Bántja a gyerek az állatokat - gyereknevelés, gyermeknevelés

Előfordul néhány családban, hogy a gyerek azzal okoz szomorúságot a szülőknek és másoknak, hogy bántja az állatokat. Húzza a cica farkát, rácsap a hátára vagy a fejére, de olyan is előfordul, hogy belerúg. Más gyerekek egyéb állatokat szenvedtetnek, például kutyát vagy tengerimalacot.

Ahogyan általában csinálják

Anya vagy Apa kétségbeesett próbálkozásokkal próbálja leszoktatni a gyereket erről, mert szereti az állatokat, és mert tudja, hogy az állatbántalmazás másféle agresszív viselkedést is megalapozhat a gyereknél. Hogyan is próbálkoznak ezzel alapvetően helyesen, de gyakran eredménytelenül? Úgy, hogy elmagyarázzák a gyereknek, hogy „Nem szabad, mert fáj annak a cicának vagy kutyának.”

Néhány gyereknél ez működik, de a legkisebbeknél esetleg még nincs annyi empátia, hogy felfogják, mit jelent a másiknak, amit ők csinálnak. Náluk egészen másképpen oldható meg a dolog, és gyakran nagyobbaknak is jó lenne más technika. Más megoldások mellett is mondhatjuk a gyereknek, „hogy fáj neki”, mert előbb utóbb saját apró fájdalmainak tapasztalatával párhuzamosan megérti.

A segítség a kulcs

A 2-3 éveseknél is hatékony megoldásnak első látásra semmi köze ahhoz, hogy bántja az állatokat. Ez pedig az, hogy naponta legalább egyszer megkérdezzük a gyereket, hogy „Mit gondolsz, mivel segíthetnél a cicának?” Egy-két évesek persze ritkán beszélnek olyan jól, hogy erre választ kapj, de te elkezdheted sorolni az ötleteket, ő pedig reagál majd a megfelelőre. Nem kell sokféle segítség, néha elég egy is, és az legyen egyszerű.

A gyerek barátságosabb ahhoz, aminek vagy akinek szüksége van rá. Ehhez meg kell mutatni számára, hogy képes neki segíteni.

„Adsz neki vizet?” vagy „Teszel oda neki egy labdát?”
Amelyikre a gyerek bólint vagy másféle pozitív reakciót ad, azt fogjátok tenni. Te segítesz a gyereknek, hogy ő könnyen megoldhassa a „feladatot”. Ez egy-két hét alatt sok gyereknél megoldja a problémát.

Miért működik ez?

Miért működik ez a megoldás? Felszínesen csak azt mondanánk, hogy „Hát persze, jobb kommunikációban vannak egymással!”, de nem ez a válasz.
Azért hagyja abba az állat szenvedtetését, mert nehezére esik majd ártani annak, akinek rendszeresen segíteni tud. Úgy is tekintheted, hogy a sok segítség szeretetet hoz létre.

Ez a nagyon elemi technika nem arra való, hogy mellőzzük a gyerek „oktatását” vagy empátiájának növelését. Azokat a korának megfelelő szinten érdemes erősíteni, fejleszteni. Amikor azonban az egyszerű meggyőzés, figyelmeztetés eszközei haszontalanok, akkor legyen meg neked ez a technika, amihez kell egy kis türelem, de egy-két hét nem is sok ahhoz képest, hogy évekig is sikertelenek lehettünk volna azzal kapcsolatban, hogy bántja az állatokat a gyerek.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Megosztom a Facebook-on

FELIRATKOZOM a Gyereknevelési Levelekre

Kérem a leveleket, mint

A szerző