Nem vitás, hogy rosszul esik számára, ha azt mondják neki, hogy rossz gyerek. Ennél azonban több is történik vele, ha gyakran hallja másoktól ezt a minősítést.
Néha a gyerek túlfeszíti a húrt, a szülő pedig sajnos nem a viselkedést vagy az „eredményt”, hanem a gyereket minősíti. Amikor a szülő rászól a gyerekre a homokozóban, hogy „rossz vagy”, akkor rossz célpontot választott. A gyerekkel kerül szembe, pedig ahhoz, hogy javítson a viselkedésén, mellette kellene állnia.
Ha valami nem jó vagy nem elégséges, akkor az legfeljebb a cél, a tett vagy az eredmény, de nem a gyerek!
Erre azt mondják néhányan, de hát mégis csak a gyerek csinált valamit? Az igaz, de mit várunk a gyerektől? Hogyan működjön együtt anyukájával vagy apukájával, akik „rossz tükrök” számára? Ha folyton azt kapja tőlük, hogy ő rossz, akkor elkezd megfelelni ennek, és még akkor is hibázni fog, amikor egyébként nem tette volna.
Nem születnek rossznak
Néhány szülő már akkor mérgelődik a gyereken, amikor tőle még semmilyen tudatosság nem várható el. Vannak, akik idegesek lesznek amiatt is, hogy nem alszik éjjel a kisgyermek, vagy nem eszi meg azt, amit adnak neki. Hallottunk már ilyesmit: „Az én gyerekem elég rossz, nem alszom miatta egész éjjel.”
Az elején természetesen még nem értik a szabályokat. Ezekkel folyamatosan ismerkednek meg. Odáig azonban tesznek ezt-azt, aminek a felnőttek nem örülnek. Ettől még elmondható, hogy a gyerek nem születik rossznak. Sokkal hamarabb érti a szülei szavát, mint beszélne. Ha gyakran hallja, hogy ő rossz, előbb-utóbb megfelel majd ennek az „elvárásnak”.
Akkor hagyjuk, hogy rosszat tegyen?
Természetesen nem. Jól tesszük, ha mutatjuk számára a helyes út széleit, amelyek között ő biztonságban haladhat. Ha „rossz irányban” halad, akkor felhívhatjuk erre a figyelmét, de sose őt magát minősítsük rossznak. Ha nem tesszük, akkor azt tanulja tőlünk, hogy érdemes előre megvizsgálni milyen következményei lesznek annak, ha teszünk vagy nem teszünk valamit.
Amúgy, ha már mindenképpen szóvá szeretnél tenni valamit, amit a gyerek tett, akkor is érdemesebb kérdést feltenni, mint rideg kijelentésekkel támadni őt. Ahelyett például, hogy „Miért dobtad a fejének a labdát?”, kérdezheted így: „Szerinted jól esett neki?” vagy „Neked jól esett volna, ha más így neked dobja?” – Szerencsére a szülők többsége ismeri ezt a tapintatos hozzáállást!
Értékesebb, ha a gyereket tanítjuk meg saját tettei elbírálására, mert akkor majd nem csak utólag gondolkodik egy tetten, hanem előre felméri annak helyességét vagy helytelenségét. Ha mindig kívülről, és utólag kap „minősítést”, akkor leszokik arról, hogy előre felelősséget vállaljon a tetteiért.
Ne legyen rossz gyerek?
Ha azt akarod, hogy ne csökkenjen az önbecsülése, és az önbizalma, és szeretnéd, hogy szabálytisztelő is legyen, akkor ne mondd rá, hogy rossz gyerek! Beszélgess vele akár a tettről, akár a cselekvése „eredményéről”, de ne tégy egyenlőségjelet közé és a tettei közé! Dicsérd arányosan a pozitív eredményeit, tetteit, és beszéld meg vele, ha felrúgja a szabályokat, de lehetőleg úgy, hogy azzal önállóságra és a dolgok helyes megítélésére tanítsd!
A gyerek akkor tudja majd megkülönböztetni egymástól a helyest és helytelent, ha ő gyakorolja ennek eldöntését, nem pedig akkor, ha a szülei teszik meg helyette!
Természetesen a szülő segíthet jó kérdésekkel, és azzal, hogy ráirányítja a gyerek figyelmét arra, amit ő esetleg észre sem vesz, de nincsen rendben. Még mindezek előtt azonban társasjátékokkal, sporttal, tanulással és más módokon pedig a szabályok tiszteletét érdemes természetessé tenni a számára. A gyermeknevelés arányaihoz azonban az is hozzátartozik, hogy mindezek mellett legyen kellő szabadsága is, hogy új dolgokat fedezhessen fel magában és a világban.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
Megosztom a Facebook-on
FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre
Rossz vagy – rövid videó
