Ugye láttál már dicséretre szomjas gyereket, és vannak olyanok is, akik szinte megdicsérhetetlenek, jogos tehát a kérdés, „Hogyan dicsérd a gyereket”? A megdicsérhetetlen gyerek persze elég ritka, mert a legtöbben szeretik, ha pozitív megerősítésben részesítik őket.
A legtöbb nevelési szisztémában fontos helyet foglal el a dicséret, de akad olyan is, amely szerint nem kellene dicsérni. A szülő így könnyen eltéved a sok jó és rossz tanács között. Az utóbbira példa ez az egyébként egy szociálpszichológusnak tulajdonított rossz tanács: „Ne dicsérd, hanem bátorítsd!”
Ő egyébként egy helyes megfigyelésből indult ki, ami az, hogy ha túlságos mennyiségben és általánosan dicsérnek egy gyereket, akkor az önteltté válhat. A következtetés azonban, amiből a tanácsot faragták, már csak azért is mókás, mert azt sugallja, mintha a dicséret vagy bátorítás ellent mondana egymásnak, vagy mintha dicsérettel nem lehetne bátorítani. Reméljük, hogy az említett tanács csak félrefordítás eredménye.
„Ezt ügyesen csináltad, neki szaladsz egy magasabb szintnek?” – Kérdezhetné ezt például egy edző, aki magasugrást gyakoroltat a tanítványával.
Ezzel egyszerre dicsérne és bátorítana! Nagy baj lenne-e, ha csak annyit mondana, hogy „Ez az utóbbi ugrásod tökéletes volt, szépen dolgoztál, mára végeztünk is.”?
Természetesen nem. A gyerek inspirált maradna, boldog lenne, és várná a következő edzést, mert olyasmivel foglalkozik, amiben ki tud teljesedni valamilyen képessége. Helyesebb lenne tehát ehelyett: „Ne dicsérd, hanem bátorítsd!”, ezt a tanácsot adni:
Arányosan dicsérj, hogy azzal motiválj!
A dicséret arányai
Az kérdőjelezi meg a dicséret értékét, aki nem érti pontosan, hogy a dicséret mikor változik pozitívból negatív előjelűvé. Csak mert valaki nem a megfelelő arányban használja a dicséretet, s ezzel hibát követ el, még nem kellene általánosan elvetni ezt a nyilvánvalóan értékes nevelési eszközt. A dicséret pozitív előjelét két dolog biztosítja a leginkább, de öt dologtól függ igazán. Az elsőt szinte mindenki ismeri, míg a másodikról alig hallani.
Dicséretre méltó, amit a gyerek csinált? Akkor dicséret pozitív hatással lesz a gyerekre. A gyerekhez mérten nem volt dicséretre méltó amit dicsérünk? Akkor negatív hatással lesz a rá. Ez egyáltalán nem bonyolult. Az persze igaz, hogy minden egyes valós helyzetben újra és gyorsan kell kiértékelni az arányokat.
A dicséret értékének 5 összetevője
Az, hogy pozitív hatással lesz-e a dicséret a gyerekre 5 dolgon múlik, s az első kettőről már szó volt, de van még további három:
- Dicséretre méltó a tett vagy az eredmény?
- Arányos a dicséret?
- Ki dicsér?
- Milyen szavakkal dicsér?
- Milyen érzelemmel dicsér?
Hosszan boncolgathatnánk azt, hogy mennyire fontos a dicséret forrása, tehát az személy, aki dicsér. Röviden is elmondható azonban, hogy akit sokra tartunk, attól általában jobban esik a dicséret. Van azonban egy látszólagos furcsaság is: Ellenfél vagy versenytárs elismerő szavai is kiemelkedően értékesek lehetnek valaki számára. Ez azért van, mert őt is nagyra tartjuk, akár függetlenül a köztünk fennálló kapcsolat minőségétől.
A dicsérő személynél nem kevésbé fontos az, hogy milyen szavakat használva és milyen érzelmi színezettel mondja rólunk. Az nem elég, hogy a mondatokká formált gondolatok elvileg pozitív tartalmúak. Szép szavak ugyanis kiejthetők például cinikus, dühös vagy unott hanghordozással is, s akkor teljesen fordított jelentést közvetítenek.
Ezért dicsérd a gyereket!
A leggyakoribb hiba az aránytalan dicséret, ami nem olyan látványos, mint a többi. Nem az a fontos, hogy mi, akik megdicsérünk valakit, mennyire vagyunk elragadtatva a másik teljesítményétől. Ennél lényegesebb, hogy ne dicsérjük „túl”, mert akkor nem érzi majd úgy, hogy rászolgált, sem pedig ne dicsérjük „alul”, mert ez a kettő ugyanoda vezethet: az inspiráció csökkenéséhez.
A gyerekek egymáshoz képest nem egyformán tudatosak, és saját magukhoz képest is jelentősen változnak ebben a vonatkozásban akár csak korukhoz mérten, és különböző velük történt hatások miatt is. Egy tudatosabb gyerek nem vár annyi dicséretet, mert ő maga anélkül is tisztában van az értékeivel, hogy ezt mások tükröznék vissza számára. Az a gyerek viszont, aki csak úgy issza a dicséretet, de alig tud betelni vele, általában idáig alul volt becsülve, vagy kevés szeretetben részesült.
Miből látjuk egy gyereken, hogy jól, és eleget dicsérik? Abból, hogy nem utasítja el az elismerő szavakat, de nem is vár el aránytalan dicséretet, másrészt hogy ő maga is jól és szívesen dicsér meg másokat. Egy ilyen gyerek alig szorul különleges bátorításra, mert általában akkor és annyira dicsérték meg eddig, amennyire az hozzávetőlegesen a helyénvaló volt számára, s így inspirációja ezután is inkább belülről fakad, és kevésbé szorul külső motivációra.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Okosan dicsérd a gyereket! – rövid videó
