod a figyelmét. Ha nem figyel rád, akkor ne kezdj bele a mondandódba. Kivétel ez alól, ha társasjátékoztok, és közben ő a táblát vagy a bábukat figyeli, mert ekkor úgyis kommunikációban van veled.

A második fázis elején nagy önuralomra lehet szükséged amiatt, hogy miközben beszélni szeretnél vele, ezt mégsem teheted, amíg nem néz rád. Ehhez a két fázishoz türelem kell, de képes helyreállítani azt, amikor még figyelt rád a gyerek. Az első fázisban még ne várd el tőle, hogy teljesítse azt, amit a másodikban építesz fel vele! A kommunikáció egy magasabb szintjén amúgy elég lenne ránézned a gyerekre, mire ő visszanézne, hogy megtudja, mit szeretnél, de ez nem elvárt, csak úgy megemlítem.

Nem hallgat rám a gyerekem

Miről nem volt szó, amiről még lehetett volna? Arról, hogy néhány más nevelési hiba következtében a szülő eljuthat oda, hogy a gyermeke már teljesen figyelmen kívül hagyja őt, és nem ad a véleményére. Erről azonban talán majd legközelebb, a „Nem hallgat rám a gyerek” című írásban.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Megosztom a Facebook-on

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint