Gondos szülők számára közhely, hogy játszani kell a gyerekkel, kevesebben tudják azonban, hogy pontosan miért! Nyilván nem azért, mert úgy illik. Amiről itt most szó lesz, az igaz játékra, társasjátékra és sportolásra is, akár annak ellenére, hogy ezek nem kerülnek mindenhol említésre.
Sokat nyilatkoznak vagy beszélnek a gyerekkel töltött idő fontosságáról, páran pedig okosabban, a gyerekkel töltött minőségi időről beszélnek. Valaki eddig is tudta, de egyre több gyerekes anyukának és apukáknak nyilvánvaló, hogy a gyerekkel töltött idő mennyiségénél fontosabb az, hogy amikor a gyerekkel van, akkor a figyelme teljesen a gyereken legyen.
A gyerekre fordított teljes értékű figyelem alapvető akkor is, amikor játszunk vele.
A gyerekkel együtt játékkal töltött együttlét hiánya azonban pontosan felsorolható károkat okoz. A játék sok szempontból a gyereknevelés elemi összetevője. Ezért jobb, ha áttekintjük mit ad, és hiánya mit vesz el a gyerekektől.
A játékszabályok jótékony hatásai I. – Szabályok
Közös játék során a gyerek előbb megtanul szabályokat elfogadni, később pedig létrehozni is újakat. Ez szorosan összefügg a tisztességgel is. Nézzük valami egyszerű szabályt. Egy táblás játékban kockával dobunk, azután annyit léphetünk, amennyit dobtunk.
A gyerek hamar felfogja, hogy a szabály biztonságot ad neki, mert így ő is mindig sorra kerül. Ugyanakkor megtapasztalja a szabályok korlátozó oldalát is, hiszen azt is meg kell várnia, amíg mindenki más is dob és lép, mielőtt ő újra sorra kerül. Egy másokkal együtt folytatott játék hasonlít ahhoz, ahogyan később felnőtt korában kell majd együttműködnie másokkal akár egy munkahelyen, akár máshol.
A játékszabályok jótékony hatásai II. – Logika
Játék közben a játék bonyolultságától függően ismerni kell több-kevesebb szabályt. A szabályok ismerete önmagában még nem feltétlen jelenti azt, hogy valaki győzni tud. A játékosnak rá kell jönnie, hogy a szabályok által kínált lehetőségeken belül hogyan érdemes játszania. Ezért felismer és kipróbál logikai összefüggéseket. Elvet, kicserél, majd sikeresnek minősít stratégiákat.
Na jó! Valami nagyon egyszerű, „dobok a kockával, lépek a bábúval” társasjáték nem igényel nagy logikát. A kisgyermeknél nem is ez a legfontosabb összetevője egy társasjátéknak. Ahogyan a gyerek növekszik, egyre összetettebb játékokkal kis képes lesz játszani, és ez egyre jobban csiszolja az ő logikáját.
A játékszabályok jótékony hatásai III. – Képzelet
A képzeletet a mese olvasás, mese mondás, a gyermeki alkotó tevékenység, és a játék is csodásan emeli, de a társasjáték is kiválóan fejleszti. A gyermeknevelésben az előzőek egyike sem hanyagolható. Most azonban inkább a játékról vagy társasjátékról van szó.
Amikor egy gyerek kezében egy kisautó van, akkor a felnőtt ott kisautót lát, pedig az a gyereknek egy valódi nagy autó. Ahol a felnőtt társasjáték közben egy kicsiny műanyag katonát lát egy papír táblán, ott a gyerek fejében valami nagy harcos él.
A gyerekek kiválóak abban, hogy élőnek tekintsenek dolgokat. Olyanok ők a felnőttekhez képest, mint az indiánok egy európaihoz képest. Mi azt mondjuk, hogy ez egy darab föld. Ők pedig megszemélyesítve így mondják: Földanya. Egyébként nagy hiba képzelgőnek nevezni egy gyereket csak azért, mert játék közben élettel ruház fel élettelen dolgokat.
A gyerekekre visszatérve elmondhatjuk, hogy felnőttként is szükségük lesz a gyerekkorban kiteljesített képzelőerejükre. Még egyszerű bútort sem tudnánk összeszerelni, ha nem raknánk előbb össze képzeletben, vagy legalább a hozzá adott útmutató következő lépését nem tudnánk elképzelni.
A játékszabályok jótékony hatásai IV. – Kommunikáció
A játék során nagyon sok a kommunikáció. Akár azért, mert maga az adott játék olyan jellegű, akár azért, mert várni kell a következő játékosra és van idő másról is beszélgetni. A játszó gyerek azt is megtapasztalja, hogy akkor sikeresebb egy játékban, ha megpróbálja előre kitalálni, mit lép majd a másik. Ez egy kiváló út ahhoz, hogy megtanuljon mások fejével gondolkodni.
Hová vezet az, ha próbál a másik fejével gondolkodni? Megnézi a játék, bővebben pedig az élet dolgait más gyerekek nézőpontjából. Ez mások nagyobb megértéséhez, elfogadásához, és empátiához, de minimum toleranciához vezet. Így a közös, és a szabályok betartásán alapuló játék csökkenti az önzést és alkalmat ad ennek megtapasztalására, például amikor együtt örülünk másvalaki győzelmének.
A játékszabályok jótékony hatásai V. – A győzelemről
Természetesen nem azért játszik az ember, hogy veszítsen. Legtöbbször azért játszanak, hogy győzzenek, bár a szülő általában nem erre játszik a gyerekkel. A győzelmen kívül ott van még a játéknak ez a fontos összetevője: egyszerűen csak jó móka. A játék jó szórakozás lehet, amit persze el tud rontani egy olyan játékos, akinek minden „vérre megy”.
Könnyen elmondható egy olyan felnőttről, akinek minden erőfeszítése a győzelemre megy el, és emiatt alig tud nevetni egy játék közben, hogy mennyit és hogyan játszott gyerekkorában. Akivel viszont figyelemmel, megértően, könnyedén, de következetesen játszottak a szülei, abból nem lesz felnőtt „harcos”.
Akivel így játszanak, az könnyebben megtanul méltósággal veszíteni és szabályosan győzni.
Ember még nem lett boldog úgy, hogy ideges lett a vereségtől, és alig tudta elviselni azt. Aki pedig nem tud szabályosan győzni, azt utálni fogják a társai, nem tud majd közösségben élni. Ha valaki megszokja, hogy csakis a szabályok kijátszásával tud győzni, abból még börtönlakó vagy másokat megtévesztő, látszólag köztiszteletre méltó, valójában korrupt, fehérgalléros bűnöző is válhat.
Kedvezhetünk-e játék közben a gyereknek?
Rávághatjuk, hogy persze, természetesen, de azért finomítsuk ezt a nyers választ, pontosan a gyerek érdekében. Téved, aki azt hiszi, hogy a gyerek hosszú távon akkor lesz sikeres, ha mindig győz. Egyformán meg kell tanulnia méltósággal veszíteni és tisztességesen, a szabályokat betartva győzni.
Mivel egy felnőtt tudásával és logikájával könnyen győzne a játékban a gyereke felett, ezért természetes, hogy a szülő kisebb energiabedobással játszik. Így biztosítjuk, az „esélyek egyenlőségét”, s egy kicsit még túl is csökkentjük saját erőnket a gyerek győzelmének érdekében. Ne vigyük túlzásba.
Ha mondjuk három játékban egymás után mindig csak a gyerek győz, akkor elkényeztetjük és nem sarkalljuk őt arra, hogy fejlessze képességeit a játékban, logikában. Javaslom, hogy a gyerek éppen csak egy kicsivel többször győzzön. Így nem megy el a kedve a játéktól, mert van benne kihívás, hiszen veszít is.
A nagyobbacska gyerekek valamikor 6 éves kor körül, vagy hamarabb, ha a szülő túlzásba viszi saját vereségei számát, észreveszi, hogy anya vagy apa a kedvéért gyengébben játszik. Ez könnyen áthidalható azzal a trükkel, ami a számítógép világában természetes. Ez pedig a játékerősség. Még egy sakkprogramban is beállítható, hogy a gép milyen erősen játsszon az ember ellen.
Ritkán untatom olvasóimat a saját családomból vett példákkal, de miután nyilvánvalóvá vált kisebbik fiam számára, hogy gyengébben játszom a sakkban, mint tudnék, akkor miden játék előtt megkérdeztem: Ma hányas erősségen játsszam? Ő gondolkodott egy darabig, majd bemondta: 6-os. Amikor már stabilan győzni tudott azon a „fokozaton”, akkor kérte, hogy játsszak erősebben.
Később nagyon büszke volt, amikor már 9-esen is kikaptam tőle. A 9-es amúgy azt jelentette, hogy csak nagyon ritkán és kisebbeket hibáztam. Egyébként amikor először felmerült, hogy hányas erősségen játszom, akkor azt mondtam neki, hogy 5-ösön, mert különben nagyon leértékelő lett volna számára. Tehát 5-től indultunk 10 felé, és közben eltelt 4 év.
Mit veszít a gyerek közös játék hiányában?
Egy erről szóló könyvben nem álltunk volna meg ennél az öt kiemelt pontnál. Akkor bővebben, még több példával szolgálhattam volna. Ha viszont van egy ismerősöd, akinek csak a „telefonja játszik” a gyerekkel, akkor neki elmondhatod ezt az ötöt, használni fog.
Az, hogy mit veszít a gyerek, ezek után már költői kérdés. A lista nem teljes, de ezeket:
- Kevésbé lesz számára elfogadható, hogy léteznek szabályok és kevésbé lesz szabálykövető, szabálytisztelő. Így felesleges veszélyeknek teheti ki magát.
- Logikája nem növekszik elegendő mértékben, zűrzavart érez majd olyan helyzetekben, melyek mások számára világosnak tűnnek. Ritkábban gondolja majd úgy, hogy megbízhat saját meglátásaiban, és ez hátrányba hozhatja őt felnőttkorában is.
- Képzelete kevésbé bontakozik majd ki ahhoz képest, mint amivel eleve rendelkezik. Ez egyébkén nem feltétel jelenti azt, hogy mondjuk nem lehet mondjuk feltaláló, ha egyetlen egy irányban viszont igen erős az érdeklődése.
- Veszíthet az önzetlenségéből, és az önfontossága magasabb lehet a kelleténél, s emiatt kevésbé lesz elfogadott olyan osztályközösségekben, csoportokban is, melyekhez pedig szívesen tartozna.
- Nehezebben tűri majd a vereséget, és többször érezheti magát esélytelennek olyan helyzetekben, amikor szigorúak a szabályok. Csökkenhet a kitartása, ami pedig nagyobb célok eléréséhez pedig fontos lenne.
Ez itt egy összegző fejezet, és kissé negatív az öt tételből álló felsorolás. Amit viszont feljebb olvastál, az ennek a témának a 99%-a, és pozitív. Ha szülő vagy, akkor helyezd inkább arra a hangsúlyt, és nemhogy nem éri veszteség a gyerekedet, de azt veszed majd észre, hogy túl az ő nagyobb fejlődésén, még neked is több örömet okoz játszani a gyerekkel.
Azt mondod, te eddig is eleget játszottál vele? Sebaj! Megszoktam, hogy azok olvasnak, akik amúgy is jól csinálják, mert ők vágynak arra, hogy még jobban tegyék.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
