Nem ért meg a gyerek - Gyereknevelés

Hányszor érzi úgy a szülő, hogy „Nem ért meg a gyerek!”? Van akinél ritkán, másoknál azonban szinte mindig ez a helyzet. Tényleg annyira megátalkodottak vagy annyira buták lennének a gyerekek, hogy nehéz lenne velük szót érteni? Nyilvánvalóan nem, de akkor miért az a sok kiborulás a szülők és miért a temérdek csökönyös szembenállás a gyerekek oldalán?

Nem, nem a két fő önállósodási korszak idejéről lesz szó, hiszen nem csak 2 és 3 éves kor között, valamint a gyerek tinédzser korában kérdezi a szülő: „Miért nem ért meg a gyerek?”

A gyerek szeretné, ha az apukája bemenne vele a cukrászdába, de Apa ezt mondja: „Most nem érünk rá bemenni, mert sietünk!”
A gyerek erre toporzékolni kezd, Apa pedig ezt kérdi: „Miért nem ért meg ez a gyerek?”
A tizenöt éves korában házibuliba hívják, Anya pedig nem engedi el és felzaklatja őt, hogy miért nem érti meg őt a gyerek.

Ért, megért vagy egyetért?

Hajlamosak lehetünk ugyanazt érteni három különböző, de összefüggő fogalmon: ért, megért és egyetért. A szülők ezek közül általában az egyetértést szeretnék elérni, de gyakran csak az „értésig” vagy odáig sem jutnak. Nem elméletieskedünk sokáig, de muszáj szétválasztani ezeket, mert sok hasznos és gyakorlatias válaszhoz juthatunk.

Ha a gyerek figyel ránk, és érti a szavaink jelentését, akkor nem sok akadálya van annak, hogy értse, amit mondunk. Ez azonban csak az első lépés. Ahhoz, hogy megértsen minket, ahhoz a gyereknek sokkal több információra van szüksége. Nem elég a döntésünkről, véleményünkről egy rövid mondat. Ha azt akarjuk, hogy megértse válaszunkat, döntésünket, akkor valamit arról is tudnia kell, hogy milyen megfontolások alapján jutottunk el ahhoz a válaszhoz, mondandóhoz, amit tőlünk kapott.

Ha megérti, hogy miért ez a válaszunk, döntésünk, akkor az még mindig nem jelenti azt, hogy egyetért majd velünk. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy mások az érdekei és ezekkel az érdekekkel szemben még nem volt elég meggyőző az érvelésünk vagy a gyerek érvelése. A szülő-gyerek konfliktusok többsége ezen a ponton szilárdul meg.

Idő és kommunikáció

Vannak helyzetek, amikor nincs elég idő egymás meggyőzésére. Ha azonban valaki békés családi életre vágyik, akkor jól teszi, ha az ilyen helyzetek számát minimálisra csökkenti. Ha az állandó rohanás végeredménye az, hogy a gyereknek és szülőnek sincs ideje jól megalapozni az érvelését a másik meggyőzésére, akkor az egész család veszít.

A gyereknevelés hatékonyságának alapja a szülő kommunikációjának minősége.

Elegendő időt kell biztosítani arra, hogy teljesen a gyerekre figyeljünk, amikor ő érvel. Adhatunk neki nézőpontokat, amelyeket ő a koránál fogva még nem ismer, ahonnan még nem lát egy problémát. Ehhez pedig magunknak is elegendő időre van szükségünk. Nem nyugtatgathatjuk magunkat a türelmetlenségünk miatt állandóan azzal, hogy „hát nem volt elég idő”.

A figyelem csak a kommunikáció első szakasza. Nem vesszük itt végig az összeset, s ezt az elsőt csak azért emeltem ki, mert igen gyakran már innen kezdve rosszul megy tovább az egész.

Nem ért meg a gyerek!

Arra vágysz, hogy a gyerek egyetértsen veled a döntéseidben, a kéréseire adott válaszaidban?
Néha csak apróságokon múlnak a dolgok. Van úgy, hogy a gyerek egyet tudna érteni akár egy nemleges válasszal is, ha azt alaposan és türelmesen megindokolnánk neki, vagy ha az elutasítás mellett kapna egy lehetőséget arra, hogy valamilyen feltételek között az ő elképzelései is megvalósuljanak.

Sok szülő átlagosan harmad- vagy ötödannyi időt fordít a gyerek meggyőzésére, mint amennyi szükséges.

Meggyőzésen pedig nem a gyerek „győzködését” kell érteni, hanem a lehető legtöbb olyan szempont átadását, amivel ő magától nem rendelkezhet.
Igen, van úgy, hogy „Még kicsi, ezért ezt még nem értheti meg!” Ha azonban mint szülők, azt vesszük észre, hogy állandóan így gondolkodunk, akkor nem vettük észre, hogy a gyerek sokkal „nagyobb”, mint amit mi gondolunk róla.

Javítsd a megértés esélyeit

  • A másik megértésére való törekvést legkönnyebben a szüleinktől tanulhatjuk meg. Ezért hallgasd meg a gyereket többször és hosszabban, mert kiderülhet, hogy mi nem értjük őt igazán, nem pedig fordítva. Ha nem hallgatjuk meg gyermekkorban nagy figyelemmel, akkor ne csodálkozzunk, ha még annyi mindenbe sem avat majd be minket tinédzser korában, mint ami ahhoz kellene, hogy minimálisan képben legyünk az ő otthonon kívüli életéről.
  • A gyerekkel saját szókincsével kell beszélni, különben nem csak egyetértés vagy megértés nem jöhet létre, de még csak “értés” sem.
  • Ne menj bele vitákba vagy fontos dolgok megbeszélésébe a gyerekkel, amikor ő éhes, álmos vagy fáradt! Ilyenkor valójában nem “Vele” beszélsz.
  • Ha állandóan sietnünk kell, akkor jöjjünk rá, nem kezdtünk el elég korán készülődni vagy túl sok programot zsúfoltunk be a napba. Sok hisztitől vagy idegeskedéstől kímélhetjük meg a gyereket és magunkat is, ha például nem úgy indulunk valahová, hogy pontosan érjünk oda, hanem inkább úgy, hogy valamennyivel hamarabb.
  • Vegyük észre, ha valami különösen fontos a gyereknek. Hacsak lelehet járuljunk hozzá az ilyen elképzeléseihez, terveihez. Ha kell, akkor akár kompromisszumok árán, de találjunk utat azok megvalósításához.

Továbbra sem ért meg a gyerek?

Ha ezek után még mindig úgy érzed majd, hogy nem ért meg a gyerek, akkor tedd fel magadnak a kérdést a konkrét esetekben: „A probléma melyik részéről nem tájékoztattam eléggé ahhoz, hogy annak hiányában jó oka legyen csak a saját igazát hangoztatni?

Ahhoz, hogy egyetértés jöjjön létre gyerek és szülő között, alaposan meg kell osztani nézőpontjainkat egymással. Tekintéllyel ugyan el lehet érni, hogy valami a szülő kedve szerint történjen, hosszú távon azonban ez csökkenti a gyerek önállóságát.

Tedd reálissá a gyerek számára a nézőpontodat, és értsd meg, hogy mi reális számára! Amikor ez a két oldalról nézett “valóság” közelít egymáshoz, akkor béke lesz köztetek.

Szükséges amúgy mindig egyetértenünk? Természetesen nem, és több esetben még egyet nem értésünk ellenére is mondhatjuk a gyereknek, hogy bár nem látom helyesnek, legyen úgy, ahogy akarod. Így tanulhat néhány apróbb tévedéséből, ami alaposabbá teheti majd későbbi döntéseiben. Végül is; mi nem leszünk ott mindig mellette, hogy megkíméljük kudarcoktól, bölcsebbé és edzettebbé azonban tehetjük őt.

Barátsággal:

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Gyereknevelés, megosztás a Facebook-on

Hangjegyzet – Szándékosan másképp csinál dolgokat

Meghallgatásához kattints a lejátszó ikonra! E gyereknevelési hangjegyzet hossza 21 perc.

Feliratkozás Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint